(Juhász László fordítása)
Következzen kedvenc pszicho szerzőnk betiltott botránynovellája.
Figyelem! Az írás a nyugalom megzavarására bőven alkalmas!

(nyers diktafonanyag. Kizárólag belső használatra ! )
...hogy létezik-e Mikulás? Meg Télapó? Vagy mindkettő? Vagy egyik sem? Abban szinte biztos vagyok, hogy én létezem. Nem nevezem magam se szantaklausznak, se pukki... jolo... pukkimicsodának, úgy hívom magam, hogy Téltesó, aki segít, és aki decemberben aktív. A történelmi Szent Miklósról és ajándékosztó hajlamáról számos legenda kering. Azt kevesen tudják róla, hogy egy török származású püspök volt, aki a szüleitől örökölt vagyont szétosztotta a szegények között. A nevéhez fűződő legendák nem számtalanul szívderítőek: történt egyszer, hogy egy elszegényedett nemesembernek akadt három lánya, akiket megfelelő hozomány hiányában nem tudott férjhez adni, így a prostisors várt rájuk. Miklós elhatározta, hogy segít rajtuk, és az éj leple alatt egy arannyal telt erszényt dobott be a szegény ember ablakán.

...hol is tartottam? Ja, még sehol. Jó, nem húzom nagyon, nem akarom, hogy lemerüljön a kis diktafonod... na... Tehát, én nem ő vagyok, nem a Miklós, bár küldetésünk hasonló. Én már korszerűbb vagyok és durvább. Tényleg jövök, tényleg este, és tényleg segítek is, de csak a kiválasztottaknak, akikhez küldenek. Hogy kiktől kapom az utasítást, azt nem árulhatom el, és még ha el is, kérném, hogy húzd majd ki a cikkedből, különben én húzlak fel egy fára... Mindjárt megérted, miért... Szóval, én egy modern kivitel vagyok, igen pragmatikus, ...vagy hogy mondjam, a ruhám mai, akcióhősös, anyaga püspöklila lycra, hőszigetelt, hószigetelt, szabása a Pókember meg a Daredevil cuccának keveréke, ...nem tudom, ki tervezte, de tetszik...
...vannak hülye utánzóim, akik ügyetlenül próbálnak visszaélni legendámmal. Jelmezük az én komoly formaruhám buta, házi paródiája. Ők sajnos elég perverzek. Egyszer likvidáltam egyet, de előtte kifaggattam önbíráskodva. Azt mondta, ő sokáig próbált jó és nem perverz lenni, de nem sikerült. „Szeretem a porczikákat, s néha kedvem lelem bennük! Mér' baj ez? Foggal-körömmel mászok szerencsétlen vágyaim petevezetékén felfelé” - fakadt ki, de nem érdekelt, tovább használtam hátán a pákát. - „Egyik este összefutottam eggyel a karácsonyfa alatt. Pont az esetem volt: félálmos. Engem várt. Hogy ne okozzak neki csalódást, azt mondtam, csak akkor adok ajit, ha ő is ad előtte nekem valamit: egy porczikát. Ekkor villany lobbant az előszobában és pucolnom kellett. Fel voltam ajzva, vágyam csillapításra szorult. Csak egy porczikát akartam, esküszöm, semmi mást! ”
Porczika… Küldetéseim során sokszor előveszem a nevelő szándékot. Egyszer egy hisztis kölyökbe botlottam a fa alatt. Az apjához jöttem, volt egy elintézetlen ügyünk, de ez most mellékes... szóval, a kis fütyi hisztizni kezdett, hogy miért nem Xboxot kapott ruhanemű helyett? Erre grabancon ragadtam és elmagyaráztam neki, hogy ha már ilyen korán belebonyolódik a földi illúzióba és az anyagimádatba, sz*rember lesz, ha felnő, mire álomba sírta magát. Sajnos rettenetes tehetségem van a gyermekekhez.
...mit mondjak még?... Meggazdagodhattam volna ebből? Persze. Elhelyezhettem volna a ruházatomon szponzormatricákat, elfértek volna rajta, de ez az egész nem erről szól... Szóval, alkalmazott vagyok, ha bárhova küldenek, megyek... de nem szeretek utazni, eleget utazok decemberben, szerencsére kaptam a központtól ezt a helyes légdeszkát, amin a levegőben tudok siklani, időn és téren át hasít. Van zsákomban minden jó, csoki, dió, mogyoró, ...zongorahúr, cipőkanál, üveggolyó. … instant tészta, olvasnivaló, Buddha szobor.
A feladatom nem csak ajándékügyi, sokkal inkább beakciózós, ha engedélyt kapok, illetve, ha küldenek, be kell avatkozom a világ eseményeibe. A múltkor megfojtottam egy pofátlan iparmágnás tőzsdespekulánst. Sok szemétségét néztük már el neki a betelt pohár napjáig. Amikor átlépett a határon, átlépett egy határt. Beavatkozott egy másik ország ügyeibe, öncélú üzleti megfontolásból... Hát, mi is beavatkoztunk neki. Történt, hogy ez a szemétláda majdnem atomot adott el az ISIS-nek. A tranzakció le is zajlott, ...kicsit elkéstem, az orbitális robbanóeszköz már gazdát cserélt, és a terrorszervezet központi fegyverraktárában helyezkedett el. Oda kellett suhannom. Eddig is tudtam, hogy amerikai zsé áll az ISIS mögött, de igen nyilvánvalóvá csak akkor vált, amikor megfojtottam a bandafőnököt, aki amerikaiul mozgott, oroszul káromkodott és francia kaját zabált. Az atomot hazavittem, ott áll a spejzban, egyelőre nem tudok mit csinálni vele. Valaki majd megkapja ajándékba, ha jó volt.
… Fegyverem a fojtogatás, azzal fojtogatok. Itt ez a zsinór...mutatom... szóval ez egy hétköznapi fojtogató zsinórnak tűnik, zajtalan zongorahúrnak, csakhogy semmilyen nyomot nem hagy. Szellemzsinórom ráfonódik az áldozat kiszolgáltatott nyakára, s amint végeztem vele, az eredmény önfulladásnak tűnik, a halottkém ügyesen csóválja majd a fejét bólogató irányba, aztán kiállítja a halotti bizonyítványt. Fojtogatásaim mellékhatása a halál, az illető beleveszik a saját lélekzetébe. Nem kellett volna bűnözni, ugye? Jónak kellett volna lenni. December környékén én már figyelem, ki a jó és ki a rossz...
Csak ez a porczika-dolog nem megy ki a fejemből... Beette magát az agyamba és képtelen vagyok szabadulni tőle. Hatással van rám. Álmodok néha vele...Mindegy.
Titkos szuperhős vagyok, rendcsináló igazságosztó...Mint láthatod, olyan országokba is ellátogatok, ahol nincs Mikuláskultusz, mégis be kell avatkozni némi fojtogatással, de mivel csak 1 darab van belőlem - az is időben korlátozott - nehezen megy a munka, így a terror gyökérokát nem tudom egy csapásra felszámolni. Meg aztán én se tudok mindent.
...Olyanokat is meglátogatok, akik nem hisznek bennem, mégis virgácsnál több járna a pofájukra. Ilyen volt az az angol fiatalember is, aki neten át csatlakozott az Iszlám Államhoz ...izének... hogymondjam?... kamikázeboynak. Ahogy a falra kirakott fotókból, meg a merénylet-tervezetből leszűrtem, London közterületein szeretett volna öngyilkos robbantásokat végrehajtani, egymaga, egymás után négy helyszínen... Hát, nem volt egy észlény. De pont ezeket lehet a legkönnyebben beszektásítani egy terrorcsoportba, és ezért ők a legveszélyesebbek is. Mondanom sem kell, hogy mind a négy detonáció elmaradt. Tettem róla.
...A kandallóra kiakasztott zoknik nem hatnak meg, de ami az ajándékozást illeti... valóban megtörténik, de csak a kiválasztottakkal... Zörgős nejlonzacskóval nem foglalkozom, egy 100 éves, piros kis vászonzsákot hagyok az ablakodban. Belerakom, ami belevaló, de nem ám milkaszaloncukrot. Azt kapod bele, amire valóban szükséged van. Lehet, hogy nem finom, lehet, hogy szúr, lehet, hogy szar, de be kell kapnod. Szóval, az ablakodba rakom, a cipőd nem érdekel, ...a cipőmítoszt a szülők találták ki, hogy kipucold, magadtól és örömmel.
...Gyakran készítenek ki nekem tejet meg sütikét, de mindkettőt utálom (laktóz-és sütiérzékeny vagyok), én a sört meg a pacalt szeretem.
...Levelet ne írj nekem, mert nincs postacímem, de ha kívánsz valamit, és igazán őszintén, én meghallom, és ha nem túl öncélú, hanem olyasmi, ami elősegíti a fejlődésedet és a harmóniára törekvést, ...és... akkor, ha nem túl nagy hülyeség és elérhető, teljesítem. Mert vannak hülye kívánságok, hajaj, de vannak...! Volt egy pókhasú, rettenetesen vékony finnem, aki azt kérte a múltkor, hogy lenne egy finn medencéje és azt akarja telecsináltatni velem finn kólával, hogy abba csobbanhasson jégkockák közt, mikor kiugrik a finn szaunájából. Mondanom sem kell, hogy miként teljesítettem kérését, de elmondom... egész mással varázsoltam tele neki a medencéjét... Elmondjam? Rénszarvashúggyal! Érted? Nekem is kell egy kis szórakozás...

Porczika. Mi az isten az a porczika? ...A világ csak akarat és képzet. De ebbe most ne menjünk bele, mert te is sietsz, én is sietek, majd akit érdekel, utánanéz. Bocs, hogy csapongok, de nem szeretek beszélgetni, nem is szoktam, semmilyen nyelven... De... de kérdésedre válaszolva, hogy létezik-e valójában az a Télapó, vagy bármi, ahhoz hasonló osztogató? … Igen, létezik, de nem olyan idiótán nyersen, színesen és kivilágítva, mint ahogy ez lejön az amerikai filmekből, hanem sokkal...mmm... árnyaltabban. Létezem, én: Téltesó... a hős manifesztum.
...Hogy hol lakom? Itt is, ott is. Tavasszal a Hold másik oldalán, ősszel Új-Zélandon. Gyönyörűek az Új-Zélandi őszök...
...Hogy milyen a vallásom? Az nincs. Csak szemléletem...ami...ami duplikatív, kettős: van egy emberi, ami az együttérzéshez, az empátiához kell, és van egy valódi, ami semleges, szilárd és logikus, már-már zen szerű. A személytelen, puszta szemlélődés a lényege, ami mindent annak néz, ami, minden benne rejlő, önmagában létező szubsztancia és individuum nélkül. Ezen látásmód szerint az ember alapvetően semmi más, csak egy bizarr beszélő csontváz, egy öncélú húsgép, a földet taposó zombi. Ahogy Santidéva mondta: vándorló hulladémon. Vagy ahogy én mondom: Mátrixharcosok egy illúzióban, egy...egy... álomvilágban. És nekem abban kell segítenem a célpontjaimat, hogy erre mihamarabb ráébredjenek. Kirobbantom őket saját magukból.
Látom a mozifilmes szuperhősöknél, hogy amikor elfogynak a forgatókönyvírók ötletei, mindig bedobják azt, hogy na most a jó szuperhős egy darabig megőrül és rossz lesz. Én nem tudom elképzelni, hogy valami miatt ennyire meghasonuljak önmagammal. Szerintem az életben, a valóságban nincs ilyen a szuperhősöknél. Mese.
Porczika. Eh.
Látod? Ott! Én már látom. Ott jön az év vége. Mennem kell... Aztán jó légy!...jövök jövőre is...