Túl fiatal volt még az élethez, túl fiatal ahhoz is, hogy túlgondolja a dolgokat, de ahhoz nem, hogy másokat legondolkozzon, s nem ingyen. De kezdjük az elején: Petike jól tudta, hogy kiskorú, de azt is, hogy manapság mindenki csak egy kattintásra van attól, hogy elmúljon 18, ha akar. Petike csudálatos születési rendellenességben szenvedett, ugyanis szuperokos volt. Intelligens mosolya mindig a sajátja, nem másé. Amikor kereklencsés Harry Potter szemüvegétől túlságosan felnőttnek érzi magát, olyankor leveszi, és pár lomha pillanatig elgyerekeskedik még a legújabb generációs, készségfejlesztő legógyűjteménye fölött. Pedig már saját podcastja is van (Én és az űrkorszak) félmillió követővel, noha alig kilenc éves. Takaros csipogása a kvazárokról és aszteroidákról minden szívet felüdít. Petiség ez, velősen, ahogy találóan mondani szokta. Már a nem túl távoli kisgyermekkorában is okosnak tűnt, voltaképpen okosan jött a világra. Peti az Elmevetélkedő & Csillagszüret! című tehetségkutatós tévéműsorban tűnt fel először nyilvánosan, ahol zsinórban alázta elme-és kortársait, ahogy bekötött szemmel szavalta a periódusos rendszert visszafelé, hiba nélkül, maga mögé utasítva Jánoskát, akinek anyukája pedig atommérnök volt, vagy mi. A díjátadón a zajos arcú műsorvezető megkérdezte Petike vibráló tekintetű apukáját, árulja már el a kedves közönségnek és a tévénézőknek, hogy mit evett azon az estén, amikor biológiailag összeheveredett Peti anyukájával, létrehozva ezt a zseni Pétert, magyarán: mitől lett ilyen a gyerek, van-e rá recept? Vagy egyszerűen csak a spermája ennyire kiváló, ala nature? Az apuka válasz helyett csak somolygott. És somolygott. Nem derült ki semmi (somolygása mögött az a tény lapult, hogy nem ő volt a gyerek vér szerinti apja, Peti korábbi és igazibb apukája a gyerek születése után lelépett. De erről csitt!).

Jánoska apukája, akinek kisfiát Peti már a középdöntőben lealázta a kvantumfizikai kérdéseknél, megpróbálta a show után trükkösen becserkészni és kicsit elkalapálni Petit a parkolóban, de az őrök időben lefogták. A sértett apa, aki a kölyke becsületéért vert volna bucira egy másik kölyköt, így kiabált Petinek: „Remélem most örülsz, hogy a Jánoska csak az Ország Második Legokosabb Kisfiújaként kerül majd a Blikkbe! ” Az elkeseredett édesapa biztonságos távolból szúrta mutatóujját vádlón a kis győztes felé. De már nem volt mit tenni, Az Ország Legokosabb Fiúcskája címet Peti vihette haza, most is ott van a polcán az Einsteines cocaperselye és a kvadro-mikroszkóp mellett. A győzelmek idején Peti anyukája örömmel gondol arra, hogy annak idején nem az abortuszt választotta, és egy hozamgarantált befektetést hozott a világra. De erről csitt!
Peti anyukája adatfinomítóként dolgozik egy kanadai multinál, ő se tudja, mit dolgozik, csak dolgozik, hogy kisfiának legyen elég elmeserkentő élelmiszer. Peti csupa nyereség. Tartalmasan született, eredményekben gazdagon. Fejben oszt, szoroz, gyököt von. Intelligencia hányadosa 120/60 nettó. A kedvencét maga főzi meg. A suliban ő a főszertárfelelős.
Szülei hamar észrevették, hogy Petinek a sávszélesség árt, ugyanis minden információt beszippant a netről, megjegyez, elraktároz. Csak nehogy korai sztrókot kapjon, ha netán túlhevül Peti processzora ott a fejecskéjében! Még csak az kéne! Ilyen fiatalon!
A kis Petit az űrkutatás mellett nagyon érdekelte még az óceán, az atomfizika, a szerves kémia, a génkutatás és a satöbbi. Elért eredményeit és tudományos cikkeit saját tervezésű weblapján publikálja. Egyszer egy ismeretlen webtettes – talán egy kövér, irigy és cezaromán informatikus - megpróbálta feltörni Peti honlapját, de nem bírt vele, mert a kisfiú saját fejlesztésű tűzfalán képtelen volt áthatolni, mindössze az üdvözlő flash animációba tudott csak belepiszkítani

Petikének volt egy illegális jövedelemforrása is, de erről csitt! Ennek a kisfiúnak, karmáját tekintve, egy jól felszerelt tudományos laborban lenne a helye, vagy minimum valamelyik ismeretterjesztő csatorna értelemszerű gyerekműsorában, ám a sors másként osztotta a lapokat: Peti az Elmekereskedelemben (szakmai szlengül: Agyker) találta meg a számítását, a Hálózat egyik gyöngyszeme lett. Miről is van szó? Elmondom, úgysem találják ki!
Mint tudjuk, minden ötcsillagos luxusszálloda recepcióján van egy mappa (ez a mappa ma már inkább pendrive), amit adott jelszóra elő is pattintanak a vendégnek, aki topmodellek és hírességek közt válogathat magának partnert éjszakára, tetemes összegekért. Aki kézhez kapja ezt a mappát, nem nézi, ki mennyibe kerül. És itt jön Petike a képbe. Ugyanis nem minden vendéget vonz egy fülledt, méregdrága éjszaka egy szépséges idegennel, vannak köztük túl okos emberek is, akiket jobban feltüzel egy szellemi csörte, mint a kéjjelgés. Ők kizárólag szuperintelligens escortokat akarnak, akikkel mindenféle intimitás helyett átbeszélgethetik az éjszakát. Ebből a szempontból a külalak és a korosztály mindegy, mert prütykölésre nem kerül sor, a kimerítő szellemi aktus után általában ruhástól alszanak el a vendégek. A mappában megtalálható portfólió tartalmazza az elmecsatára bérelhető illető intelligencia hányadosát, az eddig elért eredményeit, kutatási területeit, tudományos publikációinak listáját, és az egyetemek megnevezéseit, ahol már előadást tartott. Az „Okos kisfiúk ínyenceknek” is ebben a mappában szerepel, itt foglalt helyet Petike is, aki unikumnak számított, ha úgy tetszik, különlegességnek, kuriózumnak, és így tovább. Ő volt a legkapósabb hús, kézről-kézre adták módos urak, és Peti teljesítette is a hozzáfűzött elvárásokat: egyszer úgy lesakkozta a perzsa sahot (a Kaszparov -manőverrel), hogy az öregúr izzadtan terült végig a padlószőnyegen.
Az előjáték rendszerint általános műveltségi kérdésekkel indult, innen vagy a tudományos fejmunka, a filozófia, a kvantummechanika, vagy matematikai képletek irányába kanyarodott a légyott. Többnyire Peti és a vendég - vagy vendégek, ha orgiára fizettek be – körül ültek egy obszidián asztalt és egymásnak feszítették kigyúrt elméjüket. Ez a gazdagok és fényesek perverziójának egy vadonatúj vadhajtása, na. Peti honoráriumát a szálloda a szüleinek utalta, akik arányosan zsebpénzre bontották neki. Túl nagy lóvé lenne az egyben egy ilyen kis embernek, nem?

Mivel Peti életvitelszerűen agyalós fajta volt, ahogy cseperedett, egyre gyakrabban gondolkodott önmagán, a világ teremtésén, az élet értelmén, és azon, hogy mitől dobog egyáltalán az emberi szív és mitől áll egyszer csak meg? Egyre több időt szánt arra, hogy a létezés alapján, ontológiai paradoxonokon és az Önvalón gondolkodjon, ami gyönyörűen rémisztő kihívás egy éles eszű gyermek számára. Érlelte magát magában. Ha belenézett a végtelenbe, az is visszanézett belé. Végül egy keddi reggelen hirtelen rájött. Egy pillanat műve volt. Rájött Mindenre… Elsősorban arra jött rá, hogy nem akar már tovább nőni, nem akar húsz, se harminc éves lenni - mert minek, hova, meddig? ?Abban, amire rájött, nem volt semmi piacképes ezoterika, semmi eladható gurucucc, semmi olyasmi, hogy „Isten téged szemelt ki egy intenzív üdvözülésre, mert angyal vagy te az angyalok között” és „Istennek tervei vannak veled, mert egy egyedi és megismételhetetlen hópehely vagy, és a Létezésnek igenis számítasz”. Semmi ilyesmi nem háborgatta Péter átható csendjét, csak a Semmi, csak a Leglényeg maradt benne… Üres űr vette körül, de nem a rossz értelemben.
És akkor elindult…