Gondoltál már arra, hogy te nem is te vagy? Csak egy információ-halom, egy nevelmény? Semmi sem a tied ezen a világon, még a neved sem: a szüleidtől kaptad. Arról nem is beszélve, hogyha 3 éves korodban eladtak volna a szüleid egy hajóskapitánynak, akkor te most nem te vagy, hanem egy matróz. Te egy csinálmány vagy. Örömöd és bánatod egy bábué…

Kényelmetlen ilyesmit tudomásul venni, mi?

Ha túlbuzog benned a hit, a valóság már nem fér be oda.
Felborultam, mert felborult minden. Felvonultam magam előtt. Miért? Mert a világ miért ilyen milyen? Faramucizmus. Az emberiség történelmében nincs regisztrálva egyetlen olyan társadalmi kultúra sem, mely tökéletes békében, harmóniában és jólétben élt volna. Ez utópia. De ilyen sötétség-mező, ilyen fekete tenger, ilyen métely, mint manapság, nem volt, az biztos. Vállvetve is sok. Önelnyomást tapasztalok. Tudom, hogy egy kicsit mindenki igényli az erőszakot, szükség is van rá, mert nem csak önvédelemre jó. Túlnépesedés ellen is jó. Kell az, bár én nem szoktam igényt tartani otthon, mert nehéz, s ha súlyt fektetek, súlyt is helyezek, de erőszakot nem tartok itthon. Magamnak? Egyedülre? Hülyeség. Az erőszak olyan dolog, amit érdemes megosztani másokkal.

És az együttérzés? Inkább legyen és ne kelljen, mint kelljen, de nincs. Ez a kor, amiben élünk az utolsó, a legrosszabb, az emberek rövid ideig élnek, szomorúak és el vannak tájolva. Zavarodottak, a kommunikáció felgyorsult, a vágyaink nem egyeznek igényeinkkel, az információáramlás koordinálatlan, túl sok jön mindenből. A kereslet-kínálat keres és kínál, határokon át áramlik a hányinger. A legsötétebb kor ez, mert ennyi őrült, perverz és kéjenc még nem élt ezen a bolygón, mint én. Egy rossz jel vagyok.

A modern emberből már eltűnt az ember, letöltések, programok és alkalmazások ütötték ki helyéről. Minden szemben gyűlölet és vérszag izzik, a szívben pedig harag lobog. Élettelen fegyverek kiáltanak az élők húsa iránt, a lövedék orvul megbújik a tárban, mint valami perverz gyilkos. Ez rettenetesebb mindennél - még egy denevérujjú török bőrkabátnál is…
Ne verd másra a felelősséget, mert mindenki azonos önmagával. Te egy összbenyomás vagy.

Isten minden titkodat ismeri, mert valamivel kortalanabb és állandóbb nálad - gazdagabb is, olyasmiket is megvehet, amire semmi szüksége, vagy amik nem eladók, de régiségek helyett újdonságokat gyűjt.

Aki egész este azon gondolkodik, hogyan utasítsa vissza az életet, annak nem való. Ilyenkor úgy bánsz magaddal, mint a válogatós nő, aki az igényességére fogja, hogy miért nem jár veled. Vannak olyan nők, akik túl nők ahhoz, hogy boldogok legyenek.

Az élet annyi, mint egymást utánozni és a másik életét élni. Kénytelen vagy imádni a helyzetet, de ne lájkolj minden faszságot. A like a tevékenység látszatának mértékegysége, de lelked nem csak egy érzékeny huzat. Kíméletlenség feslettlen szemekkel untalan azt kérdezni: hol a zokszóm? Mindenkinek legyen elég a saját zokszava. Azzal mindenhova beléphet. Még a templomba is. (Élj úgy, ahogy a pap mondja: ne úgy, ahogy ő él). Az alacsony önértékelésű felhasználónak a fészbuk medicina, visszaigazolás-kicsikaró, énképápoló, amikor mások tükrében pillanthatja meg saját kontúrjait, jelzést kap arról, hogy ő érdekes és él. Önkielégítő eszközzé vált. Aztán bőgve fakad, ha nem lájkolják ezren. Ez nem önbecsapás? Kuncsorgás a bit-alamizsnáért?
Mindenki azonos önmagával – sajnos, vagy nem sajnos – ezért kiemelten hülyeség azon töprengeni, mi lehetett volna, vagy hogyan kellett volna máshogy, vagy mi lett volna, ha akkor máshogy döntesz… Ne mard magad, marják magukat épp elegen.

Lassan élj, pihenj is, a trombitát sem lehet mindig fújni. Levegőt is kell hozzá néha venni. Ne fújd meg más trombitáját.

Ne szúrj hasba minduntalan senkit, azért se! Ha a tévében látod, akkor se.