történt, hogy Katinak igénye támadt. A Katinak. A Szécsy Katinak. Leánybúcsúzhatnékja. A Bélás Rudolf épp 1 hónapja esett térdre előtte, direkt, hogy megjegyezze. Megkérte. Kata meg adta magát. De nem is ez a lényeg. Illetve csakhogy! Eme leánybúcsúnak nem is Kati lesz a főszereplője, hanem egy más valami.
A Madách téri Kekszben gyűltek össze. Kati a járdára néző nagyablak mellé kérte az asztalt, mert tudta, hogy … na, de erről majd később... illetve, ne később, jöjjön most. Szóval, Kati asztalt foglalt a leánybúcsújához, a leánybúcsújára, a leánybúcsújának céljából 18.00 -ra, ami pont megfelelő leánybúcsúidő, a nagyablak mellé, mert szükség lesz rá. A zártkörű lányok feloldódtak, csicseregtek, puszi puszi hátán, nóta... amúgy a 8 fős udvartartás mind-mind csupa-csupa extra nőből állt. Illetve, még valamiből, ami csak eztán következik, és ami nem pont nő, csak annak néz ki, de erről később. Illetve, ne is később, hanem most.

Szóval. Szól a pincérnek a Kati, hogy lenne egy kérése: kedvenc barátnője mindjárt megjön, az est utolsó csajtartozéka, aki történetesen a világ legnagyobb transzvesztitája, és ki lehetne-e nyitni a nagyablakot, mert rögvest itt terem és ne akkor kelljen kapkodni. A naiv és realista pincér azt hitte, hogy a világ legnagyobb travija csak amolyan metaforikus titulus, hogy igen tehetséges nőimitátor, egy csomó ABBA-klasszikust tud fejből, és nála nagyobb travi-szubsztancia nincs is a környéken.
A poharak nehéz lépések zajára lettek figyelmesek, a sörök és borok gyűrűket vetettek felszínükön, a fűszertartók összecsörrentek. ….da-damm, da-damm...
Hamar kiderült, hogy a világ legnagyobb travija tényleges fizikai méreteket jelent, ugyanis a hölgyúr 27,5 méter magas volt. Lábán méretarányos lakkcsizma - tán valami hangárban csinálta neki egy óriásokra szakosodott cipész - nyakában zöld sál - tán egy futószőnyeg-gyár ajándékozta meg vele - melleit hatalmas top takarta - tán a világ legnagyobb szabója varrta neki vitorlavászonból.
Amikor a kisminkelt óriás férfiarc az ablakhoz tapadt, a pincér úgy megijedt, hogy majdnem elejtett egy tálca Sopronit.
- Megjött a Vivi, megjött a Vivien ! – örvendezett örömében Kati.
Csakhogy Vivi nem fér be. És Kati tudta ezt. Vivien érkezése miatt nem kellett külön elterelni a forgalmat, hiszen a guggoló óriás óriási tompora megtette hamar. Vivi levette szvetterét - amit tán egy óriás szvettercég gyártott le neki - majd rádobta a diadalkapu tetejére. Udvariasan arrébb rakott pár parkoló autót és lehajolt, fejét a járdára helyezte, így már simán be tudott látni a csajokra! A pincér is belátott, illetve, belátta azt, hogy valóban ki kell nyitni az ablakot, hogy az új fogyasztóvendég az asztal közelébe férhessen és részt vehessen a leánybúcsúban. Amikor kiment, hogy felvegye Vivi rendelését, próbált zavartalanul viselkedni, de ugye nem ment. Nem tudott nem felnézni rá.
- Mit hozhatok a... hölgynek?
- Semmit, semmit, mert sietek, csak egy pohár sört.
A pincér eltöprengett, mit jelenthet a pohár sör egy ekkora teremtménynél, majd Katihoz fordult. A lány azt javasolta neki, hogy méretarányosan nagyítsa fel az egy pohár sört 20 literre. Az úgy jó lesz. Na, de nem volt 20 literes poharuk. Előrángattak a raktárból egy fémkádat, ami isten tudja, hogy került oda, majd kimértek bele 20 litert, egyenesen a hordóból. Amikor három pincér kitolta neki a kádat, Vivi megköszönte, majd kért még bele egy szívószálat, de azt mondták, nincs ekkora, legfeljebb a konyhai slaugot tudják kihozni, ha gondolja, de azt már Vivi is idétlennek érezte.
Na, elnyugodnak a kedélyek, a csajok csicseregni kezdenek, nosztalgiáznak, isznak a Katira, és tréfásan előrevetítik neki egy magyaros házasság sztereotípiáit: koszos férfi alsók és tiszta női lelkiismeretek repkednek a koktélok fölött. Megbánás és belenyugvás vegyül a szociális biztonság -és a valakihez tartozás érzésével. Odakint Vivi többnyire csak bólogatott, mert amikor megszólalt, még a suttogása is üvöltésnek hatott és felborzolta az abroszokat.
Odakint elkezdték körülötte felpakolni a székeket az asztalokra, és amikor Vivi megkérdezte a szapora pincéreket, hogy ugye nem miatta nem ültetnek senkit melléje, attól tartván, hogy esetleg rájuk hengeredik, vagy valami, de azt mondták nem, nem azért, és dehogy zavar, csak amiatt rakták fel a székeket, hogy ne vigye el a szél az étlapokat.
Amikor Vivi felállt, hogy kimenjen a Dob utcára pisilni, majdnem beleverte a fejét a boltívbe, de más nem történt
Kati elmesélt egy viccet, Vivi pedig megjegyezte, hogy ő is igen szereti a vicceket, és ő is pont most vett egy külső vinyót. Maga a vicc szerencsére nem volt olyan pusztítóan vicces, mert Vivi csak az orrán szuszogott rá, amitől csupán a csikkek kavarodtak fel a járdán. Ha a vicc gyilkos lett volna, akkorát röhhentett volna, hogy felborul tőle a villamos. Isten ments a túl vicces viccektől, én mondom.

A főpincér azt súgta az alpincér fülébe, hogy ezt egyszerűen nem hiszi el. Hiába látja. Hiába magasodik előtte a tény. Elméje úgy védekezik a lehetetlenség ellen, hogy egyszerűen nem hiszi el, ami történik. Nem és nem.
- Tán még akkor sem hinném el - mondta -, ha hirtelen megjelenne Godzilla és ezek ketten egymásnak esve szétkaratéznák a belvárost.

Korábban azt mondta Vivien, hogy nem marad sokáig, mert siet, de ehhez képest éjfélig ott feküdt a boltív alatt... Tehát hazudott? Miért hazudnak az óriás travik?
Vivi nem felelt, csak szakadatlan arccal élvezte a leánybúcsút, talán irigykedett is picit, hiszen ilyesmiben neki sosem lehet része, legalábbis ebben a dimenzióban nem.
Amikor valaki elhaladt a járdán, felemelte gigantikus fejét, azok meg elvonultak az álla alatt, de többnyire inkább kikerülték, átmentek a túloldalra, nehogy Vivi rájuk tüsszögjön épp, vagy ilyesmi.