Aggódott, hogy nem jön majd át a sugárzás rendesen a makópusztai művházból, ezért ment inkább internetes rádióban a tudósítás, mert a wi-fi, az mégis wi-fi, biztonságosabb, mint az elavult rádióhullám, amit könnyű leárnyékolni vagy elakad Tokaj szőlővesszein. Az Első Hazai Épségvetélkedő harmadik és egyben zárófordulójáról tudósított ifj. Jankainé microporttal. Lesz habos díjátadó, három napja sütnek-fűznek rá az asszonyok, meg a zsűrire, meg a búcsúra. A végére már jobban kijött a tévé, ez a valóságsós izé kelendő portéka, a pilot meg a felkészítés már lement korábban. Szépen sikerült nullszaldósra értékesíteni a reklámhelyeket a színpad fölött, ahol hamarosan kitör majd a külsőségektől sem mentes díjátadó.

Az Épségverseny ötlete egyszerű volt: hat nőnek két héten át kellett ugyanabban a hófehér ruhában, hazai tervezők haute couture kreációiban túlélőtúrázni, sátrazni, vadászni, tüzet rakni, enni, ürítkezni. Az nyer, akin a legkevesebb folt esik, aki minél tisztábban ki tudja hozni magát. Persze, valamennyire mind bemocskolódtak, hiszen nem lehetett másként, de az nyer, aki a legkevésbé. Minden ruha azonos szabású estélyi modell volt, koktél-kiegészítőkkel, estére alvóbundával és bélelt túramuffal.  

Tehát egyelőre netrádióban tudósított róla Jankainé, ez az agilis színhús, apránként, sőt maga effektezve alá a hangot, és nem is zavart senkit az a kis fülbefüllentés, amikor porcukorra nyomott bakanccsal imitálta a hegymászás-zajt, vagy napilappal a bozótzörgést, és saját böfögéssel a szarvasbőgést. A tűzgyújtás-hangnál sajnos felgyújtotta a gyártásvezető íróasztalát, de időben eloltotta, és azt mondta, nem ő volt.

Érkeznek a lányok, dicső fehéren és mocskosan. Led-tüzek a szemekben. Sorba állnak a színpadon, vaku általi kivégzéshez. Kigyúlnak a fények, sózene tölti fel a teret dicsőséggel. Az esemény fővédnöke Mária Imre, a Lakodalom TV szomjas műsorvezetője, a főszponzor pedig a Swancy pincészet. Az egyre bíborodó, kitikkadt Imre elfelejtette, hol a műsorrend, a gyártásvezetőé meg elégett, így kivont idővel, összevissza moment minden, mint a telekabaré.

Kijött egy női szájt is, aki megkérdezte a percről-percre bíborodó Imrétől, hogy hogyan látja az egy éve alapított díj távlatát? Erre ő hangosan kifújta az orrát, majd azt mondta: „Ö…igen, igen, igen-igen, hát itt vagyunk, ezekben a lányokban hatalmas az akarás. Megjegyzem, olyan ez a ma nekem, mintha szívemet értékesíteném. Aztán volt incidens, mert a vega kislány majdnem mellbedobással, de a finisebéden véletlen letofuzta a blúzát. Ez mínusz 10 pont lett. Úgy látom, hogy a nyilvánossággal elégedett vagyok, reggel jöttek a tévés fiúk, kábelt fektettek a művházban, beállították a tányéros, vagy mit tudom én, milyen adást, aztán szájról-szájra összefoglaló volt a ruhamustráról. Köszönöm.”

A döntő a belsővel folytatódott. Az egyik lány azt a kérdést firtatta, vajon hogyan lehet a Földnek északi sarka, amikor kerek? És a kis szutykos, az a másik! Titokban 13 éves, nevezési lapon 15, látványra viszont amolyan „Lolitásan” pedo-préda. Egyetlen egyszer esett csak el a Nemzeti Tántorgó alatt, de a sekuritysek észrevétlen felrángatták, mielőtt a Blikk fotósa lekaphatta volna. Egy sasszé, egy hoppá. Ilyen fiatal és ilyen ügyes. Biztos járatja a Heti maneken-t, nézzenek oda. Divat és style, a jövőre tekintettel, s bezárólag.

A zsűriben alvó plébános gyakran megfeledkezett a mikrofonjáról, ugyanis unalmában hangosan elsuttogta a mellette ülő fizikatanárnak, hogy utálja, amikor a kutyája lebrunyálja a kertet, és hát csoda, ha nem örvend?

Végül győzött a jobbik.

A lüktető főnyeremény vajon mi? Kényszer-SPA, wellness zenzáció.

Levonultak a lányok, virágcsokor, vakuvarázs, integetés. Taps és verőfény konfettivel. Puszidobálás. PuliDJ.

Imre berúgott: „És csibéim, ne bántson, ha netán nem érvényesültök, mert nem érvényesülni is gyönyör, sőt, dicsőség. A Nóé fm-en megvettem hat reklámhelyet a Filmzenék hétvégéjében. Megvagyok húzatva. Szereztem egy Hummer terepjárót, maffiafeketét, oda minden győztes befér!”