A forgalmi rend változás óta Tomi kénytelen volt átmenni a másik oldalra, hogy a szembeforgalomnak szembetűnjön. Egyedül dolgozott. Próbált a többi láthatósági mellényt viselő kurvához csapódni, de rendre elkergették. Irigyelték a kollégák, mert ő nem volt hozzájuk elég lestrapált. Nehéz a homiprosti szakma, de Tominak csak fele annyira, ugyanis már 5 éve sikeresen viszi a boltját, úgy, hogy közben egyetlen egyszer sem feküdt le senkivel. Pedig az ügyfelek azt hitték, igen. Mindjárt elmagyarázom. Érdemes lesz kivárni, esküszöm.

Tomi hirdetése még ma is fut a Homisex magazinban: „Gáláns urak jelentkezését várja a kényeztetést igen csak adó, fiatal ex-gimis srác” – nos, igen, a fogalmazás sosem volt az erőssége, mentségére legyen mondva, nem sűrűn van rá szüksége, ugyanis ő nagyon szép volt, a szép embereknek pedig nem életbevágó tökéletesen fogalmazniuk.

Kedves Mr. X.! Ön nem tudja, ki vagyok, de én nagyon is tudom, hogy ki! Egyre sőt. Sötét szövetséget ajánlok, még annál is sötétebbet. Átvesszük ezt a várost. Mert én vagyok a Kérdőjel Ember! Hwahwah! Harcoltam már Betmennel, Félarccal, Szupramennel, Bitumennel, de ez mind benne van a CV-mbe, ha olvassa, csatoltam. Fekete ruhában suhanok az éjszakában, maszkban, sötéten, egy nagy kérdőjellel a mellkasomon, lendülök panelről panelre. Mivel ön nem mocskolhatja be a kezét, bízza rám a piszkos munkát. Ön sarcolja csak a lakosságot tovább, takarítsa, ürítse ki a várost valakiknek. Haljon a sok hasznavehetetlen TB-csaló csóró, minek az? Én, Kérdőjel Men, nagyon segítek sanyargatni. Répával verem a nyugdíjasokat, a diplomásokat, a dohányost, fúj, ki az országból. Mennyiért kell ontani? Azért mert törvénynek nevezzük, még simán lehet rablás! Alkotmány? Törvény? Smafuk! Átírjuk! Hisz kortalan a korrupció, legyen aki fényre derül. Ki művelt? Emberfők! Sokaságra van szükség… Halálvágyat erősítünk a sok sudrában, legyen nekik rossz, nekünk meg spumante és unicum. A jövőjük?! Hülye vagy?! Hely hitler! Hwahwah! Túró lesz, van és volt! Az arcodon meg vastagodjon az a kitinpáncél. Megadóztatni, de nem csak az autóst, de mindent, ami mozog! Az a jó, ha hánynak tőlünk, ki a belüket. Itt a kezem. Én is alacsony vagyok. Hatalom = örömboldogság! Legyen ez egy esztelen csontvázazás. Ez a mi városunk, kettőnkké. Csak két egyszerű srácé… Tiporjuk a tiporhatót. Fosztogassunk, még lejjebb az alapkamattal, alkohol trafikot a cigisek mellé, miért ne? Pénz! és %! Nekem is már csak ezekre áll fel. Én, a gyönyörű gonosz állat. Meglepő, de nálunk bármi megtehető! Hozzunk szégyent együtt, cugödör. De. De van, amit még az én gonoszoid gyomrom sem bír, és az a maga asztalán marad. Hwahwah! Mert azt magánál jobban senki nem tudja. Ha kellek, csak vetítsd az éjszakai égre a jelem, s jöjjenek a jövők. 
 

        Dr. Ménes Albert rovata

A türhősödés valós társadalmi probléma. De kinek a felelőssége? Mit tehet a szülő? Mit egy egész iskola? Mit egy ország? Hogyan neveljük gyermekeinket manapság? Ezeket a jól frekventált kérdéseket szaglásszuk most körbe tiszta lábbal.

A ’tűrhő’ hivatalos definíciója a következő: „tűrhőnek nevezzük azt az embert, aki teljesen meg van győződve arról, hogy rajta kívül mindenki hülye, körülötte forog a világ, és minden ember csak azért létezik, hogy őt szórakoztassa, kiszolgálja”. Amikor megszületik egy gyermek, viszonylag még egy üres füzet. Mi írjuk tele. De hogy írjuk meg őt helyesírási hibák nélkül? Mit tegyünk, hogy ne pofázzon vissza, ne játsszon hangosan, ne hallgasson olyan zenét, ami nekünk nem tetszik, és tisztelje a szelektív hulladékgyűjtést? Mert ha olyan gyereket nevelünk fel, akit nem kellett volna, mert felcseperedve nyugdíjasokat lop, vagy ízléstelenül öltözködik, akkor később mi fogjuk szégyellni magunkat. Kell az önmarcang?? Nem! Van megoldás.

Mikor vesszük észre, hogy gyermekünk tűrhősödni kezd?

Ha a tüneteket hamar diagnosztizáljuk, hatékonyabb a kezelés is: amint elagyalta az első nálánál kisebbet, amint ellopta az első akármijét, amint az árokba hajította a jobb sorsra érdemes élelmiszert, amint először kiabált azzal, akivel nem kellett volna, jön a kezelés.
Kedves szülőtársaim, ha nem akarnak szívni, tegyék, amit mondok.

Mi a megoldás, ha gyerekünk fegyelmezetlen, és abszolút szarik arra, amit mondunk? Ilyenkor jön: A bot

Mikor néha gyakran végigsétálok a Városligeti Platán, és leülök a tóra, csak megrészegedve bámulom a körülöttem szárnyaló, csipogó, zsibolygó natur természetet. Lenyűgöző, hogy egyes fajzatok, így például madarak és halak is, micsoda alkatrészeket növesztettek magukon ezért vagy azért. Ez pontos tervezés része? Vagy ők gyártották magukra, maguktól, mert a valamilyen szükségük úgy kívánta? Isten keze ragasztotta oda? Hogy van ez? És hova repülnek azok a szertelen állatok, kinek kuruttyol a béka, minek csahol az eb, és van-e értelme? Társadalomtudományi örök létkérdés, uszadékfilozófia!

A filozófia tele van kérdésekkel, frázisokkal, elméletekkel, hiszen ez a dolga. Tárgya ezért lehet a világmindenség természete, a szépség mibenléte, a tudás és a megismerés lehetősége, a cselekedetek helyes vagy helytelen mivolta, a transzcendencia léte. Ne csak mellette, hanem rajta is menjünk végig.
Egyszer egy nagyon kedves normand barátommal együtt teáztunk a kertvégi diófa alatt, amikor egyszer csak szétnyíltak a bokrok és előbújt két nápolyi. Vendégmunkások voltak, és ekként is jöttek elő, Olaszországból, egy Nápoly nevű településből. Az egyiknél nem volt semmi, se fegyver, a másiknál viszont minden és egy táska. Kicsit félni látszottak, hogy lelőjük őket, de aztán békével marasztaltam mindet, és odaintettem, hogy üljenek le. Szaporán, de félve, le is telepedtek hozzánk, majd azonnal előkerült egy üveg jóféle gyömbérbor és némi csirkefalatok.

Csalafinta zug a pina!

Derékig járunk a szerdában, odakint minden csurig időjárás. De nem mondom, mert még tartozom valakinek egy lélegzettel. …Veszek egy lélegzetet. …De miből? …A Szimpla Kertben ült a lány, nyakig Gmailben, friss zöld az állapotjelzője, szellemes a status message.

A nők hülyék! A férfiak is! A párkapcsolatok sokkal jobban működnének nélkülük! Egyik nem sem egyenes – sőt, inkább egyenestelen. Igen. Az ember egy párkapcsolattal a kezében légy szíves mindig egyenesen fessen! Egy kapcsolathoz ketten kellenek, de hárman is el tudják rontani. Csaj vagyok, jó csaj, még ma is megbámulnak az utcán, aki utánam fordul, és nem csak a férfiak, de az egyebek is. Rólam: 21 vagy 27 éves vagyok, de inkább 64 kiló. Velem egyidős vagyok. Tanulságos vagyok. Tartalmas vagyok. Magas, de alacsony testalkatú, feltűnően sápadt, viszont napbarnított bőrű lány vagyok. A hajamat a frizurámmal együtt, a fejem tetején hordom és mások véleménye szerint is alaposan. Leginkább két és fél éve folyamatos tragédia az egész életem. Van egy barátom, egy pasim, akit nagyon szeretek és ő is nagyon utál engem. Igazi rossz fiú, motorral jár, hangosan, néha menet közben ágaskodik az úttesten! Néha az elválasztó sávon is át-meg átszlalomozik, képzeld!

Felgyorsult világunkban minél tömörebb az a valami, (és nem macskakő) annál jobb. És ha ez a valami tényleg valami, nos, azoknak szervezik a tévés tehetségkutató műsorokat. Mivel nekünk erre nincs elég felületünk, meghirdettük Villám-tehetségkutató kezdeményezésünket, ami annyira rövid és tömör lesz, hogy több műfaj egyetlen posztba is belefér. Felhívásunkra 7 kategóriában jelentkezett ugyanaz a nő vagy férfi:

- Inkább ne igyál, mert megint vállalhatatlan leszel - intette Gábort a HelloTV egyik produkciós asszisztense, akivel már hosszú évek sikere és kudarca kovácsolta össze. Kornyai Balázs jól ismerte Gábort, aki - ha éppen nem a Szar a tortán nevű vacsoracsatás műsorban bohóckodik - hírolvasóként funkcionál a televíziós hierarchiában. Most még időben elvette tőle a vodkás üveget, de mi lesz később…?
- Látszik a pofáján! – füstölgött tovább Gábor, veszettül fésülködve az előszobai tükörben. - Minél öregebb lesz, annál inkább látszik. Nézd meg! Nézd csak meg.
Hortobágyi Gordonról fojt a parázs vita, aki kábé kétszáz évvel ezelőtt sikeres táncdalénekes volt, és ami lóvét azóta összeharácsolt, azt kuplerájokba és ázsiai részvényekbe fektette. Lényegében a vénember elfelejtett meghalni…
- A gazdasági világválság persze tisztességesen alávágott - folytatta izzadva Gábor. - Ráadásul nem is az okos tolvajok közül való, hanem a kapzsi és végtelenül ostoba ’budapesti nagy kisfiúk’ közül. Irányítani nem tudnak, csak macerálni, és abban a tévhitben élnek, hogy értenek bármihez is. A gyors meggazdagodás reményében mindent elbasznak, és még vigyorognak is hozzá.
- Jó, elég. Most hagyd abba! Ha tudnád, hogy az eredeti tervek szerint a buzernyák programigazgatónkat kellett volna vendégül látnod, a hímringyó sleppjével együtt, most hálás lennél.
- Én azért a kétszázezerért vagyok hálás, amit perkáltok nekem ezért a cirkuszért - Gábor a levegőbe fújt, mintha ezzel el tudná sodorni a hamarosan bekövetkező kellemetlen látogatást. Tekintetét a kredencen álló műantik nippeken pihentette, majd kollégájához fordult.
- Meg akarok halni…
- Hogy áll a kaja? – kanyarodott el Balázs, majd a nyakába akasztott műszerrel megmérte a konyhában a fényerőt. - Hétre jön a stáb, nyolcra a vendégsereg.
Gábor – jó házigazdához méltóan - kiváló menüt állított össze: Badacsonyi petrezselymes nyeregpecsenyét, fácán ragulevessel. Az utóbbiból nem fog enni, mert még déltájban alaposan belehugyozott. Ez az ő különleges fűszere, csak különleges vendégeknek. Majd azzal vágja ki magát, hogy nem bírja a gyomra a kurkumát. Remélte, hogy amíg a többiek lelkesen kanalazzák majd a finomságot, nem fogja elröhögni magát.

Sanyesz vagyok, elmúltam tizenöt, de nem vagyok még tizennyolc, nem ihatok s lottózhatok hivatalosan, de majd mingyá. Sanyesz nagyon csajozik a napokban. Fázós, törékeny legényke  vagyok és mióta elkezdtem gyurmázni többet remélek. A mai korombeli kiscsajoknak valahogy olyan ijedten gonosz az arcuk és festékkel teszik még iszonyabbá. A szájuk… az is gonosz, és mintha folyton várna valamit, vár is. Hozzá zavartan röhögnek az ideges hormonrémek, mert szívesen csinálnák ők azt a fiúkkal, a kukisjátékot, de azért még félnek is tőle. Fog-e fájni? Meddig illik szopni? Kell-e egyáltalán? Mi az a petting? – túl sok a kérdés, ahhoz, hogy idő előtt kockáztassanak. Vajon hirtelen bevágja majd a srác magát, vagy finoman, odafigyelve bejátssza csupán? Ezek a zavarlányok rémülten játsszák az idejekorán felcsiszolt, megközelíthetetlen, konfettis cocktail-ribit. Illatuk szagtalan nekem, mert szagvak vagyok, tőlem tolhatják az Impulseot maguk előtt 5 méterrel, nem zavar. Nem az zavar. 

Vettem a piacon egy sikítós mackót, ami annyira fekete és annyira ezüstcsíkos - kinek van ilyen szabadidője? Nekem. Tréning ide, tréning oda, de nem jönnek a lányok, pedig ájsztít is iszok hozzá, a nyílt utcán. És ők is így jönnek felém, másfeles vízzel a hónjuk alatt, a városi gyerek istentelen frissességének eü. kapaszkodója, ott a kézben. És ma a buszon annyira megkívántam egy ilyen palackos kislányt, hogy tiszta előváladék lett Sanyesz bugyija. Ezek a fiatal, cicomás ribik tapasztalatom szerint minél könnyebben kaphatók, annál könnyebben kaphatók meg, minél több a bor, annál lazulnak a combok. 2 üveg édes BB, fel a csajhoz, cserébe semmi. Ott ültem, míg ő itta mind, az üveget reggel vittem vissza. Fogtam a combját. Lerázott. Röhögött. Sírt. 

„Az anális szex istenkáromlás” – tartja özv. Betyárossy Ivánné, és ezen véleményét gyakran meg is osztja bárkivel, amikor unatkozni kezd a Gyöngytyúk patikában, sorban állás közben, és éppen meglátja, amint valaki valami szexgyanús dolgot vásárol. De hagyjuk is itt, ebben a sorban Ivánnét, ugyanis ma még rengeteg dolgunk van a többi öregasszonnyal is.

Ismerjük azt a néni-fajtát, aki valamiért soha nem hal meg, ellenben egyszerre szívja és rontja a levegőt? A mindenkit feljelentgetős morcnéni, aki még egy kedves, babázó kislányt is simán beletaposna a homokozóba, ha fel bírná emelni a göcsös lábát? Akik mindig megtalálnak és bezaklatnak téged, beleépítve lényedet a paranoiás téveszméjük, színesen zordoid, hagymázas örvényeibe? Ők az iszonyatnénik.

Élt egyszer egy ilyen, valahol, valamikor, valakik mellett... És annak az iszonyatnéni példánynak valahogy olyan lakhatási szerencsében volt része, hogy mind a 12, vele egy környéki szemlátomásra éldegélő embertársa szabad utat engedjen neki, tűrve, és sosem verve őt pofán. Pedig lett volna rá oka mindenkinek, de úgy vélték, nem illik egy rozoga nénit csak úgy lepofozni. Inkább csendben nyeltek, a néni meg hamar észrevette ezt, és nem hagyta abba kisdead játékait, vidám táncba kezdett a parlagon hagyott türelemréten. A néni balszerencséjére egy szép nap elköltözött a bal oldali szomszédja és kapott egy nagydarab, fáradt arcú, szakállas informatikust helyette. A néni már dörzsölte a kezét, hogy „ej, kisapám, de ki foglak készíteni mindjárt. Nehéz napok előtt állsz és látszólag egy bólogatós, udvariaskodó, birkatürelmű csimpinek tűnsz, haj, de kihasználom ezt rögvest!” És próbálkozott is a néni. Egyik nap a virágai ellopásával gyanúsította meg az új lakót, másnap meg azzal, hogy túl hangosan beszélt, akkor, amikor nem volt a lakásában. Az új lakót látszólag nem lehetett kihozni a sodrából. Nem szólt semmit. Ha volt is véleménye, mind lenyelte, ahogyan ebben az emocionális Colosseumban mindenki.

A hazai blogok közül elsőként a Meredek Meséket érte az a megtiszteltetés, hogy a Bruce Willis nyilatkozzon nekünk. A Die Hard 5 forgatásának szünetében, egy robbanás és egy pohár Cserszegi Fűszeres között kaptuk el, egy rövid beszélgetés erejéig, a hazánkban forgató star-t, aki simán rendelkezésünkre állt:

MM: Most akarom lerakatni a nappaliban a padlólapot, de nem tudom, hogy beszereltessek-e padlófűtést vagy elég a kandalló?

BRUCE: Ez nem ilyen egyszerű. Nagyban függ a hőexponenstől is. A padlófűtés kis hőigényű, száraz beltereknél önálló fűtőelemként alkalmazható, csak a beépítési magasság szabhat határt. A legkeskenyebb és legalacsonyabb ventilátor nélküli konvektor jelentheti a megoldást, ám figyelembe kell venni, hogy az alacsonyabb hőleadású padlókonvektor inkább a száraz belterekhez való. De a kandalló semmi képen nem váltja ki a padlófűtést. Egyébként célszerű a felújítást komplett nyílászáró cserével is összekötni.

MM: Ez legyen az én dolgom. De kösz. Egyébként melyik beltéri diszperzit falfesték a legtartósabb?

BRUCE: …a fedés nem is érdekel?

MM: Dehogynem, de max két rétegben.

BRUCE: A SathenSupra Lux 4422. Belső térben lévő vakolt fal-, beton-, gipsz-, gipszkarton-, azbesztcement, téglafelületek festésére alkalmas. Matt, jól fedő bevonatot biztosít. A bevonat pára-, és légáteresztő, a fal természetes légzését nem akadályozza.

MM: Tegyük fel, hogy akarom a teljes nyílászáró cserét…5-légkamrás műanyag nyílászárókat, vagy simát rakassak be? Melyik típus a legjobb?

BRUCE: Faszom tudja. Mondjuk légkamrásat. De a csere alatt figyelj arra, hogy a kiszerelt, régi ablakokat meg a törmeléket elszállítsák, mert ott szokták hagyni, illetve az utólagos helyreállítási munkálatokat is igényeld. És amikor árajánlatot kérsz, mérd le faltól-falig a szélességet, és a párkánytól a nyílászáró tetejéig a magasságot.

Saját bevallásom szerint álíró vagyok, és ez biztos, mert hallottam, amikor az előbb mondtam. Egy átlag álíró olyan természetes személy, akin mindig van sál, amit soha nem vesz le és képes a szemüvegét az orrnyergéről az orrhegyére csúsztatni, naponta akár többször is. És mit csinál egy ilyen én? Saját magának kitalált irodalmi posztokat osztogat napestig, sőt, képes a saját maga által kiírt pályázatokat ordasul megnyerni. Ezen a képen pl. módos transzvesztita vagyok, de természetesen nem mindig: néha benzinkútkezelő, vagy légiutaskísérő-transzinak is beöltözöm. Nem mondok mindig igazat, mert az álíró gyakran elíró. Az elíró pedig, bár látja a fát, mégse érdemes, mert csak kigyullad tőle az erdő? Egy leégett fenyves pedig… hát, az bizony nem Ibizamix, hanem gyászhimnusz. Én nem vagyok már proli az anyámúristenit, se proliszexuális. Mégha nyelvezetet és gondolkodásmódot ad is, nagyjából tudok magyarul. Én legbelül mindig is egy ronda nő voltam, egy vérmes, kiélt fejű e-Manci. Ezért lettem irodalmi travi. Mert ha egy nő beszél, p*csa, ha egy férfi beszél, f*sz, de ha egy ál-travi, aaaz *oké*, a többieknek meg nyugodtan tessék kussolni. Az álíró, hogy ne érezze úgy magát, mint lufiárus a nyílzáporban, gyakran nem látszik. Ilyenkor rá kell keresni. Az óvatos hímíró mindig szálirányba ír, szélirányba soha. Komolyfelhők homlokán.

„De volt pucérságos eratofotója is” – mondta a Színes Blikk. Mire én: a pornó csak kezdeti szájnyitogatás volt. De! De facto: Két évig jártam egy befolyásos, vámpírarcú ukrán vizeletgyógyásszal. 3 bioboltja van Budapesten, a gazdag negyedben, úgyhogy ezt sem a legyek hordták össze a tejbe aprítani, vágod? Na, ő egy tipikus gengszterforma, úgyhogy vigyázz. Ő annyira egy sztereotip gengszterforma, hogy mindig lökdös maga előtt valakit, ha türelmetlenné válik. És akkor mindig röhögnöm kell, ha látom, hogy lökdös egy szerencsétlent, mert eszembe jut a klisérómai, partvisfejű centurio a filmekből, aki mindig rángat valami szakadt figurát és ugyanígy lökdösi. Nem sajnálom én a levegőt tőle, mert ilyen módossá tett. Rengeteg ékszerem, bundám és tésztám van. Ő rengeteg, igen, rengeteg politikust ismer, akik kurvákat vernek. Tavaly együtt voltunk Bibiónába, én voltam a legszebb strandi travi a környéken. Tudd meg. De ami leginkább az ágyat illeti, az intim partnerkapcsolatunkat, hát csak lábszex van köztünk, semmi más - ő imádja a lábam, én meg hagyom neki… Nőnapra 8 liter benzint kaptam tőle, a bunkó. És erre, eme melaszos mindnyájam, csak udvariasságból hatódott…

Pontosan 100 éve, hogy a legendás katasztrófa-luxushajó jégheggyel karambolozott és a tenger mélyére merült. Az a fénytelen éjszaka örökre bevésődött megannyi gyermek, felnőtt és mentőcsónak életébe. Azóta megszállott gyűjtők ezrei bármennyi pénzt megadnának egy-egy kilincsért, kanálért, koszos porcelánfajanszért, bármiért arról a rozsdás szarról.

Hát én most ingyen odaadom féltve őrzött Titanic-gyűjteményem, amelyet 1998-ban hoztak felszínre a Titanic két darabra szakadt, az orrész és a hajó valaga közti törmeléksávból. Először a nők és a gyerekek!

Dőljünk hátra és hagyjuk, hogy egész nap a könyökünkön jöjjön ki, és ússzon tova, az álmok katasztrófa-luxushajója.

(Ugyanitt, április 26.-án - a csernobili atomkatasztrófa évfordulóján - ingyen elvihető a reaktor öltözőjéből származó uzsonnás táskám és néhány megperzselődött fűtőkazetta)

A Jellemes otthonok, elmés kertek lakásmagazin fotósa, Trója Dániel, még nem sejtette, hogy a Spanyol rakotta fogja okozni a halálát. Egy bűvésznek, vagy egy bohó gyermeknek sem lapulhat annyi kincse hűséges oldaltáskájában, mint neki. Lencsék, zsinórok, elemtöltők, pendrive-ok garmada. Arcán azon emberek mosolyával kopogtatott be a Frangepán utca 46 rusztikus tölgyfa ajtaján, akik nem is sejtik, hogy pillanatokon belül kampó lesz nekik.

Kisvártatva Filé Gáspár homoszexuális lakberendező pattant elé, lila ingben, barna bőrnyakkendővel.

- Hallo, hallo, szép fotós! Jöjjön, hercegem, és kapja le ezeket a szépséges kiegészítőket, mert holnap árverezik őket. Egy halott pilóta hagyatéka.