(Escort múltam van!! - avagy, cseppet sem néma fejezetek a gyönyör tevékenységnaplójából)

 Az akkori manageremet Oscar-nak hívták, mint a díjat, de a barátainak csak Ali volt, vagy Józsi, mikor melyik. Oscar váratlanul azzal állt elő, hogy meghívhat-e műszak után egy long drink-re? Meg hát, hogyne, feleltem. Kérdezte tőlem, tudom-e, hol van Svédország? A térképen, feleltem, mire ő hangos hahotában tört ki, majd többször megjegyezte, hogy aranyos vagyok. Annyit mindössze tudtam, hogy arrafelé is magas a prostikoncentráció, de nem tudta, hogy tudom.

Megkérdezte, lenne-e kedvem és affinitásom többet keresni? Csak tánccal, semmi szex. Mondom, hogyne. Mert akkor kivinne Svédbe, pont a jövő héten indul. Van ott egy csinos kis tabledance bár, amit egy jófej magyar nő vezet, igen pompásan érezném ott magam, és nyugodtan fogjam fel szakmai továbbképzésnek, kiküldetésnek. Napi háromszori étkezés garantált + local beer, amennyi kell. Megkérdezte, beszélek-e nyelveket, és milyen szinten, én meg rávágtam, hogy csak kényszer franciát. 

Mivel már akkoriban is szerettem átlépni a határokat, rábólintottam Svédországra és habozás nélkül csomagolni kezdtem. Nem volt maradásom. Szívem pirotechnikusa munkához látott. Már a repülőn azon gondolkodtam, milyen jó lesz gáláns uraknak táncolni. A tánc nem ismeretlen parketta számomra, hiszen már egészen fiatal koromban sokat táncoltam, 19-26 éves lehettem, amikor betértem egy éjszakai váci utcai szórakozóhelyre, ott táncoltam sokáig, 22 és kettő között a vécék előtt, utána egy kicsit a parkolóban, és ha engedték, a bárpult mellett is. Már az elején, amikor belevágtam ebbe az egészbe, tudtam, hogy ha egy pasi prostira szorul, annak oka van, nyomós oka, és feltehetően az a pasi randa is, momentán nem a Jake Gyllenhaal-nak kellek, azért nyúl idegen testhez, mert ingyen nem kap jó nőt. Ennek vagy az az oka, hogy randa, vagy az, hogy öreg, de gyakran a két tulajdonság együtt jár, sajnos az én irányomba. A másik kategória a perverz, aki azért fordul hozzám, mert otthon nem mer előállni undok passziójával, attól félve, hogy a neje esetleg rossz szemmel nézne rá és a gyerekek is megijednének.

Ezért éreztem elérkezettnek az időt, hogy báros lányból luxusprostinak képezzem át magam, akinek az ügyfelei már szebbek és igényesebbek és rohadt gazdagok. Meguntam, hogy a saját lakásomon kell fogadni vadidegeneket, és be kell engednem párnáim közé a hájast, a szakadtat, a kisportolatlant, a bárkit, vagy a számomra nem kívánatos etnikumot, aki még a klotyómat is használja, és jóóó hangosan húzza le, akár többször is egymás után, nehogy ne tudjam már, mennyit képes kihozni magából az überférfi... Persze, aki vállalhatatlanul visszataszító volt, és egy zombi lelkesedésével vetette rám magát, azt már a kategóriaváltásom előtt is visszautasítottam. Annyira azért még nem kellett a pénz, hogy ennyire lemenjek kutyába. A megalkuvásnak is megvannak a maga határai. Úgy voltam vele, hogy ha egy pasi elviselhető, akkor nem elviselhetetlen. Amikor én mentem házhoz, mindig bennem volt a félsz, hiszen ki tudja, mi lapul a kedves mosoly és egy jól megszabott öltöny mögött, és milyen kínos eszközöket tartogat garázsában a magyar pszichó? Nem szerettem volna „kalapács alá kerülni”...

*

Gépünk bármelyik percben megérkezett. A Svédországban elterülő repülőtéren ittunk egy hangulatos kávét, fogyasztottunk pár tipikus svédasztalt, majd taxival egyenesen a bárhoz hajtottunk. Ikeás jelzőlámpák és rideg jéghotelok mellett szaladtunk el. A helynek elég bonyolult neve volt idegen nyelvül, nekem egyszer sem sikerült kiejteni: Bøndeförbundet Samlingspartiet. Oscar bemutatott a tulajnőnek, aki művésznéven mutatta be magát: Madame Zsüzsü, született: Hornyák Zsuzsa. (Megvallom, a Zsüzsü sokkal sokat sejtetőbb név a slejmes kiejtésű Hornyáknál.) Szívesen a szívembe zártam Madame Zsüzsüt, aki az első perctől szimpatikus volt. Bölcs, erős, életigenlő nő, piros velúrcipőkben, bicegő akcentussal. 
- Én már akkor pesti Zöld Macskában táncolni, amikor te még anyáddal nézted a Derrick-et! Ne ítéljetek el – dicsekedett nyerítve az 52 körüli, de szilaj hölgy. Ő volt a prostiszakma Marie Curie-je. Még aznap megszaunáztattak a fogadtatásomra, majd lappföldi koktélt ittunk, sok jéggel és sok szívószállal, végül hangosan szidtuk a dánokat. Megkínáltak Göryksøyannal is, ami egy skandináv drogféle: rénszarvassal hallucinogén gombákat etetnek, majd megisszák a vizeletét. Az állat mája kiszűri a toxinokat, így csak a növény esszenciálisan pszichoaktív droghatása érvényesül. Tejjel és paradicsomlével hígítják, majd igazi pohárból fogyasztják, a szarvas homloklebenyéből faragott kis karikával a szélén, pszichedelikus asszociációkkal. Mégse kértem belőle, helyette grapefruitos sárgarépalevet inkább.

Nemzetközi nő lettem. Amikor kellően bemelegedtünk Zsüzsüvel, elmondta, hogy a Bøndeförbundet Samlingspartiet valójában nem az, aminek látszik, hanem kupleráj is egyben. Hátul szobák nyílnak, ahol csinos, de szomorú nők próbálják elhitetni szomorú férfiakkal, hogy boldogok. És mivel ő tudja, hogy előbb-utóbb többet akarok keresni, megspórolhatnám az időmet, és tánc helyett egyből indíthatnék a mély vízzel. Az élet iskolapadja egyenesen az ágy lesz, némi célprémiummal. Mint ahogy akkor bennem is, sokan másokban is az a korabeli kép él a kuplerájokról, hogy ócska tapétájú, homályos, aprócska élményszobákban felbizsuzva heverésznek túlsminkelt léha nők kis nagyestélyiben, vagy olcsó selyemkimonóban - és régen tényleg így volt, de ma már fordítva van. Úgy fogtam fel, mint egy testverseny selejtező mérkőzését: vagy minden doppingszert hanyagolva rástartolok, vagy megfutamodok és aranyérem nélkül térek haza. Sose érd be a legjobbnál – így gondolkodtam akkor. Hol is voltam? Rossz helyen, jó időben.

Városnézést is kaptam, elvittek a hírhedt Skøgskyrkøg negyedbe, ahol street food-ként kínálják magukat piros lámpás lányok. A kirakatokban mindenfélével töltött, bővérű nőcskék üldögéltek ráérősen, hol képregénnyel, hol neglizsében, hol parókával, vagy tésztasalátával, zsírkrétával, játékmozdonnyal, kabócákkal, antillákkal, élő gørfunderyvel, szappanhabos vöröshagymával, méltósággal, továbbá mindenre kapható mikulás zacskóval, jegesmackóval, lapáttal, szánnal, szán nélkül szándékosan, legóval, ikeás citromos vibrivel, fekete kacajjal, sorsdöntő derékkal, továbbá csábítós nyakkieresztővel, koffeinnel, ürgelyukkal, néhány kanonokkal, miegymással - tekintetem csakúgy falta a látványt jóllakásig. Megértő bűnösök. A vágy rabszolgái ők. Hormonok csilimankói. Az üvegfalak előtt osonó férfiak lesték a pőre kínálatot fagyizva.
 „Ez lenni utca, ahol utcalányok kedvesítenek, és ahol este is süt a nap” – nyerítette Madame Zsüzsü kajánul. - Ide nem beszélgetni járnak az Übermensch -ek. 

Néztem magam, hogy szottyan-e a kedvem, s a kedvem az bőven szottyant is, így másnap már fogadtam az első vendégem. Nagyon szép szobám volt, sok párnával, illatgyertyával és sok szívószállal! Én is szép voltam, de egy jól felszerelt prostinak mindig szépnek kell lennie: a folyamatos csinosság egy prostituált kellemes szövődménye, talán az egyetlen. S mi a prostik titokzatos titka? Talán a genetika és a kikacsintás, de legyen elég annyi, hogy tőlem a mai napig sok hölgy kér fiatalító tanácsot a vasfoggal tomboló idő ellen, s mivel én sem vagyok kitéve az örök feszesség és szépség veszélyének, adok is: nos, ügyelj rá, hogy mindig szemből essen rád a fény, és ha 35 éves vagy, hazudd magad 40nek, hadd csodálkozzanak csak, milyen jól tartod magad. 45 után már mindegy, minek tartod magad, ha jól tartod magad. Ha 30 vagy, mondhatsz még 5 évig 27-et, de ha több, akkor ne, mert az már kilátszik. És egyél is, de ügyelj a poliszacharidokra. Mindenki hiú, ahogy az örömhölgyek is. Köztudott, hogy minden prosti rivaldafény-igényes, akár bevallja, akár nem, lett légyen szó romatelepi „Zsánettekről” vagy párizsi Dominique -okról, belül ugyanarra a mozgatórugóra jár az agyuk, mint majdnem minden hölgynek. Velem az élen munkatársaim is mind csinos jószágok voltak, merész ruhákban, nyáron csakúgy izzottak a vonalak! Akkoriban már elég sokat tudtam a másik nemről, többek közt azt is, hogy a férfi mindig oda akar kilyukadni, ahol a nő már ki van lyukadva. Azt is tudtam, hogy a férfi nemi szervet mindig a helyén kell kezelni. Szerintem egy ember csak egyetlen dologhoz értsen nagyon, mert aki mindenhez ért, az már gyanús. Egy sikeres prostinak mindössze három szükséges dolog a titka: megfelelő fellépés, sikeres kisugárzás, bevállalós tekintet, anyai öl, tettre kész ábrázat, csinos topánka. Egy prostituált jól szituált, ugyanakkor fontos, hogy legyen arca, saját arca. 

Az első ügyfelem, magából kikelve, buja pralinéknak nevezte az ülepemet. Ő volt az egyetlen édesipari vendégem, svéd pilótakekszet gyártott svédasztalok számára (és hozott egyszer igazi csokikövet is, ami a csokigyártás mellékterméke, a leengedő kád lefolyójánál gyűlik össze, onnan kell ínyencmód felvakarni rézkéssel...na, az igazi tömör csemegegyönyör. Az élet sója, csak csokiban.) Neki az volt a heppje, hogy minden alkalommal hat csokoládé Mikulást kellett szétzúzni a fején, szezontól függetlenül, húsvétkor is. És arra élvezett. Azt is szerette, ha elhúztam az orra előtt a mézesmadzagot. Egyszer egy csoki alakú csacsival lepett meg, amit a szájából kellett elfogyasztanom. Mikulásra pedig csokibrokival örvendeztetett meg. (Néha milyen kitörései vannak az embernek, elképesztő, mi? Maradjon inkább veszteg az ilyen.)

De jó dolgom van! - gondoltam gondolatban – kényelmes helyen, talpig fűtésben, ágyban, párnák közt dolgozom. Nem irigylem a kocsisoros lányokat, ahogy fagyban is kint állnak és délelőtt akár egy szendvicsért is képesek oralizálni. Ha rájuk jön a szükség, kimenni sem tudnak hova, hiszen már eleve kint vannak. Ha kicsit megizzadok két menet között, higikendő a hónalá, sunarelax, liszterin, szájcsókosító, síkosító, villámhámlasztás és annyi, szexuálisan máris gyönyörűséges vagyok, újrafelhasználható, és olyan nincs, hogy valakinek ne fűljön a foga hozzám. Megtanultam a thai és a svédmasszázst is, valamennyi emberi testrészen. Kevés dologra mondtam nemet, általában a nagy dologra igen, de azon kívül a tárházam mézesbödöne nyitva volt a kielégülni kívánó urak javára. Ha az ügyfél megfizeti a guminélkült, és hoz egy 3 hónapnál nem régebbi nemi beteg igazolást, oké. Volt nálam esemény előtti és utáni tabletta is, bár néha magam sem tudtam, melyiket mikor kell bekapni, hiszen valahogy mindig két menet között voltam.