Már nagylány koromban is kiálltam magamért, női jogaimért, s bőven felvettem a férfiak elém dobott kesztyűjét. Gyakran szó szerint: ...(...)... fülledt meleg nyárra járt... Miután tetszetősen kikészítettem magam, felhúztam a leglengébb ruhámat és elsiettem. Siettem a belváros derekán, bár valójában nem késtem sehonnan, nem is vártak, egyszerűen csak sietni volt kedvem, mert a fontoskodás ment épp az aznapi ruhámhoz: A rohanó nő-szetthez. Egyszer csak egy mocskos munkáskesztyű szegte utamat! Valahonnan föntről esett le, majd’ hókon talált, egy magas tatarozás renoválása közben, vagy tudom is én. Szóval, vannak ezek a nagypofájú beszólogatós, „füttyös építőmunkások”, akik nyerítve bókolnak majdnem minden nőnek, gyakran elég durván. Na, engem is kiszúrtak, amikor sietős utam e kiterjedt építkezés mellett vezetett el.

- Hé, cicabogár, mit csinálsz este? De finom lehetsz! Hol a gazdid, cicuska? Nem vagy éhes? ... Hoci, né’ má’ de siet! Mint aki tudja, hogy minden kis kilépés fontos az embernek, de nagy ugrás minden későnek! ...Hova-hova, te tűzforró futórózsa: életédes bőröd hívogató hangját ide érzem! Bársonyos kisugárzásod, mi nálad szériatartozék, fénylőn ragyogó aranynapként arra csábít minden egészséges férfit, hogy káprázatos lábad előtt omoljon, mint legyőzött birodalom. 

Megállok, hátranézek villámgyorsan. Három malteros, védősisakos faszi a lapátjára támaszkodva dolgozik. Nem tudom, melyik szólt be, mind vigyorog. Fantasztikus, hogy egyes érett „férfiak” egyszerűen megrekednek egy kiskölyök szerelmi szintjén.
- Na, hadd hallom, melyik volt az? - érdeklődtem. - Majd adok én a pofájára! 
A két szélső maki elhúzódott a középsőtől, mintegy kiadva nekem a tettest. Lebuktál, maltermaki! Ahogy közeledtem felé, ő úgy zsugorodott. 
- Te ugattál, kis nagyszájú parány? - förmedtem rá, csípőre tett kézzel. Amíg ő odaégett, a másik két paraszt elsápadt, a lapát is pöszén állt a markukban. Kicsit kerülték a tekintetemet, és azonnal élet költözött a tétlen munkaeszközeikbe.  
- Na, most legyél nagy legény, papírkutya! 
- Én csak... izé - érvelt határozottan.
- Erre nem számítottál, mi? Hogy az egyik áldozat visszakézből toppan eléd?
- Én...izé...- Van kedved dugni velem, te kancsal arcú? - kérdeztem tőle. - Hisz ezt akartad, nem? Vagy rossz helyen járok? Jó nő vagyok, szabad szájú, sok extrával !!!!....!!? 
A háttérben a másik két idióta egymás vállát veregetve nyerített bugyuta pornófilmekbe kívánkozó ajánlatomon, az egyik még drukkolt is a szerencsés munkatársnak a maga cizellált módján: - Hö-höj, hallottad ezt, Matyiii?! Csapasd nekiiii...! - Feltámadt a korábban meghígult összetartás. 
- Na, nagyfiú, akkor gyerünk! Hova viszel a legelső randinkon? - érdeklődtem hüledező téglalovagomtól, aki valószínűleg még mindig azt hitte, álmodik. 
- Van itt egy konténerünk…
- Remélem is, mert betonkeverőn rajtam senki nem követ el penetrációt!
A srác fellelkesült és sietve beterelt egy irodának látszó, talán az éjjeli őrök éberségének berendezett konténerbe. Kollégái a hátunk mögött huhogtak, hogy „mindent bele Matyiii, vágj alá! Csűrjed be nekiii !” 
A romantikus konténerben malterszag, egy ágy, meg egy íróasztal helyezkedett el. A sarokban iratszekrény. A falakon pucérnős képek. Tipikus primitív hímfészek... Leültem az ágyra, amit egy koszos kockás pokróc borított, és keresztbe tettem a lábam. Matyi zavartan megállt előttem, karba font kézzel, mint egy ingatlanügynök, aki azt igyekszik felmérni magában, milyen hazugsággal adjon el nyaralónak egy kutyaházat az osztrák nyugdíjas orvospárnak. Mosolygott, pirult, kapkodta a tekintetét tanácstalanul. Hogy valamelyest oldjam a gátlásait, letérdeltem elé és elkezdtem kicsomagolni a kolbászát. Hagyta. Hogyne hagyta volna! Aztán végre bemelegedett és ledöntött az ágyra. Istenesen megnyelvelt, majd próbálta berakni oszlopos tagját, de én leállítottam egy pillanatra:
- Öcsi, ne haragudj, nem ismerlek, legyél szíves házipapucsban belépni a szalonba.
Ostobán néz rám:
- Szerezz egy kotont! Óvszert! - egyszerűsítek neki. 
A srácnak azonnal leesett. Az összetákolt íróasztalból elővett egy csomag óvszert, majd sietve felhúzta magára. Szépen berakta a szerszámát és először lassan, majd egyre gyorsuló iramot diktálva dugni kezdtünk. Néztem közben az arcát: a korábbi móka eltűnt róla, vörös volt, elszánt és izzadt. Szép arc. Szép barna szemek. Tetszik ez a fiú. Hangosan élvezett el, már azt hittem, infarktusa van; torokból jövő, mély hörgést hallatott, korábbi szép arcát felváltotta a torzalom. ...Nincs két egyforma orgazmus, én már csak tudom. Egyszer rögzíteni kéne ezeket, összeállítani egy olyan CD-t, amin férfi orgazmusok szerepelnek egy mixben. Érdekes tanulmány lenne. Melósom rám hasalva mellém könyökölt, izmos alkarja keretbe foglalta arcomat, majd nyakon nyalt. Gondoltam egy merészet: megmarkoltam a haját, hátrarántottam a fejét és egy hosszú, mély nyelves csókkal nyomultam a szájába. Egészen a torkáig ledugtam a nyelvem, és megint végigfutott rajtam az az ismerős érzés – tudod, amikor érzed, hogy beléd szeretnek. Mindegy: ez a fiú megdolgozott a jutalomfalatért. Megkértem Matyit, legyen szíves csináljon valamit, mert én még nem mentem el. A fiú úriember volt, habozás nélkül a lábom közé dugta a fejét és a nyelvével segített a dolgon. Telefonszámot nem cseréltünk. Az építkezés még nagyon a hányadán állt, míg szétlopják a büdzsét az alvállalkozók, úgyhogy még sokáig tudtam, hol keressem, ha kedvem szottyan. 
- Most pedig vissza a betonkeverőhöz! - búcsúztam tőle tréfásan.