Ki nem szeret vonatozni? Mindenki szeret vonatozni! Most megtudhatod, mitől nem is olyan jó a vonatozás.

•    Az elsődleges ok, ami miatt útitársam zavarhat, az, hogy lélegzik. Ki-be veszi a levegőt! Mocorog, korog a hasa.
•    Ha nagycsalád utazik több kisgyerekkel, biztos, hogy az egyik majd az én oldalamon akar kinézni az ablakon, és nem ritkán könyököl az ágyékomba. Hangosan kér sütit, vagy innivalót, s maszatos kezével zavartalanul fogdossa felelőtlenül elől hagyott személyes tárgyaimat. A szülei erre elnéző derűvel szemlélik a kis szarost, ahelyett, hogy alaposan a sarokba rúgnák, ahova egy ekkora gyerek való. Ott biztonságban tárolható minden ivadék. Az anyák ösztönösen megérzik, ha gyermekük nem szimpatikus valakinek. Ha a kölyök az önfeledt rendetlenkedés során véletlenül lecsúszik az ülésről, beüti kobakját és bőgve fakad, akkor én kapom az anyja „Remélem, most örülsz, te rohadék!” - pillantását.

•    A Nagycsalád kategória után jön a Segítőkész Vidéki Ember, aki mindent jobban tud. Általában már a kupé ajtajában képes beszélgetést kezdeményezni, szinte bármiről. Ha nem adok rá okot, akkor is beszél. Ha látványosan nem figyelek rá, akkor is mondja. De a tetőpont akkor érkezik el, amikor megpróbálom lefeszegetni az ablakot, mire ő mindenki füle hallatára felüvölt: - Aj, ilyen gyenge, nyámnyila fiatalembert! Izomból köll azt. Felülről aláékelni ! Felülről alája... Látom, nem volt katona. Nem jó!! Hagyja, majd én!".
•    A velem szemben ülő kripli a legváratlanabb pillanatban képes lerúgni bőrcipőjét, amitől a zárt térben azonnal terjedni kezd az áporodott, érett trappista ájer. Amikor már minden használható levegőmolekulát elszívtunk, akkor csukja be a fázós rima a kupé ajtaját, hogy együtt fulladhassunk meg.
•    Az asztalka alatt lévő szemetes képtelen kiszolgálni az igényeket, mert egy pillanat alatt megtelik, így a továbbiakban a zsebembe kell gyűrni a milkivéj papírt, vagy rosszalló tekintetektől kísérve kipöckölhetem az ablakon. Ami persze nem nyílik, de mindig akad egy megbízható paraszt, aki ügyesen ki tudja nyittatni velem.
•    Előfordulhat, hogy utastársunk – kortól, nemtől függetlenül – beszélgetni akar majd velünk. Ennek elkerülése érdekében tanácsos visszataszítóan viselkedni. Egy TBC- gyanús mű-köhögő roham a leglepcsesebb szájra is lakatot tesz. Pláne, ha tüzet kérünk a nem dohányzó fülkében... az asztmás kisgyerektől…
•    Még egy elriasztó trükk: győződjünk meg róla, hogy ülésszomszédunk ugyanazt a finomat eszi, mint mi. Kérjünk tőle barátságosan egy falatkát. És még egyet. És még egyet. Meg még egyet. Meg még egyet.
•    Előfordulhat, hogy néhány közvetlen kedvű japán turista megkér, hogy fényképezzük le őket a kalauzzal. Tegyük meg, majd mutassuk meg nekik, hol a határ, és hajítsuk ki az ablakon a jó öreg Nikon-ukat. Maradtak volna otthon.
•    Ha futóbolond csatlakozik hozzád, próbára lesz téve valamennyi türelmed. Le mered-e kussoltatni, amikor hangosan és köpködve fejti ki neked a legújabb összeesküvés-elméletét? Ha tartósan nem fejezi abba hagymázas agyrémei fejtegetését, a következőt teheted: lassan felszeleteled, és apránként kipotyogtatod az ablakon, ha kinyílik. Budapesttől Miskolcig el fog fogyni.
•    Ha valamiért a táskámba kotorok, az összes paraszt végig fogja nézni, vajon mit fogok előhúzni belőle? Többnyire nyulat várnak. Ha zsebkendőt veszek elő, szinte mindenki végig fogja drukkolni az orrfújásom, ezzel minden lehetőséget megteremtve, hogy ne sikerüljön. Ilyenkor bele is, meg mellé is megy. Néha látványosan.
•    Ha csipszet veszek elő, valamiért az én zacskóm zörög a leghangosabban, és minden utastársam szemöldök ráncolva drukkol, mikor jutok már az aljára.
•    Érdekesség: ha nagy a csönd a kupéban és köhögnöd vagy mocorognod kell, mindig a te neszezésed hangzik a legordenárébban.
•    Egyetlen telefonhívásból megismerem utastársam fél életét, és szexpartnerének / szexpartnereinek nevét/neveit. Legáltalánosabb időagyonütő úti játék: Mobilcsengő-hangverseny - az nyer, akinek csengetésére a legtöbben összerezzennek.
•    A beszélgetős öregeknél és a komplett családnál is van rosszabb: Vidám Fiatalok, Akiknek Levegő Vagy. Ők azok, akik nem töltötték üresen a várakozás perceit az állomáson, inkább elverték egy restiben. Vidámra ázva szállnak fel, és kérdés nélkül zuhannak a kupédba. Néha Borsodival is leöntenek, melynek dobozát biztos, hogy a kis asztalon fekvő könyvedre teszik majd. Ha nem röhögnek üvöltve bármin, nem sztoriznak ordibálva, a közösen használt MP3 lejátszó gondoskodik majd nyugalmunkról, amit olyan hangerőn hallgatnak, hogy még a mozdonyvezető is hallja.

Ezért hordok magamnál mindig medvecsapdát. Pontosan 6-ot. Minden ülésre egyet-egyet. Jó korán szállok fel, és kirakom mind az ülésekre.
De nem vagyok én utasfasiszta! Az alábbi lista is tanúsítja ezt, melyen azok szerepelnek, akiket szívesen látnék kupétársnak:
-    2 db. szaharin
-    3 db. Dalai láma
-    4 db. elősütött tofu
-    1 db. működésképtelen falióra.
-    1 db. konyhai mérleg

Utastárs Lerázási Praktikák „Ahogy én szoktam” -módra

Mivel az összes konfliktuskezelési képességem igen fejlett, az alábbi néhány technika már csírájában elfojtja a beszélgetős kedvű utastársunk minden motivációját:

Példa 1.:
UTAS: Elnézést, nem tudja véletlenül, hogy mikor érünk Győrbe?
TE: Amikor odaérünk!!!

Példa 2.:
UTAS: Elnézést, szabad itt egy hely?
TE: …………….

Példa 3.:
UTAS: Remélem, nem állunk sokáig Tatabányánál. Sietek az unokákhoz. Meg a veteményest is rendbe kell vágnom.
TE: ………………………

Példa 4.:
UTAS: Ach, Ménfőcsanak! Itt volt tavaly a fiam szalagavatója! Mennyi finom süti volt! És mennyi szép ruha a lányokon és fiúkon! Hogy ropták a kacsatáncot!
TE: …………………….