1. Testem szűkében vaklárma vár / tűz emészt, s majd nem jön el / Vakszolnám minden bánatom / jel vagyok a falakon.

2. Hangod egy arc / örök fagy vagy / múltad nincs, de halálod majd hinni kell / esküdet eső mossa, néma krétakör ragyog rajta.

3. Tízezer éve nézem az órám / reszket mellettem minden perc / lábnyom vagyok, de Holdra lépni tilos.

4. Fekete csendben izzad a holnap / visszaválthatós régi dal / öngyilkos álom s szívsebész, vadul lángol minden ész.

5. Rég másmilyen az arcod / minden éjjel, álruhába bújnak a holnapok / ezüst gonosz, bolond ketrecek, de kegyetlen.

6. Tegnapok szóltak, hogy ma álmodtam neked holnapot / ez még nem ámen / őrjöng a sok elégedett halott, s majd itt leszel.

7. Ha fázol, állj közelebb a Naphoz / nulladék ma minden kutya / nehéz az arcod, kegyetlen konyakmeggy gyermeke.

8. Lelkem megkímélt állapotban eladó, de felújítandó / szájam véralakban nyílik szét / teste, s testem hozzám ér, szorosan, mint galériához a kép.

9. Az igazság nem indiánvágy / vájt szemekkel, de tiszta láng / átkozott csontok vagytok, hazug hússal.

10. Jöttem erre nélkülem, miért a Tűzből? / Lépteim lángok örökre mindvégig /
Nekem közül az égig rég fölmerülő bíbor / Rettegve kel a nyegle, nincsen a fukar,
És már csak mér’ én félti, ha látja őt? / Termett lélek és az Igen testté lett!