Miért adna kevesebbet?

Pohárban, kannában, vödörben, köcsögben, Szarovszky kristályban, vagy akár egyszerű pofazacskóban!*

Az ember X %-a víz, a Földnek pedig X %-a karsztvíz, a többi valahány meg tengervíz.

Klinikai tesztek bizonyítják a víz jótékony hatását.

Ha most rendeli meg, ajándék cicialakú jégkockaformát, és egy doboz vízhajtó tablettát kap!

Remélem, téged is elért a VÍZHANG!

+ ajándékok: egész évre elegendő családi vízhólyag-készlet az egész családnak!!!!

- egy csokor zuhanyrózsa a hölgyeknek

- vízfesték a gyerekeknek

- víztorony apának

- szenteltvíz a nagyinak!

- vízkereszt a nagypapainak, vagy amit akartok!!!

Ezerkilencszázhúsz októberében hideg köd fújt, ökörnyál szitált, és rozsdabarna levelek zuhogtak a rozsdamentes fákról. Ódon hullámok csapkodták a szürke sziklákat, barátságtalan sirályok alatt. Sirályaink nem ok nélkül tátogatták úgy csőrüket, ahogy: nyomorultul partra vetett, elromlott tonhalakra szomjaztak. Történetünk azonban nem eme strandilag kihalt partszakaszon, hanem hatezer kilométerrel arrébb játszódik. Szerintem jobb is.

A Gezemicze család ősi, főnemesi kúriája, a família hatvesszős földbirtokán állott, dombnak döntve, féloldalt a szikkadt ugarnak támaszkodva, srévizavé a sebesen szaladó ondódi patakkal, hatalmas törpetuják árnyékában. Hatszáz hektáron szaladt a háztartás, 30 ölön és két holdon keresztül, míg a szem bírja szusszal. Történetünk szempontjából a szusz rendkívül fontos.
A három ölelkező sast ábrázoló családi címer minden fűszálon, levélen, faágon ott függött, csakúgy, mint a kerti slágon, a kúriai könyvtár lapjain, vagy a családi obszervatórium szemérmetlenül kitolt lencséin.

A kúria körül szépen nyírt fagylaltsövény és cukorbokor futott, melyet aranypiros pincebogárvirág szegélyezett. Az ablakpárkányokon körbe-körbe lila rókahagymák és gabonasiklók hajladoztak a lágy őszi szélben.

Van valami borzongatóan izgalmas abban, amikor az éjszaka közepén egy öreg hapsi belopózik hozzád és egy kis "meglepetést" hagy a csukádban.
A kipucolt csizmákat kirakod, mire a Mikulás reggelre virradóan telehozza tartalommal, mely mély, de ne csak az ajándékozásról szóljon! Nézzünk csak a Télapó megkerülhetetlen lelki háttere mögé. A rossz gyerekek mit kapnak? Ki a virgácsspecifikus rossz gyerek? Az ehető Miki etalonteremtő, ha étcsoki is? Mit tegyen az a jó vagy rossz gyerek, akinek nincs kéménye? a cirkón keresztül várja az öreg puttonyost? Hány puttonyos 3 Mikulás? A Mikulás olyan mitológiai alak, aki korán reggel benyomást kelt, gyerekek javára, úgy, hogy ne fájjon nekik túl. A Mikulás a kedvenc ünnepem, minden oldalról. Tudjátok, mér szeretem a Mikulást? A szaga végett. Az a szép szaga... Meg a piros zacskók végett, amibe utána bármit rakhatok. Nálunk minden Mikulás a mai napig pont olyan, mint gyerekkoromban, amikor mamili minden Mikulás-vasárnap megterített a nagy diófa árnyékában, mi meg kiültünk rá és onnan ettük a habos kalácsot sörrel, a jércét fürjtojással és az őszilevet vesepecsenyével. Azok voltak a jó idők, reggeltől-estig! Ha papili kicsit többet ivott a pohár kelleténél, úgymond: a fenekére nézett, hát fennhangon nevetett, nevetett mindenen, a slaugon, a burgonyán, a félrecsúszott ablakpárkányon, a levegő friss téli földszagán, a csirkéken, mindenen. Majd hirtelen beborult és fennhangon politizálni kezdett, ott, mindenki szeme láttára, összepolitizálta a légteret, majd szellentett és elszaladt a kertbe. Sose láttuk többé. Aznap nem.

 Verőfényes délután. Kék ég. Illat.

…az a nap is úgy indult, mint a többi. De a vége - a vége! az igen nyugtalanítóra sikeredett.

A kis Andrew hazafelé tekert biciklijével az iskolából, ahogy mindig. Tekintélyes arcú viktoriánus házak között haladt el, a fehérre meszelt verandákat néha muskátli díszítette, néha nem, néha más, vagy egyéb. A kis Andrew kis árnyéka az aszfalt síkjában követte sebesen tekerő gazdáját, mintha utol akarná érni.

Szóval, ez a helyes kissrác bekanyarodott a sarkon, el a smaragdzöld gyepét locsoló Hauer bácsi mellett, akinek vidáman oda is rikkantott egy jónapot, és már otthon is volt. Bringáját eldobta a garázs előtt, majd benyargalt a házba.

Éppen az előszobán szaladt keresztül, hogy mit sem sejtve az emeletre igyekezzen, mikor a konyhából váratlanul utána szállt édesapja szigorú hangja.

- Ne menj messze, fiam. Anyád és én tíz perc múlva beszélni szeretnénk veled.

- A szobámban leszek – mondta Andrew, majd felszaladt a lépcsőn.

- Akkor odamegyünk – jött a semmi jót nem ígérő, érzelemmentes nyugta, de ezt a kisfiú már nem hallhatta.

Andrew az íróasztalához ült, és szorgalmasan nekilátott a házi feladatának. Ma geometriából kapott irtó sokat.

Kiszivárgott a Szar a tortán című népszerű vacsoracsatás sóműsor forgatókönyve, ami valamiért sosem került megvalósításra.

1. JELENET / ELŐSZOBA

Narrátor: Érkeznek a vendégek, akiket igazán nehéz lesz lekenyereznie a mai házigazdának, Kornyai Gábor hírolvasónak. Hortobágyi Gordon lép be elsőnek, aki kábé kétszáz évvel ezelőtt sikeres táncdalénekes volt, és ami lóvét azóta összeharácsolt, azt kuplerájokba és ázsiai részvényekbe fektette. A gazdasági világválság sem izzasztotta meg túlságosan. Lényegében a vénember elfelejtett meghalni…

A vidám vendégek belépnek. Gordon azonnal dalra fakad:
Gordon: Láma a szemeeee, láma szemeee sötét kééééék!

Narrátor: Gordont Kokpit Alex a Megasztár nyertes Fresh Dynamic együttes frontembere, és a méltán híres éhenszínész, szappanopera mellékszereplő, Laura Kitty követi, aki védjegyévé vált suta baseball sapkájában úgy fest ma, mint egy büszke AIDS-es. Horowitz Bandi is jelen van, akinek egyetlen számát ismerte a világ, a 80-as években elhíresült Szabadságra születtem-et. Bandit manapság csak pudingreklámokban és bevásárlóközpont megnyitókon látni. A hetvenes években sokat játszott az Elemér hadnagyban, de ki emlékszik már arra? A sort Vándorh Kata playmate zárja, kezében rikítózöld plüssmedvét látok, ami apró lufit tart. Hát, nem édes?

XIV. Lajos zavartan toporgott a mozgólépcső előtt, kissé feltartva a szembeforgalmat. Mert hogy ő még ilyen lépcsőt nem látott. Állnak az emberek, és mégis jönnek! Lóvontatás nélkül! Lajos nem volt kétségbeesettlen, hiszen az egyik pillanatban még az 1600-as években fogadtatja el a klérus tagjaival a gallikán cikkelyeket, a következőben pedig már - egy spontán kialakult időcellának köszönhetően – a WestEnd kellős közepén találja magát, napjainkban. Előfordul az ilyen. Ahogy XIV. körülnézett, nem tudta másnak felfogni ezt a tágas és fényes hodályt, mint bálteremnek, igaz, az ő ízlésének nem volt elég barokkos. A versailles-i kérója sokkal fényűzőbb és mozgalmasabb. De a belmagasság az kurvajó, még ha kerubtalan is.

Fényár van és zene szól, tehát valami esemény zajlik itt. Netán bál. Viszont csak kevesen lakomáznak, azok is valami érdekes anyagú színes tálcáról. Valami gömbölyű cipószerűséget tartanak a kezükben. Sehol a sült fácán, sehol a malacpecsenye, sehol az áfonyás fürj. És hol van a töménytelen ezüstnemű? Lajos azt is megfigyeltre, hogy többen sétálnak, mint esznek – biztos csak az előkelőségek ehetnek itt, a többiek nem, nekik valamiért sétálniuk kell.

Elnézést, nem zavarja, hogy mikor indul a busz? Vagyis, illetve, mióta nem érkezik? Igen? Várni kell, várni. Mer’ a 98-as az 21:00 után egyre ritkább. A 22:45-ös elment, most jön az egészes, vagy ha kimarad sajnos, akkor már csak a 23:15-ös. 23:00 után ez van. Ha az egészes ki szokott maradni, akkor a bkv be szoktak iktatni egy pluszbuszt ilyenkor. Éjszakaizni meg azért nem akarok, mert sok a neveletlen fiatal, aki hangosra issza magát, aztán közeledik, hogy milyen a sapkám, meg hülye a szatyrom és mi van benne? Inkább sietek, hogy elérjem a nem-éjszakait, az utolsó 98-ast. Hoztam egy kis csontot a blökinek a vágóhídról, nem ott dolgozom, csak a közelében. Azért csak blöki, mert direkt nem adok neki nevet. Az Illatos útról hoztam ki, magamnak, ajándék-házőrzőnek, ajnároznivalónak, és már akkor is volt vagy 8 éves. Ugye, ez emberévben még semmi korú, de kutyának már idősecske. És most ha adok neki nevet, mittudomén, Pál, akkor még 4-5 év kb. és eldöglik. És ha neve van, akkor jobban fog fájni, mert akkor fogom fel, hogy az állatom konkrétan volt. Mert míg élt, természetes volt, hogy van. Ezért ügyelek rá, hogy ne szeressem túl a dolgokat. Kár, hogy az embereknek is mind van nevük, kivétel nélkül, sokkal könnyebb lenne búcsúzni tőlük, elfelejteni őket névmentesen, nem gondolja? Így a 10 ujjamon meg tudom számolni, kiket sajnáltam, akiket temetni kellett. Észrevette, hogy mindig azok halnak meg, akiket szeretünk? Akiket meg utálunk, azok nevét valahogy csak ritkán olvassuk gyászértesítőn.

Szeretné szeretni szerinte. Van egy nője is, akit úgy ismert meg 2011 tavaszán, hogy megállította a nyílt utcán és kitalálta a nevét. Fényes nappal a lány erre örömében cukrot adott neki. Barnacukrot. Mert ez a lány nem egy gluténmentes, transzzsírmentes paleolány, hanem igazi. Nézd, csupa báj a karmája!

Balázs balázs volt teljesen, mégis Sziszinek hívatta magát. Még te is megismernéd őt, mert messziről kiszúrni a muzikmumpszát, ahogy a mozgólépcsőn ereszkedik le a Sziszi, s fülén, fején ott ül a muzikmumpsz, azon át hallgatja a zajos becstelent. Buliház a feje. Szól-szól.

A Szent István körúti töröknél akcióban a Dőner-pita + Cola. „Krisztus diadala csak általam gyúlhat nyakra-főre!” - mondja a lány, törökkel a száján. Erről aztán eszmecserét cseréltek. A kóla hideg és mély. „Nekem életem a zene, az utcán ekkora muzikmumpszal járkálok e. Télen melegít, nyáron melegít, hozzá szigorú arc, pizsamafelső, Kőbánya alsó, bőven túláradó e párnás fejhallgató. Ahol én ott vagyok, rögvest buli fakad, a semmiből, csak rárakom a csajszi fülire, és velem táncol. Tadadadam… azt ismered, hogy tererere múzmácsá múhuhuhúzmácsá göll, múú-úú evjubodi fíl mi ...? Kibaszott nagy szám” – mondja Sziszi. Nyűgös ma. Ment egy megállót a mozgólépcsővel, az antik nagyihoz, aki valóban régiség, élő.  

A tudomány nem szokott megállni: szuper távcsöveink manapság egyre nagyobbra tátják lencséjüket a sötét űrbe, hátha találnak valamit, ami nem nagyon, vagy csak leheletnyit unalmas. Ezúttal szeretnénk néhány vadiújonnan felfedezett csillagképet a figyelmükbe ajánlani.
"- Apu, a Fiastyúk meg a Nagymedve hol Fiastyúk meg Nagymedve, amikor bármi más lehetne?" - kérdi Öntől értetlen arccal a kölyke - és valóban, minden csillagkép az, aminek összekötöd azokat a kis pontokat.

1. kép

Az „iPhone, töltő nélkül” konstelláció

Megölöm ezt a gyereket, az egészet, még ebéd előtt! Az biztos. Tavaly ősszeltől számítva idegesít. Furán viselkedik, pedig én nevelésileg józanul cseperítettem: nem adtam neki nevet egészen 2 éves koráig, ugyanis ebben az érzékeny periódusban bármikor elviheti valami, és ha egy gyerek biológiailag elromlik, el kell temetnem, az pedig felkavar. Elrontaná az egész napomat. Szerencsére ez nem következett be, szépen él és növöget. Most már Lajos, teljesen. Ami pedig a viselkedését illeti, lenyírtam az egóját, rövid sportosra, mert már túlságosan a szemébe lógott. Ha szájal, akkor regulasztikusan leteremtem, hogy „jól van cunikám, akkor bújjál csak vissza oda, ahonnan kijöttél” – azzal a kis fejét a nemi szervem felé rántom, hogy értse, mire gondolok. - „Bújj csak vissza a jó langyos anyádba és szívódj fel!” Ez hatni szokott, mert ilyenkor eltakarodik játszani az apja régi ruháival.

Irányár 12 milla, beépített tetőtér, tehermentes, manzárd, panoráma nincs. Az épület falazata Phoroterm 30-as téglából épült, 5 cm szigetelés+acélhálós betonháttal kiöntött terméskőburkolattal. A tető faácsszerkezete antikolt bramac cserép, vörösréz eresszel. A födémzet rusztikus gerendásfenyő. A házban cseresznyefa parketta, a nappaliban valódi falakkal! A nyílászárók borovifenyőből készültek, egzotikus festéssel. Amint látja, a hal hajópadlós. Adtam már névjegyet? Tessék. Látja a madarat rajta? Mi? A sapkás csirke az én ötletem volt. Rólam mindenki tudja, kivéve, aki kevésbé, hogy én más ingatlanos vagyok, mint a többi. Nem tukmálós, inkább poénkodós. Legkedvencebb bőröm, amikor besenyő pistabácsinak vagyok, mindjárt mutatom, tetszik érteni? Néha a vevők is szeretik, ha túl tréfás vagyok. Na, nem sütöm agyon!

Felhívott egy közös ismerősöm, ködösen sírva hívott fel februárban, hogy képzeljem, a két költőnő, akikkel együtt szilvesztereztünk, felfalta egymást… Együtt laktak, de régóta nem laktak jól, éheztek. Hát most igazán elteltek egymással: Irina teljesen megette Veronikát, aki direkt engedte magát, félig meghagyva Irinát - kénytelen volt, mert Veronikát evés közben érte a vég: őtet halálosan végigette Irina. A győztes hidegen fogyasztotta a testmeleg vesztest, de azért kecsöppel. Irina az őrizetbe vétel alatt böfögve elmondta, hogy rágós volt a Veron, de az utolsó falatig bevitte a szervezetébe. A csontokat kint találják az erkélyen Auchan-os szatyorban, Böööf. Már le akarta vinni, amikor rátörtek. Irinát 3 óra közmunkára ítélték a felgyújtott Szabó Ervin könyvtár romjainál, de az Élelmiszer Felügyelet fellebbezett az ítélet ellen, konkrétan: „Veron is beleegyezett a megevődésbe, és ő is szép darabokat harapott ki Irinából, úgyhogy közös megegyezésre történt a lakoma, nem tehet róla az, aki gyorsabban evett, de az igen, aki falatban lemaradt!” - így a vádakat ejtették, de Irinának ki kellett fizetnie az élelmiszeripari illetéket, mivel bejelentés nélkül evett meg egy magyar állampolgárt. És ez is performansz, ez is művészet: gasztroinstalláció, az ember és az evés találkozása.

Victor Pompeo profi Jézus volt, Jézus a Jézusok közt. Elfoglalta helyét az Araguay-i különgépen és betakarózott eszméivel. A sminktáskáját mindig kézipoggyászként hozza magával, nehogy a csomagkezelő bunkók elhányják. Kicsit félt a repüléstől. Öntudatlanul a nyakába tévedt a keze, és megmarkolta a műanyag Jézus herceg medálját. Victor Jézusként nem volt nagy Jézus Könyve rajongó, pedig minden idők legnagyobb példányszámban eladott szent könyvéről beszélünk, ami ott van minden polcon, Hívőhelyen és a szállodák szobáinak fiókjában. Erre esküszik a bíróságon a tanú, hogy megpróbál igazat mondani, és ennek lapjaiból sodornak a börtönben cigit a rabok, ha már nem tudnak vele mihez kezdeni. Bizonyos sorait maga a Messiás írta, többségét az apostolok, illetve később a jézusista bíborosok szerkesztették át, akik a kor szelleméhez hajlították - egyesek szerint hamisították - Jézus szavait.

Dunai-Morcos, küvé (2009)
Bíbor, zárkózott illattal köszönt, melyen diszkréten sejlik át az ecet és az E233. Színében fáradt ételfesték, oxidált, túlbonyolított, gázolajos árnyalatok. Szájba véve közepes testtel találkozunk, melyhez kiegyensúlyozott szerkezet társul. Kicsit zárt savaival, és a hígításhoz használt csapvízzel lendületes gyomorirritációt ígér. Szellős struktúra, kalmopirines asszociációkkal, erőteljes, de nem tolakodó seprő jelenléttel. Viszonylag hamar végigszalad a bélrendszeren, kipisálva pedig csípős érzéssel búcsúzik. Karcsú, formatervezett műanyag kannája ölbe simuló, könnyen hordozható, hiszen a kupakja fogantyú is egyben. Ideális kísérője a disznósajtnak, a májkrém konzervnek és az aszpartámos üdítőknek. A címkén egy vidám, vörös orrú paraszt ölel magához egy csapzott pulikutyát. A kiszerelés igen gazdaságos, hiszen 5 liter csak 490 forint. Borrégió: Csepel.

Hajdúvölgyi-Vincze utcai Sárdöné (2013) Rákdomb-dűlő

Illatában ocsúdás, déli gyümölcsök, toalett-frissítő és favédő lazúrfesték keveredik az ipari előállítás tolakodó gőzeivel. Színében a friss sárgabarack és a ropogós must találkozik a lóhúggyal. A szájban játékos, karcsú test mutatkozik meg, ízében pedig egyszerre hozza a köptetőt és a dialízis tabletta aromáit. Szép savtérkép, vonakodó, szégyenlősen pakurás asszociációkkal díszített fiatalos tanninok. Kicsit zárt, lassan kinyíló, hosszú lecsengésű, mert még másnap is ezt büfögöd fel. Búcsúja könnyű, akár kiköpjük, akár felöklendezzük. Ez a tétel a mennyiségi és tervszerű részegedőknek egyaránt kedvence lehet. A szőlőfajta jellegzetessége, hogy a minőség érdekében nem csak szüret előtt, de szüret után is lepermetezik a fürtöket. Többet vártunk tőle, mert még 2 liter után is el tudtuk olvasni a címkéjén lévő apró betűs vevőtájékoztatót. 1 liter 250 forint, borrégió: Sirató úti Oldószergyár.

Írtam egy rossz sci-fit. Bocsánat. Milyen a rossz sci-fi? Olyan, amit nem jó lenyelni. Mert hogyan vágja ki magát a főhős? De ne rohanjunk ennyire előre, kezdjük a leg legelején. (Lesz benne egy rossz robot is, aki túl későn döbben rá saját hányavetiségére, és mikor már csak a bűntudat maradt, saját nyaka köré fonja gépujjait és megfojtja magát.)

De akkor kezdjük el, ha már belevágtam:

Valahol, valamikor: Helyszín: 2070 derekán.
…Puhán rettenetes belegondolni abba, hogy az egész Holdbolygó édességből van.

Pedig ez az igazság. Annak a fagyos, távoli, rideg égitestnek, az univerzum IKEA lámpájának, ami kristályként andalog, sündörög a mámorító földközelben, bizony, édes az íze. Nem abból van, amiből eddig hittük. Kráterektől pattanásos orcája, hegyektől-völgyektől szabdalt kőteste mind-mind ehető finomság. Az űrbéli nyalánkság ráadásul nem is olyan, hanem másmilyen módon olyan, amilyen. Azok, akik eddig csak távolról látták, nem érthetik, mennyi minden nem úgy van, mint a tévében…

Az eddig bekonferált, de elmaradt világvégés dátumok újabb jelöltjéhez érkeztünk. A lényeg, hogy ma is világvége van. Egész nap.

Biztos, ami biztos, emlékezzünk meg közösen az emberiség nagy pillanatairól. És mindenkinek köszönjük az eddigi részvételt, reméljük, élvezték az együtt töltött időt. (Sajnos ez a fő probléma az egybolygós populációkkal, mert ha vége van az egyik bolygónak, nincs másik, amelyre átcuccolhatnának…) 

1776 - James Watt és barátai üzembe helyezik az első ipari gőzgépeket. 

1864 - Abraham Lincoln győzelemre vezeti Északot és törvényileg eltörli a rabszolgaságot. 

1876 - Graham Bell szabadalmaztatja a telefont.

 „Nem elhasznált, hanem felhasznált irodalom szeretnék lenni, mert a tavaszi széljegyzet vizet áraszt a sorok között: nyakon önti a hepilógus a nagybetűs aprológust” – mondta K., aki már 30 éve el nem ismert író, majd kiment a dolgára. A fürdőszobából érkező szónoklatát szakrálissá tette az öblös visszhang, annyira, hogy már muszáj volt komolyan venni.

- Szerinted a netes jelenlét számít jobban, vagy a hagyományos papírnyomi, ami szagolható és tapintható? – zengett a csempézett kérdés.
- A kettő együtt, bár a jövő az elektromos könyvvé – feleltem.
Erre azt mondja, ő nem hisz a netben, mert az egy olyan dolog, hogy tulajdonképpen nincs is, csak fények halmaza, és ha kivonják alóla az áramot, akkor volt, nincs. Erre én azzal vágtam vissza, hogy nem vonják ki, a papír pedig jóval gyulladékonyabb a netnél. Még egyetlen weboldal sem égett le, legalábbis nem hallottam róla. Az áram pedig csak az emberekkel együtt halhat ki, emiatt ne aggódjon. K. szerint a net nem egy kézzel fogható matéria. De dehogynem. Áram nélkül net nincs, papír nélkül meg könyv nincs.

„A szerelemhez le kell vetkőzni. A gátlásainkat. Vedd le a sok ruhád. Mint ahogy tudod, a szavazófülkében, vagy a totón sem lehet vaktában ipszilonozni, csak ikszelni” - meséli Györgyné beszprájtozott szemekkel, majd kifújja az orrát és azzal folytatja, hogy nézi a Travel Channel-en ezeket a baszomnagy óceánjáró luxushajókat … és azt vette észre, hogy az utasok zöme csupa vénség, és képzeljem el, micsoda temérdek öregszaggal kell megbirkóznia naponta a hajó légcserélőjének. Györgyné azon kezdett gondolkodni - de gyorsan gondolkodni, mert az ebédidejének 10 perc múlva vége, és vissza kell térnie a Nagycsarnok emeletén lévő butikba, számlázni – hogy vajon mikor találta fel az emberiség a szexet? És főleg, ki? „Szerinted mikortól van, mikortól datálható a szexünk, ez a jó kis finom dolog? Vajon a neandervölgyi ősapánk kívánta meg előbb az ősanyánkat, vagy fordítva? Miről jutott az eszükbe a nem ösztönalapú, hanem kizárólag szórakozásból, örömszerzésből elkövetett szex? Bárányfelhőről nem, az biztos. Vagy csak úgy ment magától és kész? És ha valaki nem akarta? De szerintem az ősközösségben ott mindenki akarta, topon volt a libidó. De ha valakinek mégsem jött meg a szexétvágya, hát győzött az erősebb, és csak várni tudta, hogy végezzen az illető rajta, aztán sétált tovább dínót ölni.”  

S ilyenkor tényleg érezni azt a libabőrt, amit az a szürke szag húz ránk, amire egyetlen más folyó, víztározó, pocsolya vagy marseilles-i csatorna sem képes. A Dunának dunás szaga van. Nem tudni, mitől. Talán a dunaságától. Albert egyedül áll a parton. Meztelenül. Petyhüdt pöcsét megcirógatja a forró augusztus 16.-i szellő. Igazából lélegzik. Valamilyen puha álomlét lilaillatú gázait, ködét, ködjét, ködjeit szívja most be, nem a Dunáét, mindegy, ilyenkor muszáj. Szúnyogok függönye mögött a víz mocskos, barna, sietős. McDonald’s-ot visz a hátán. Tőle 6 méterre zátonyra futott hűtőszekrény fekszik a parton. Albert órák óta csak áll. Tőle 8 méterre, a büfés Petra hajnal óta neki, az ő kedves kedvéért csapkodja a csöpögőre a lángost, de Albi rá se hederít. Tőle 12 méterre, egy roskatag stégen amatőr sporthorgász teljesít, amolyan bácsika köhög, vékony nádbotját a vízbe lógatva. Tőle ki tudja hány méterre, fent, a betonúton egy roma prosti korholja az őtet éppen igazoltatni kívánó közeget, „Kórupp rendőr, megcsinyátatom a valagad a Lálival! Meg!”

azért csak félig, mert csak félig szorult belém a móka, amúgy elférek a saját bőrömben. Kiskoromban se nagyon produkáltam magam a vendégek előtt, mert akkor apa megölt. Apa rendkívül durva ember hírében állt, ha csak egyszer is késve jöttem haza a homokozóból, levágta egy ujjamat, vagy csak simán leteremtett. Az utóbbit jobban szerettem, mert nem vérzett annyira, mint az ujjlevágás, ami után sokáig fájtam. Apa nagyon kétszínű ember volt. Amikor nagymama meghalt, ő csak látszólag volt lehangolt, de zárt ajtók mögött nevetett és nevetett. Az agresszív természetű férfi a kórházban ügyesen alakította a megtört hozzátartozót, hogy lám, mennyire odavan az anyósa végett, arca szomorú busómaszk, de amikor átvágtunk a salakon a parkoló felé, láttam, hogy ajkával mosoly játszadozik. A lefelé görbülés felfelé görbült. Amint hallótávolságon kívülre értünk, a proszi és a temetkezési vállalkozó között, ahol meg lehet rendelni az elásást, halkan, de örömmel kifakadt, hogy „úgy kell a vén macskának, mér ivott annyit, a máj nem hülyeség”.

Három hónapos voltam, amikor először utaztam mozgólépcsőn. A cammogó magasban körbenéztem könnyű kis fejecskémmel, bele a szembeforgalmú emberek arcába, s így kérdeztem anyámat: „anya, mi ez a számottevő sokadalom, hova ennyi ember, ér az a cél ennyi embert? Mennyi szerves kémia! Vonul a hercehurca. Túl sok a kiterjedés. Képes ennyi mindenkit befogadni és ellátni a tér? Jól elférnek ennyi térben? Szabadok egymás mellett?” - mire anyám reám tekintett azzal a tekintetével, de nem válaszolt.

Ekkor határoztam el, hogy mindenképpen lenni akarok valami, és ha felnövök, leszek is, bizisten. Ma már vagyok valami: középfiatal - de még most sem késő megírni a múltamat, tehát nagyon-nagyon oda kell figyelnem, ha nem akarok szarságokra visszatekinteni. Össze kell szednem, mi nem lennék, ha azt nem is írhatom meg, mi igen.
Mi nem lennék?
Nem lennék póztalan tünemény, se ló sem. Nem lennék filmkritikus sem, aki minden cikkében elsüti a koherens és konstruktív szavakat, és csak olyan filmről ír, amiben van ló. De még ha lennék is filmkritikus, sosem kezdeném úgy a cikkeim, hogy „Felülmúlta minden várakozásomat”, vagy ”Nyomdokán felüdült az újraértelmezett blockbuster” és nem írnék olyan filmről, melynek főszereplője egy időutazó salsa tanár.
Nem lennék ételszobrász sem, pedig van egy ételszobrász iskola, igen, van, van a Blahán, a volt pornóbolt mellett.

Ott nyüszögött a küszöbön, a gyerek meg behozta a reggeli után és elkezdte kedvelni. Délre már teljesen a szívébe zárta, abajgatta a kis dögöt. Ezek után, ha azt mondom a gyereknek, hogy nem tarthatja meg, akkor én leszek a gonosz boszorkány. Elkezdett alkudozni, hogy majd ő eteti, sétáltatja, meg minden, de nálam már az a jázminos pacsulija is felcsapja az agyvizem, beeszi magát a tapétába. Nem vagyok konzumfelfogású, meg előítéletes, de ezt nem akarom szemmel nézni. Vicc mayor. Egyelőre a sarokban alszik, de reggel mindig belebotlok a szétdobált harisnyáiba meg a műmelltartójába. 

Azt mondja a gyerek, hogy, „anyu, így nincs szabad akaratom”, erre azt felelem neki, hogy a szabad akarat veszélyes, nem való mindenkinek. A szabad akarat gyakran csak az egészséges ösztön elé tolakszik. Kéred azt a finom szabad akaratot, mondom: nesze, aztán egyszer csak magadra gyújtod a házat ülőgarnitúrástól, transzistól. Várjon még azzal a szabad akarattal. Amit egyelőre nyújtani tudok neki, az egyfajta ál-szabad akarat, és nincs visszabeszéd, na ezt szépen megszokjuk. Toporzékolva azt mondja, hogy „keménykedel itt a kisebbel, mint a kakaszar, anya”. Mire én: kisfiam, gyerekkoromban nekem sem volt transzim, a nagyinak se Mohácson. Csuhajból hajtogatott baba, arra futotta csak. Rakd ki ügyesen a transzit, szabadulj meg tőle, nincs szezonja.