A főszereplő férfit egy szabadtéri esküvőn elnyomja a buzgóság. Tátott szájjal pilled a székén, arccal az égnek, miközben felette fecskék repülnek. Az egyik égi madár elpottyantja magát, és a cucc egyenesen a férfi szájában landol. A férfi prüszkölve jön egyenesbe, majd reflexszerűen köp egyet. Innen indul a történet, melyből megtudhatod, hogy a szerelem… hát, a szerelem az vak és… és legyőz minden konvenciót.

Az oltár előtt álló párocska meglepetten fordult a köpködős felé. A köpködős zavartan mosolygott, kezeit megadóan tartva maga elé, hogy bocs, a köpés nem a ceremóniára vonatkozott.

- Phil! – bökte oldalba a felesége – Ne köpködj!

- A számba szart egy madár, baszd meg! Nyeltem volna le?? - érvelt vissza a férfi nyomatékkal.

- Kulturáltan is lehet köpni. A nem rendeltetésszerű szájhasználat nálam nem sport. Tudni kell a dolgok helyességét. Gondolkodj, tehát vagyj! – suttogta az asszony, hogy csak azért is az övé legyen az utolsó szó. A nő valójában attól félt, hogy közönségesnek tartják majd férje viselkedése miatt, és nem hívják meg a lagzira. Mindig félt mások kritikájától, ítéletrajzától, nem viselte, ha pletykaszámba vették személyét. Őt senki ne emelje a szájához a háta mögött!

Természetesen az asszony aggodalma alaptalan volt, hiszen rajta voltak a lagzi listán, meg az ülésrend is megvolt már. Az esti lagzira a Tengerparton került sor, ingyen ég alatt, sok lufival és mennyasszonyos tortával, vidám habbal, esküvős dolgokkal, csipkés szarokkal, szalonzenekarral, sok mosollyal. Az asszony igen szerette a lagzikat, igen életigenlő volt.

Phil - akinek az előbb beleszart a madár a szájába - az asszonnyal mászkált az asztalok között. A nő nagyon jól érezte magát. Sóhajtozott.
- Hitesd el velem, hogy közéjük tartozol – intette férjét, aki egyből nekiesett a tyúksalátának és mindenbe beleütötte az orrát.
Este 10 körül jártak a mutatók, amikor Phil már eleget ivott ahhoz, hogy kimenjen pisálni. A toaletthez érve látta, hogy tele van, mint a déli busz. Gondolta, kimegy a teraszra, most úgy sincs ott senki. Ki is ment, megállt a korlátnál és átlógatta kukacát.

A következő pillanatban egy mély, torz hang méltatlankodott odalentről:

- Jaj! Engemet lepisál valaki.

Phil ijedten befejezte a húgyozást és megrémült. Elrakta fütykösét és lenézett a bokrok közé:

- Ki van odalent? Mi van odalent? – kérdezte. Meg akarta ismerni azt, akit lehugyozott.

Nem jött válasz. Phil lement a lépcsőn, le a zöldig. Lent csönd és semmi fogadta. Aztán széthúzott egy korianderbokrot kíváncsian, és ott volt: a szörnylány.

Ez a lány iszonyatosan gyorsan nézett ki. Látványnak egyszerűen túl sok volt. Nagy lapát fülei kikönyököltek arca lakásán, s bekeretezték borzasztó ábrázatát, melybe visszataszító, vörösben égő szemeket szereltek az istenek. Fogai hatalmasak, elhanyagoltak, és túl nagyok mindenhez képest. A kompozíciót az életnagyságú karfiol orr sem enyhítette. Phil azért nem látta felülről a rémet, mert pont olyan színe volt, mint a vegetációnak. Persze, hogy lehugyozta. A férfi a halmozottan hányadék kinézet ellenére azonnal a szívébe zárta a lányt. Saját bőrén tapasztalta a szörny belső szépségét.

- Bocsáss meg, hogy levizeltelek – kért elnézést a történtekért utólag.

- Á, nem tesz semmit. Nincs probléma…

- Kssshh! Ne ilyen hangosan! – figyelmeztette Phil, mert a csaj üvöltött.

- Bocsáss meg, de…

- Már megint üvöltesz! Próbálj meg suttogni. Vagy legalább dörmögni.

- …nekem alapjáraton ilyen a hangom.

Zavart csend állt be. A lány nem igazán volt hozzászokva, hogy emberszámba vegyék.

- Ki vagy te? Sűrűn jársz ide? De halkan! - kérdezte Phil.

- Nem igazán.

- Mondom, halkan!

- Nem igazán - próbált halkulni a szörny, több-kevesebb sikerrel, majd ugyanilyen visszahúzódva folytatta – Tudod, a szertartás alatt végig téged néztelek.

A férfi megrökönyödött ezen, de jól esett neki.

- Akkor láttad, amikor…

- Láttam - kímélte meg a lány udvariasan, de üvöltve, a szájbaszarós emlék felelevenítésétől –- Kár…
- Esküvőkre lopakodok be és álmodozom. Megbújok a bokorban és onnan. Nekem már csak ennyi jutott.
- Kár… - károgott újra Phil.
- Nagyon szép ember vagy. Érzelmeim határozott és elidegeníthetetlen tárgya nem kevesebb, mint Te. Hogy hívnak, mondd csak?

A férfi bemutatkozott, hamar és gondolkodás nélkül megnevezte magát.

- Phil… - ízlelgette a lány a más nevét - De szép név. Az isteneknek lehet ilyen nevük.

Másnap elmentek disco-ba.

Az éjszakai szórakozóhelyen mindenki őket nézte, de legalább a csaj itt üvölthetett kedvére, úgyhogy megértették egymást a lüktető, mechanikus tuc-tuc alatt is. Helyük mindig volt, mert ahova odatáncoltak, ott kör keletkezett, és ha le akartak ülni, hatan álltak onnan fel.

Phil nem akart rákérdezni, mitől ilyen a lány, mert félt, hogy berág rá. Biztos, amikor megszületett, fellépett nála valami komplikáció, ugrált a kórházi gépen az a zöld vonal, vagy talán majdnem ki is simult egy rövid ideig. Vagy az orvos a fejére ejtette szörnyületében, amikor még kisrém volt, vagy a fasz tudja. Ezt a külalakot már nem lehet meg nem történtté tenni. Mindegy.

Mikor Phil a bárpulthoz ment vodkáért, egy erőszakos arcú baseballsapkás srác szemtelenül odabizalmaskodott hozzá:

- Te, figyelj! Nem égő egy ilyen köpedék szörnylánnyal járni?

Phil rangján alulinak tartotta, hogy gyermeteg párbeszédbe bonyolódjon ezzel. Nem óhajtott leereszkedni a neveletlen kölyök szintjére, inkább egy laza csuklómozdulattal letépte a fejét.
- Több tiszteletet a szörnyemnek! Neki is van lelke.

Másnap moziba mentek.

A filmszínházban horrorfilmet adtak éppen, a nézők pedig úgy döntöttek, hogy inkább a vászonnak háttal, a szörnylánnyal szemben ülnek, mert tartalmasabb, mint a movie.

Ezen mindketten megsértődtek és azonnal távoztak.

Vasárnap Phil elvált feleségétől és elhatározta, hogy bemutatja szüleinek új barátnőjét. Elég ideje jártak már ahhoz, hogy elérkezettnek lássa az időt. A családi ebéd egy darabig rendben, viszont zavart csendben zajlott. A hozzátartozók igyekeztek tapintatosan nem ránézni a szörnylányra, mert akkor már nem tudtak volna tovább enni. Mindannyian feszengő táplálkozással meredtek tányérjukba.

A levegőben szinte tapintható volt a lány nemkívánatossága.

A szörnylány cseppet sem zavartatta magát, úgy zabált, mint az állat: csámcsogott, hersegett, nyáladzott. Ami nem fért bele a szájába, azt hátraköpte. Mikor Russzó néni megkínálta frissen sült cipóval, a lány majd’ leharapta a kezét, a cipóskosárral együtt. A szerencsétlen asszony épphogy visszarántotta a gyilkosan csattogó fogak elől.

A kajálás felénél véletlenül, ám sajnos, megszólalt a lány:

- Szarnom kell!

Phil segítőkészen útbaigazította szerelmét:

- A folyosó végén balra.

A szörnylány hatalmas, debil testével felborította a székét, úgy állt fel. Öblöseket fingva, kimászott az étkezőből.

- És még üvölt is - tette hozzá piszkálódva Russzó néni, amikor a csaj már kivonult.

- Nem örülök, hogy nálunk szarik – fakadt ki Wendy néni, aki eddig csak kussolt. – Én elég felvilágosultnak tartom magam, de ez azért sok.

A szókimondó nagymama is megjegyzést tett. (Phil leginkább tőle tartott).

- Hát, elég rusnya lány.

A nagymama volt a család privilégiuma, amit ő kimondott, az ki lett monda, a többiek pedig kismajom módjára csatlakoztak az öreg vezérhajóhoz. Na, ez a megjegyzés tette be Phil-nél a kiskaput, és eleinte nem is akart reagálni rá, de muszáj volt. Elég volt a nagyit leugatni, mert az mindenkinek szólt: együtt kellett éreznie annak, aki örökölni akart.

- A véleményedet, légy szíves, tartsd meg magadnak – hisztizett a hapsi, majd felállt az asztaltól, asztalkendőjét a paradicsomlevesbe dobva, és elviharzott. Döbbent családtagfejek fordultak utána. Végső döfésként Phil hirtelen visszaugrott az étkezőbe, és a nagyika felé köpte:

- Buzi mama!!

Ismét elindult kifelé, de már nem tért vissza. Útközben belebotlott a szörnylányba, aki éppen dünnyögve ráncigálta fel sátornyi bugyogóját hatalmas valagára.

- Gyere, elmegyünk. Felindultam – jelentette ki Phil.

- De még nem ettem meg!! - üvöltötte a szörnynője.

- Nem is fogod. Húzunk innen a rákba.

Phil és a rendellenesség hamarjában távozott onnan.

A szerelem vak és mindent legyőz, de ez a kapcsolat a valaha mért legmagasabb miért.

Phil, hogy az incidens után valamivel feldobja lehangolt szörnyét, mondott neki egy szörnyes viccet:

- Hogy udvarol az alien?
- ?

- De jó lehet magából kikelve !

A nő csak udvariasságból nevetett, mert nem értette.

Phil és a szörny együtt éltek egy darabig. Sokat fagyiztak meg társasjátékoztak. Még vidámparkba is elmentek. Aztán a csaj két év múlva elpusztult fejrákban, ami a szörnybolizmus nevű betegség elkerülhetetlen szövődménye.

Phil soha többé nem tudott megbízni senkiben.