- Inkább ne igyál, mert megint vállalhatatlan leszel - intette Gábort a HelloTV egyik produkciós asszisztense, akivel már hosszú évek sikere és kudarca kovácsolta össze. Kornyai Balázs jól ismerte Gábort, aki - ha éppen nem a Szar a tortán nevű vacsoracsatás műsorban bohóckodik - hírolvasóként funkcionál a televíziós hierarchiában. Most még időben elvette tőle a vodkás üveget, de mi lesz később…?
- Látszik a pofáján! – füstölgött tovább Gábor, veszettül fésülködve az előszobai tükörben. - Minél öregebb lesz, annál inkább látszik. Nézd meg! Nézd csak meg.
Hortobágyi Gordonról fojt a parázs vita, aki kábé kétszáz évvel ezelőtt sikeres táncdalénekes volt, és ami lóvét azóta összeharácsolt, azt kuplerájokba és ázsiai részvényekbe fektette. Lényegében a vénember elfelejtett meghalni…
- A gazdasági világválság persze tisztességesen alávágott - folytatta izzadva Gábor. - Ráadásul nem is az okos tolvajok közül való, hanem a kapzsi és végtelenül ostoba ’budapesti nagy kisfiúk’ közül. Irányítani nem tudnak, csak macerálni, és abban a tévhitben élnek, hogy értenek bármihez is. A gyors meggazdagodás reményében mindent elbasznak, és még vigyorognak is hozzá.
- Jó, elég. Most hagyd abba! Ha tudnád, hogy az eredeti tervek szerint a buzernyák programigazgatónkat kellett volna vendégül látnod, a hímringyó sleppjével együtt, most hálás lennél.
- Én azért a kétszázezerért vagyok hálás, amit perkáltok nekem ezért a cirkuszért - Gábor a levegőbe fújt, mintha ezzel el tudná sodorni a hamarosan bekövetkező kellemetlen látogatást. Tekintetét a kredencen álló műantik nippeken pihentette, majd kollégájához fordult.
- Meg akarok halni…
- Hogy áll a kaja? – kanyarodott el Balázs, majd a nyakába akasztott műszerrel megmérte a konyhában a fényerőt. - Hétre jön a stáb, nyolcra a vendégsereg.
Gábor – jó házigazdához méltóan - kiváló menüt állított össze: Badacsonyi petrezselymes nyeregpecsenyét, fácán ragulevessel. Az utóbbiból nem fog enni, mert még déltájban alaposan belehugyozott. Ez az ő különleges fűszere, csak különleges vendégeknek. Majd azzal vágja ki magát, hogy nem bírja a gyomra a kurkumát. Remélte, hogy amíg a többiek lelkesen kanalazzák majd a finomságot, nem fogja elröhögni magát.

Csengettek. Gábor gyomra ökölbe szorult. Már látta maga előtt a vén bohóc Gordont, aki rögtön valamelyik bárgyú dalával fogja köszönteni, majd megpróbál cigánykereket hányni a padlón.
Balázs nyitott ajtót, így a bárpult ébenfa fedezékéből kémlelve láthatta, hogy csak a stáb érkezett. Fellélegzett. Van még idő. A srácok villámgyorsan bedrótozták a házat, felállították a hat kamerát, ellenőrizték a hangpuskákat.
Gábor jó házigazdához méltóan körbekínálta a stábot szatmári szilvóriummal, amitől 10 perc múlva kellemesen be is baszott a team.
A következő csengetés már neki szólt. Bedobta a hatodik pálinkát, és ment ajtót nyitni.
Rémálma megelevenedett: először Gordon dugta be ráncos majomábrázatát az ajtón, és - ahogy megrémálmodta - rögtön dalra is fakadt:
- Láma a szemeeee, láma szemeee sötét kééééék!
A kotorék vén fing szánalmas Király Tamás-féle aranybarna öltönyt viselt, amit csak a felkapaszkodott cigányok és az öregedő stricik hordtak, de a bazári látványt kellemesen ellensúlyozta az oldalán doromboló aktuális ribanca, Vándorh Kata playmate.
Gordon hirtelen előrevetette magát, és korát meghazudtolva, kézen állt a konyhakövön, ráadásul még a papírdobozos TESCO vörösboron edzett hangját is kiengedte:
- Jaaaaj, úgy élvezem én a strandot, ottan annyira jó és szééép és jó!

- New Yorkban mindenki így zúzza – mondta Kata és felröhögött. Kezében rikítózöld plüssmedve, ami apró lufit tart.
Az ajtóban még felbukkant Kokpit Alex a Fresh Dynamic együttes frontemberének művagány, áltetkós pofája, és a méltán éhenszínész, híres szappanopera mellékszereplő, Laura Kitty, aki védjegyévé érett suta baseball sapkájában úgy festett, mint egy büszke AIDS-es.

A sort Horowitz Bandi zárta, akinek egyetlen számát ismerte a világ, a 80-as években elhíresült Szabadságra születtem-et. Bandit manapság csak pudingreklámokban és bevásárlóközpont megnyitókon látni. A hetvenes években sokat játszott az Elemér hadnagyban, de ki emlékszik már arra?
Gábor erőltetett vigyorral és rémült döbbenettel nézte végig a padlóján kézen álló énekesmúmiát. Amikor a vén hülye végre újra talpra állt, és mosolyogva, kuplés, talmi ölelésre tárta karjait (Tádááám!) Gábornak is sikerült visszanyelnie a kifelé igyekvő hányást.

Bandi meglapogatta Gábor vállát:

- Én már akkor Deák Billre zúztam, amikor te még anyád gondolatában se voltál sehol. Kőbánya blúúúúúúúúz!

Gábor annyira zavarba jött az abszurd közjátéktól, hogy még a forgatókönyvet is elfelejtette: (1. megérkeznek a vendégek, 2. jópofizás az előszobában, 3. aperitif a nappaliban / konyhában, 4. előétel…)

Balázs preventív tréningéjnek köszönhetően tudta, hogy ajánlatos mindenkit ’Gyerekeknek’ szólítani, és ha kiürül egy pohár, automatikusan utána tölteni, bármivel, ami folyik, és ha valaki baromságokat beszél, vigyorogva ráhagyni.

Mindenkit a nappaliba terelt és elővarázsolt egy üveg Tokajit.

- Jaj, én csak keveset kérek – kezdte Kitty - Szerintem a legtöbb dolog alapvetően okés, mint nyáron ilyenkor a nők, akiket cseppet se árnyékol a rosszkedv. Vagy vásárlok. Mert a világon a legtöbb dolog azért van, hogy foglalkozzunk vele. De mindenestre sikerült kitennem magam a köztudatba. Bahbahbah!!

A monológnak semmi értelme nem volt, de nem is figyelt rá senki.

- Nekem a nagypapám most 99 éves! – csatlakozott a témához, remek időzítéssel Rocksztár Alex: hangját nevetségesen elmélyítette, és amerikai akcentust erőszakolt rá, pedig Szolnoknál messzebb még nem jutott.

- Hány számomat ismered, kislány? – sündörgött borgimnasztikus mozdulataival a herointestű Gordon a szolisárga Katá-hoz.

- Tegnap letorrenteztem az első 5 albumod. Állat. New Yorkban mindenki így zúzza.

- Ó, te kis hamis – így Gordon és ujjával tréfásan megfenyegette a csajt, majd belemarkolt a seggébe.

- Gyerekek, kész az előétel – a házigazda Gábornak nem kevés erőfeszítésébe került, hogy hitelesen hangozzék az invitálás. És nem utolsó sorban roppant szívesnek.

- Állat. New Yorkban mindenki így zúzza. Azok a boltok és galériák…! – mondta Kata, csak úgy, majd hangosan kifújta az orrát egy hihetetlenül apró, sárga zsebkendőbe. Természetesen a nő egyszer járt csak New Yorkban, akkor is csupán a reptéren vesztegelt, mert az Air France elhagyta a csomagját. Galériát és boltot csak a tranzitban látott.

Mikor mind az asztalnál ültek, Gábor kisomfordált a konyhába.

- Mennyi ideig bírtam? – kérdezte Balázst, aki éppen a forgatókönyvvel csapott agyon egy muslincát.
- 5 percig.
- Nekem óráknak tűnt. Mennyi van még hátra?
- Nem tudom, amíg fel nem vettük az egészet. Akkor tudjuk csak meg, hogy mit kell még egyszer felvenni, plusz a vágóképek… Figyelj: nagyon lassan indult az egész, a nézők el fognak kapcsolni. Kéne egy kis vitát szítani, mert leült a sztori. Össze kéne ugrasztanod a picsát a rocksztárral, vagy a két lecsúszott öreget. Vidd a levest!

Amikor Gábor megjelent, és a porcelánedényt az asztal közepére tette, a ’gyerekek’ már parázs vitában voltak.

-         Gyerekek, szedjetek – így Gábor és Kitty-nek adta a merőkanalat.

-         Jaj, hát nem tudom, mi ez, de nagyon finomnak látszik – kotorászott a lében a tyúk.

-         Lámaaaa szemeeee, lámaaa szemeee sötét kéééék – óbégatott az öreg Gordon, és Gábor zsebében kinyílt a macheta.

Amikor már mindenki szedett magának, a látszat kedvéért Gábor is kanyarított a tányérjába egy fél adagot, és maga elé rakta. Mindenki lelkesen kanalazni kezdte a hugyos levest, de Gáborból valahogy elszállt a komisz jókedv: nem érzett jóleső, perverz kielégülést, mint ahogy várta. Már bánta, hogy nem a szarát sütötte ki nekik bifszteknek. Erőtlennek, súlytalannak érezte magát.

- SZÜNET! – ordította egy operatőr. Ez annyit jelentett, hogy a következő beálláshoz átpozícionálják a kamerákat és felfényelik a következő szöget.

A két veterán, Gordon és Bandi, időközben összekapott valamin: csak arra vártak, hogy kapcsolják már ki a kamerákat, mert bár őszintén rühellték egymást, mégse szerették volna, ha mindez kimegy:

- Hazáruló köcsedék! – így Bandi.
- Igen? A kamerák előtt bezzeg csak rugdosol az asztal alatt és suttogsz. Én a kamerába is el merem mondani, hogy háromperhármas voltál! Komcsibérenc. Hidd el, van aki nem hiszi el ezt a kedves papókás imázsodat, ami vagy jelenleg.

- Hagyjuk a politikát – így Alex Rocksztár, és a hanyagul a vállán átvetett afgán sálról már mindenki tudta, hogy a felkapaszkodott ózdi tahoid szónoklatra készül:

- Mindegy, hogy ki van kormányon, gazdasági okokból soha nem leszünk Svájc. És tudjátok, hol rontottuk el? Ott, hogy a rendszerváltás vérnélküli művelet volt, így a maffia meg tudott kapaszkodni. Egy vérnélküli rendszerváltás nem ijeszti el a maffiát. Ha lett volna egy kis forradalom, szétszaladt volna mind. Mára már kialakult egy bennfentes, erős, jobbos és balos maffia. Amikor az egyik van hatalmon, annak az oldalnak a maffiája kezd működni, amikor a másik, akkor a másiké. Ilyen egyszerű ez. Most csak azért nincs tüntetés a Kossuth téren, mert ugyanazok mennének ki, mint akkor, és az már nekik is kínos lenne.

- Strici, hol voltál te a rendszerváltáskor?? Kisdobos nyakkendőben jártad a Kacsatáncot az iskolaudvaron! – acsarkodott Gordon.
- Jól mondja! – így Bandi, és szürcsölve zabálni kezdte a ragulevest.

A vita annyira megbabonázta Gábort, hogy majdnem ő is beleevett a hugyos levesbe. Elégedetten szemlélte a harcot. Egy darabig azon töprengett, hogy behozza nekik a konyhából a késeket meg a klopfolót, Akkor lenne itt izgalom, Balázskám!

- Erkölcsi válságban van az ország – lehunyt szemmel szónokolt Alex, hátha súlyosabbnak tűnnek szavai. - Mi lettünk a világ seggluka, már a románok is rajtunk röhögnek. És. Mit kapsz az államtól? A fizetésed felébe kerül a BKV bérlet, a nyugdíjad lutri, és a TB sem ér semmit, mert ha kórházba kerülsz, amúgy is fizetned kell a hentes orvosnak, hogy ne öljön meg. A rendőrség sem a védelmünkre van, hanem arra, hogy pénzt szedjen az államnak. 
A fiú henyén megigazította fejpántján a napszemüveget, és elégedetten hátradőlt.

Alex viharos karrierje 3 hosszú hónap ütődött gyümölcse: mindössze egyetlen albuma jelent meg, a Ne sírj, márványlány, ami akkora szar lett, hogy a méregdrága és teljes körű reklámhadjárat sem segített rajta. A rádiók csak pénzért játszották számait, mint ahogy a zenetévék is.

Ezt sem a tehetségével érte el, hanem azzal, hogy seggbe tekerte a HelloTV programigazgatóját. 6000 darab lemez jött ki, eddig eladott belőle kilencet, de a producerek szánalomból mögécsaltak még két nullát neki, nehogy elszontyolodjon a gyerek. „Minden a producereken múlik. Nincsenek már sztárok, csak producerek” – nyilatkozta Alex a Színes Sztáreső c. lapnak, majd kéretlenül kezdett mesélni nekik videoklipje forgatásáról, és arról, hogy milyen forró volt a Hősök, amikor mezitláb kellett sétálnia rajta.

Gábor elgondolkodva játszott az asztalon álló kerámia borsszóróval, és elmerült gondolataiban: „A kertévék hatalmas szerencséje, hogy a néző alapvetően hülye. És ezt ki is használják. Igyekszenek minél kisebb szellemi szintre szorítani az igényeket, hogy egy műsort minél olcsóbban kihozzanak. Ott van pl. az a fos Mórika só vagy a köcsög Józsi Barát, vagy ki a faszom. Ezekhez a proli műsorokhoz elegendő egy stúdió, pár szék és néhány hülye cigány, akik gázsi nélkül is hülyét csinálnak magukból, és csúcsnézettséget a tévének. És itt jövünk mi a képbe: nem az a barom, aki csinálja a műsort, hanem aki nézi. Most mér ne keressünk rajta? Ha mi nem, akkor megteszi más. És a népbutítás államérdek is, ugyanis a buta ember, bután költ, és bután szavaz.”

Gondolataiból Kitty affektáló nyafogása ragadta ki:

- Tegnap volt egy furcsa álmom: a ligetben flangáltam, amikor egyszer csak észrevettem, hogy a táskámból egy orbitális pénisz lobog. Igazi vaskos pornófasz lógott ki a retikülömből. És ami a dolog érdekessége és hátborzongató vonása, hogy először a hímtag szagára lettem figyelmes. Olyan jellegzetes ’fasz-szaga’ volt. Hát nem fura? Aztán gondoltam, nem ott a helye az ilyesminek és megmarkoltam, hogy elhajítsam, ám ekkor szembeköpött, én pedig felébredtem.

A társaság bénultan figyelte a bizarr monológot, majd zavartalanul folytatták a megszakított eszmecserét.

Kitty úgy alapozta meg karrierjét, hogy éveken át Dubaiba járt furulyázni. Egyszer lenyilatkozta a Welnet.hu-nak: „Lehet, hogy nem vagyok olcsó ribanc, de legalább azt nem hagytam, hogy rám hugyozzanak. Szopni szoptam, mert a műsor része, de senki nem ürítkezhetett rám. A kakaszex bevállalása már a végső stádiuma egy luxusprosti életének”.

- FELVÉTEL – kiáltotta az operatőr.

- Énekeljünk együtt! – ordította Gordon, borospohárba alázott szatmári szilvával a kezében.
Gábor úgy érezte, ha a vén Gordon énekre nyitja a száját, akkor vagy ő hal meg, vagy az énekesmadár.

Gordon nagy nehezen felcihelődött, majd a vidéki lakodalmak félrészeg vőfély ripacsait majmolva körbelibegte az asztalt. Szerencsére felbukott a szobapálmában, és akkorát laffant a parkettán, hogy Gábor hisztérikusan felröhögött.

Az operatőr szünetet intett, amíg feltakarítják Gordont.

Gábor a konyhába rohant röhögni.

Közben Kata annyira berúgott, hogy megnyílt Alexnek:

- Én nem hagytam…nem hagytam, hogy a szex vigyen fel…vigyen fel a csúcsra. Én nem feküdtem le „médiás emberrel”, csak üzlet…emberrel. De téged…bevállalnálak ingyen is! Mi van veled, a Valló Villa óta nem láttalak…

- Most jött ki a lemezem. Már hivatalos énekes vagyok. Vágod? Megyek a Megasztárba is, de még nem írtak vissza. De mér ne mennék?
Kata cseppet sem hallotta meg a választ, helyette inkább könyékig feltűrte ingét és tovább kotorászott elméje Bűntudat-dobozában:

- …és az izével sem feküdtem le, azzal az öreg kecskeszakállas kvízmesterrel. Vagy azzal a másik izével, na, hogy hívják már azt a tejbetök ripacs drogost? Na, az mekkora genny! Meg a másik majom, az naaaa ! De genny! A mű-buddhista ezoterikus takonyságával. Saját magát …hazudtolja meg. Tudom, mert tapasztaltam, mekkora egy szar alak. Gerinctelen műanyag végtermék… Igazából én csak az Andrással feküdnék le, de kiderült, hogy egy cipőben járunk, csak ő mással akart lefeküdni, azért hogy befusson. Ha hánynom kell, ki kell menni…? Mit ír a forgató ilyenkorra?

Gordon egy üveg köptető ízű likőrt bányászott elő csapzott bőrtáskájából, azt a fajtát, amit az öregedő olasz homokosok szopogatnak a riviérán a buggyos fehér vászonnadrágjukban.

Körbekínált mindenkit, de Gábor már a szagától is rosszul lett. Hirtelen Balázs pisszegésére lett figyelmes. Felállt és a konyhába ment.
- Nem akarod felszolgálni a főételt? – kérdezte idegesen Balázs – Úgy ülsz ott, mintha te is vendég lennél. Udvarold körül ezt a rakás barmot. Aláírtad, ez a munkád.
- Végül is lehetne rosszabb. Robotolhatnék a Spárban is, miközben egy 24 éves főnök ugráltat.
- Gondolj erre, amikor visszamész – intette Balázs, majd sárga kiemelő filccel aláhúzott két sort a forgatókönyvben.
Gábor elvitte a hugyosleves maradékát, majd az asztalra tette a husit. Mindenkinek ízlett, csak ’Punci Kitty’ nyafogott: „valahogy olyan sprőd a köret”. Sprőd az anyád picsája – fortyogott magában Gábor, és átkozta magát, amiért anno nem vitte tovább apja fogtechnikusi praxisát.

- Egyetek gyerekek. New Yorkban mindenki így zúzza – csipogta Kata, és Gábor attól félt, hogy a tyúk mindjárt elhazudja, hogyan találkozott Robert De Niroval, mennyire összehaverkodtak, és mennyire más ember, mint ahogy más a filmekről ismeri…

Rocker Alex csámcsogva szólalt meg:

- Mér van az, hogy a nők 40 fölött megőrülnek és kétségbeesésükben mindenféle lepukkant pszichopata szivart a lábuk közé engednek? „Kapurázási front”, vagy minek nevezik ezt. Anyám most 54, és egy burgonyatenyésztővel jár, akit nemrég engedtek ki a sárgaházból. Még a platóskocsiján is kufircoltak.

Kata, szorosan csatlakozva a témához, felcsipogott:

- Azért változtattam meg a nevem Erzsiről Katára, mert az Erzsi annyira kövérít.

Gordon egyszerre próbált zabálni és dalolni, ezért a szájából egy falat az abroszra zuhant.

- Ajvé, ajvé, elkentem a terítőt! – sopánkodott.

Gábor segítőkészen felállt:

- Semmi baj, vén disznó....
Gábornak három másodperc kellett ahhoz, hogy felfogja, mit mondott.

Amikor helyesbített, már késő volt:

- Akarom mondani….egy kis zsírfolt.
Szinte érezte, ahogy Balázs pillantása a konyhából hátba szúrja, az asztaltársaság pedig megbotránkozva mered rá. A kínos hallgatást a tökrészeg Gordon gajdolása törte meg, aki igazából fel sem fogta a nyelvbotlást.

- Aranyesőőő a székházra, aranyesőőő a saládomra jáááááj, Teherán!

A többiek visszamerültek fontoskodó eszmecseréjükbe. Gordon riválisa, a jó öreg Bandi győzedelmes kacsintást küldött Gábornak, s mindkét hüvelykujját ráemelte.

A desszert következett.

Kata megemlítette, hogy New Yorkban mindenki így zúzza a parfét, Alex némán kanalazott, Gordon megmarkolta Kitty falatnyi valagát, Bandi magában füstölgött és szétpancsolta a tányérján kuporgó málna szuflét.

Az este vidáman kanyarodott a vége felé: mindenki elégedett volt és csaprészeg. Már csak Gábor nem énekelt, de ő sose énekel. A vendégek elkezdtek szedelőzködni.

Amikor Gábor becsukta mögöttük az ajtót és éppen szusszant volna egyet, újra csöngettek: Kitty volt az, itt felejtette a nadrágszíját (hogy került le róla?) majd csipogva jó éjt kívánt és elsuhant.

Végre nyugalom: a mosogatás minden perce öröm lesz.
Minden meghívott nagyon elégedett volt a vendéglátással és később agyon is pontozták Gábort, amivel ugyan kitörölhette, de legalább három napig róla fog cikkezni a Block.

Gábor lassan nekiállt mosogatni. Balázs, miközben ijesztő gyorsasággal tekert fel egy kábelt, így szólt hozzá:
- Tőlem a földhöz is vághatod magad, a világot akkor sem tudod megváltani. Vagy elfogadod, vagy keresztül nézel rajta, harmadik lehetőség nincs.
- Nem egyszerű ez a világ – sóhajtotta Gábor a mosogatónál, egy jénait masszírozva.
- A világ sosem volt egyszerű.