Került már bűnelkövetés során olyan szorult helyzetbe, melyben csak egy jól feltett kérdésre történő rossz válasz taszította még mélyebbre? A magabiztos nyugalom, henye arckifejezés, megszigonyozhatatlan felkészültség – ez a három dolog kell a megúszáshoz és a csőbehúzó cső végén máris megláthatod a fényt. Aknázzuk alá a ballonos hadnagy leleplező érveit együtt.

1. Columbo: Csak még egy kérdés. Lehetséges, hogy maga a luxusjachtja fedélzetéről egyenesen a vízbe taszította úszásra képtelen feleségét?

Ön: Az nem úgy volt, hadnagy úr! Én nyugodtan üldögéltem és a repülőhalaknak dobáltam kenyérmorzsát, amikor arra gondoltam, hogy fel kéne már húzni a horgonyt és továbbállni. Éppen tápászkodnék föl, amikor odajön az asszony, és az a drága lélek azt mondja, maradjak csak, ne mozgassam a fájós lábamat, ne fáradjak a vasmacskával, majd ő lemerül és felhozza. Alábukott, és legközelebb már csak felpuffadva láttam viszont.

Columbo: Maga volt, aki az erdőbe vonszolta és elásta az üzlettársát!

Ön: Csak bújócskát játszottunk, és nagyon akart nyerni.

Columbo: A vallomása szerint maga 16.30 és 17.30 között a fegyverét tisztogatta a kandalló előtt, ám a ballisztikusoknak alapos a gyanújuk, hogy ebben az időben lőtte le az emeleti hálószobában alvó feleségét!

Ön: Nem érek rá gyilkolni. Az említett időpontban valóban fegyverközelben voltam, itt lent tisztogattam a Winchesterem, amikor az véletlenül elsült, a lövedék átment a nappalin, megkerülte a szobakaktuszt, bement a hallba, és a lépcsőn felrepülve egyenesen a hálószobába süvített. Van ilyen. Baleset. Azért sajnálom egy kicsit.

Columbo: Ezekkel a fotókkal bizonyítom, hogy maga nem otthon volt a gyilkosság estéjén, hanem az áldozat lakásán. Nézze csak, nézze! Ott áll fehéren-feketén, a gyilkosság tetthelyén. Itt már nincs értelme tagadásnak.

ÖN: Az nem úgy volt: van egy ikertestvérem, aki…

Columbo: Na, elég a hülyeségből, ezt már nem veszem be!

ÖN: De, de, tényleg. Szóval van egy ikertestvérem, akiről nem rég tudtam meg, hogy létezik. Ráadásul veszedelmes gyilkos fajta. Már biztosan Mexikóban van, sose éri utol. Ott piheni ki a gyilkosságot. Én szégyellem magam helyette, hadnagy úr!

Columbo: Itt az ujjlenyomata, nincs mese: maga fojtotta meg a grófnőt!

Ön: Igen, de ő akarta! Tudja, van egy fura kényszer betegségem, papírom van róla! Ha valaki megkér valamire, képtelen vagyok ellenállni, hogy ne teljesítsem!

Columbo: Ott a véres kés a kezében, ember! A hulla meg maga előtt hever. Ne tagadjon!

Ön: Nem tagadom. Tudja, ahonnan én származom, ott a késelés egy baráti gesztus.

Columbo: Világos az indíték: örökölni akart szegény beteg apja után, de nem tudta kivárni annak természetes halálát, így rágyorsított. Egy gyertyatartóval fejbe vágta és kihajította az ablakon, hogy öngyilkosságnak látsszon. Csakhogy megtaláltuk a gyertyatartón a hajszálakat és a maga ujjlenyomatát.

Ön: Az úgy volt, hogy épp néztem a tévét, amikor arra riadok, hogy az apám a kedvenc gyertyatartómmal üti a saját fejét, majd kiveti magát az ablakon! Engem is meglepett. Mindig csak ígérte, de sosem gondoltam, hogy egyszer meg is teszi…

Columbo: Maga gyilkolta meg a ház urát, hogy hozzá jusson ehhez a felbecsülhetetlen festményhez. Csakhogy megtaláltuk a maga kocsijának motorháztetején a ritka Csuri madár szarát, ami az egész világon csak az áldozat kertjében honos.

Ön: Szerintem az áldozat szaratta a madarat a kocsimra, hogy gyanúba keverjen. Azt a festményt meg különben is nekem ígérte, csak nem ért rá átadni, mert súlyosan meghalt, ahogy ön fogalmazott „valaki megölte”. Aki nem én voltam, mert én a gyilkosság időpontjában éppen máshol voltam, valahol egészen máshol …alibiztem.

9.

Columbo: Ön előre megfontolt szándékkal mérget injekciózott az áldozat túrógombócába.

Ön: Tévedés. A saját túrógombócomba injekcióztam, mert én akartam meghalni biztonságosan, arról nem tehetek, hogy az áldozat rájárt a hűtőmre. Már egészen kisgyerekkorában is ilyen haspók volt.

 10.

Columbo: Tudta, hogy az áldozat mogyoró-és halál allergiás. Ezért kevert a samponjába mogyorókrémet. Hogy meghaljon!

Ön: Lehetséges, hogy nem értek egyet. Az úgy volt, hogy az áldozatnak luxussampont vettem ajándékba, és az üzletben direkt nem mogyorókrémeset kértem. Ez egy szerencsétlen baleset, és minden felelősség az áruházé. Arról meg nem tehetek, hogy az anyám, akitől negyed millió dollárt örököltem most véletlenül, ennyire meghalt tőle. Ha nem olyan hiú, és mosatlanul hagyja a haját, még most is élne.