„Mivel Gézáné már kiemelt MegaStar zsűrivégtag, jogában áll elpilledni felvétel alatt. Amikor hirtelen felriadt, köpködött, szuszogott, végül azt mondta a mellette világító arcú színművésznőnek, hogy „Jucuskám, az anyádat böködd azzal a tollal”, majd izzadva elnézést kért és halkan a microportjába súgta, hogy nagydolga lenne és ő most kimegy.” – ezt merte! Ezt merte rólam írni a Forróság.hu sztármagazin! Somama Gézáné vagyok és próbálkozom. Az a szemét Forróság meg azt írta, hogy ők már csak miattam járnak sajtótájékoztatókra: röhögni. Ahogy makogom a bemagolt szponzordumát, meg kiteregetem a magam személyiségét bőven, meg tátogatom a számat, hálás téma nekik és leírnak. Aztán meg direkt előnytelenül fotóznak le, amikor éppen csukva a szemem és nyitva a szám és túlságosan látszódnak a vonalaim. Akik szeretnek, azok látni akarnak, és tudom, hogy valószínűleg biztosan elegen szeretnek! Ezért a rendezvényszervezősök sűrűn engem hívnak, ha megnyílik valami új klub, vagy új vegahurkát dobnak piacra, mert rám kijönnek a sajtók. Mert ha ott lesz az én sugárzó személyem, akkor megy a hír, és jön az újságíró. Engem ne celebezzenek, de mit csináljak? Csak mert ön-nő vagyok, tudatos és színes asszony. A könyveim nem túl mennek, eléggé sajnos… Három könyvem van, 3! A Félre élt élet c. teljesen önéletrajzi, az Emeld arcod fénybe! már ezósabb jellegű, és a Vállald a szeretet útját II. ami már szubkulturális, a dinamikus kövérnő társbevonzó meditációjáról szól, sok népi pszichológiával.

Bonzsúr! Franszoá vagyok, nemrég betelepült kintlevőség. Párizsi székhelyű kriptás. Az anyacégünk lö France, mint Svédország az ikeának, csak mi nem lapraszerelt koporsőkat gyártunk, hö-hö-hö. Hogy a  mompöliébe mondják magyarul, mi vagyok…?... temet-kezési-vall-al koző, uí. Látom, hogy érdekel az elműlás, ezért beszélek róla neked kicsit. Nem kell félni: el fog érni. Mert ne érjen váratlanul a te elműlásod. Tehát. Elhalál-ozásőd esetén, értesítened kell háziörvöst, hogy a halött-vizsgálatot elvégezze. Az elhűnyt te elszállításáról az örvös intézkedik. Nem én. Hozzám csak ezután kerülsz, ha megvan a bizonyít-ványőd, és ha leszól nekem a zsö diszpécser. Hívásodat rögzítjük. Őszintén részt-vétem, uí. Ház vagy kórházi elhalál-ozásőd nekem mindegy, csak legyen az a bizonyít-ványőd. Azt tüdtad, hogy ha a munkahelyen, területen, járművön, ha el-halálozást észlelsz, jelentened kell a szerveknek? A BRFK Élet-vé-delmi-seinek. Pláne, ha a sajátodat!   

Van itt minden rám, fűtés és karrier

„Főzni nem különbség, ha szívvel van az a besamell, nálam a krumpli vasárnapra sem ismeretlen!” – mondogatja mindig Makkosi Ákos sztárszakács, aki külön Országjáró Főzősóban gurul, echte vidéki nénikkel fog együtt kavarni, rántani, sütni, tócsni. Ez a konyhasztár valamit mindig, sej, de ki, de ki, de kitalál! Kiri-kiri-kitalál! Tavaly pl. a Túláradó szerelem kettődik részében saját magát alakította, viccesen főzött és bőszen osztotta a szerelmi tanácsokat az ál80asévekbeli kanos kisdobosoknak. Ákos otthonosan mozog a képernyőn, hiszen saját főzőműsora van, ami Izék és Ízek címen fut az Ertéelen. Állandó partnere az egykori primadonna, (marketing nevén Molett Nikolett, polgári-és művésznevén Magyar Natália) aki egy kedves, nagyikás arcú, mohószemű jelenség. Egy idő után ő lett Ákos műsorának totemállata – Natália brutálisan beadta magát, bele az apait-anyai ebbe a műsorba, mert már nem tudott rendesen mozogni a színpadon. Amikor nem Ákossal volt felvételen, vagy nem turnézott vele valahol, telemarketinges munkakörben markolta a kagylót: amikor a Lovaspusztai termékbemutatós hétvégéket kínálta, szépen bemutatkozott, de senki nem hitte el, hogy tényleg a hajdani primadonna, a Szomszédom c. telesorozat Mamuska nénije, az ország kedvenc nagyija az, ezért lelkifurdi nélkül küldték a picsába.

K. Géza pénzügyminiszter sose bízott azokban, akik csak salátát esznek ebédre. Ilyenkor fasírozottat meg rántott húst piszkál az ember, mert egy egészséges gyomor ilyesmiket kíván, nem szójacsírát. K. Géza vidéki gyerek, hurkán nőtt fel, hurkát eszik, ha teheti, ha talál egy szép példányt Zsani anyó kifőzdéjében. De csak délben, mert szerinte a dél derekán bármennyit és bármit lehet enni, estig úgyis levonul minden. Megfigyelését 5 ezer éves tudomány is alátámasztja, ugyanis az ajurvéda szerint a déli órákra időzített étkezés az optimális, mert akkor ér tetőpontjára az agni, a tűzerő – tehát mehet a bélésbe az a zsírmalac, salátázni meg este kell. Akinek bőséges az ebédje, de szerény a vacsorája, annak sokkal szebb, gömbölyűbb, áttekinthetőbb és egységesebb a szara is. Tessék kipróbálni és megfigyelni!

Az émelykaramella Deák tér-szag beszorul az orrba, összegyűlik a túlpangó fejekben, puha dopaminként árad-árad. Olyan férfi vagyok, aki sminktelen arccal sétál a munkanap felé. Megállít a megtépázott aprózós asszony, nem, sajnos nekem sincs, vagyis van, de csak nagy címlet - inkább nincs. Trombita nem szól, trombita nem szól, mégis felszakad bennem a nevetés, belül, a külvilág csak a zárt szájat látja, ha. Mert mindig a móka a kacaj tárgya. Mosolyogni legális. Kacagni ér! Most civilben baktatok, orr nélkül. Bár, otthon is felvehetném a bohócjelmezt, az orrot meg a spriccelős virágot, de minek bámultassam meg magam a nyílt utcán? Még bevisznek, ha nem tudom igazolni bohócságomat, és X nap közmókára ítélnek. Láttad már a tévéreklámunkat? Nagyon aranyos. A megaöko Novák Petivel táncolunk a Kálvinon, gyerekekkel, sok gyerekekkel, sztetoszkóppal, egészen kicsikkel is! Egyáltalán nem beteges az, ha egy felnőtt férfi vagy nő bohócnak öltözik.

...Lajos vagyok. Ma megint nyaralnom kell. Ida néniéknél...

Összeszorult torokkal ültem a kocsiban, és vártam, hátha balesetben részesülünk, s nem odaérésbe torkollunk. Még egészen kicsi vagyok, de Ida néniék idióták. Ida néni annak idején sokat piacozott és sokat volt üldözési mániája az apeh miatt, mégse ebbe őrült bele. Kisiklott személyisége az évszázados, családon belüli szaporodás csúcsterméke. Férje, Janesz bácsi is igen bizarr természet: együtt köpülik a józan ész tejcijét tébolyult vajjá. A két őrült valami közös, bizarr valóság őrzője itt, az alföldi mélyparasztok között. Janesz szőlőtenyésztéssel foglalkozott, míg teljesen el nem ment az esze, és az önkormányzat le nem szerelte. A külcsín mára teljesen összhangba került a belbeccsel: Janesz bá egy nagydarab, szemölcsös, tökorrú debil, elől három foggal. Ő nem volt annyira gonoszoid, mint Ida. Ő inkább olyasmi volt, mint a vámpírok púpos, folyton vihogó segédje, a középkori kínzókamrákban megbúvó szolga, gonosz kis manó, aki testrészeket gyűjtöget. Ők ketten minden nyáron megkínoznak. Minden évben egyre durvábban. De esküszöm, ez a nyár lesz számukra az utolsó…

„Történelmi mélyponton a mélypont” – zörögte az autórádió, majd azzal folytatta, melyik politikai stróman lett megint gazdagabb. Lekanyarodtunk a sztrádáról. Nyaralnivalót kerestünk Mátraderecskén, csak úgy ad hoc, bele a vadonba. Egy turistaház jellegű tereptárgy előtt álltam meg. Szép kis utca, szép kis ház. Festői környék. Csend.

„Ingyen vérnyomás. Mérés” – állt a helyi patika kirakatán.
Nézzünk egy kis frissítő után – mondom az asszonynak, aki nem felel, mert elnyelte mellettem a sudoku, beszippantották őt az ábrás lapok, és ha nem mozogna a ceruzája, akár azt is hihetném, alszik. A nap fehér, az égbolt fehér, a hőség fehér.

Kiszállok, elindulok. Nem nézem, hogy az asszony követ-e vagy tovább firkál. Gyalogolok a Kék lugas presszó felé. A levegőben áll a por. Nem zavar. Odabent hőség, félhomály, vörös, repedezett kockakő és lusta legyek. Kockakőszag, légyszag. Egy álmos kisasztalhoz ülök, az ablakkeretezett panoráma miatt.

Egy kövérkés, kipirult arcú asszony érkezik, húsos mancsát konyharuhával törölgeti. Kérdi, mit hozhat? Csak két hosszúlépés lesz, mondom, mert még parkolóhelyet kell találnom. Máris hozza, mondja, majd Izé néni eltűnik.

Kisfaszom – káromkodik Izé néni pult mögül, mert levert valami aprón csengőt.

Kisfasza, mondta megint, söprés közben.

Mary méri a krémest, a Vörösmatyi téren, szépen, nem nyomja meg a tetejét, elvitelre ügyesen fóliázza le a franciát, a rigójancsit, a női szeszélyt meg a sarokházat. Ekkor toppan életébe a férfi. Bácsi. Férfibácsi. Aki szó nélkül tép a vécé felé, de Mary látja ám abban a lopva sandító tekintetben, hogy a bácsi nagyon jól tudja, bűnre készül. Bűnelkövetésre, illegális, fogyasztási szándék nélküli csészehasználatra. Free-ürítésre. Mary már pattan, dobja a Rákóczit, felkapja a felmosót, azzal ugrik az ajtó elé, azzal gátolná a behatolást, mint valami tisztaságmániás svájci gárdista.

- Eeeej, bácsi kérem, cukrászdámba betérni, nem sütizni és úgy ürítkezni? Teccik tudni jól, hogy ide csak a fogyasztóvendég léphet be, egyéb utcanép nem. 

- De nagyon kell – nyöszörgi a bácsi.

- Nem baj. Nem érdekel – így Mary.

- De nagyon kell. Nem pisilni. Nagydolog lenne, a vizeletemet kint tudnám hagyni, azzal nem zavarnám magát…

- Ide nem bocsát semmit se. Ha csak nem fogyaszt valamit.

- Nincs nálam a tárcám.

- Nálam meg nem létezik ingyenkaka! Otthon fogyassza a saját vizét.

Janesz 2009 óta azzal csajozik, hogy idegennek adja ki magát. Na, nem külföldinek, hanem ufósi humanoidnak, barátságos szabású űrlényfiúnak, akit nemrég száműztek szülőbolygójáról valamiért. Stratégiája egyszerű: kinézi a csajt a Ligetben, majd kiüríti ábrázatát és hatalmas, tanácstalan szemekkel, előrenyújtott karral keringeni, kóvályogni kezd, mint akit tényleg most raktak ki anyaűrhajóból. És melyik nő tudna ellenállni egy ártatlan arcú űrfiúnak, akin elanyáskodhat? Janesznek mindössze egyetlen kritériuma volt a nőalanyokra vonatkozóan: álljanak szóba vele. Ha ez megtörtént, eljátszotta, hogy ő igazi idegen és a földi kultúráról vajmi keveset tud: ilyeneket kérdezett, hogy „Milyen az evés? Milyen szeretni? Milyen a… sex? És egyáltalán: Mi az a sex? Mutasd meg, hogyan csinálják a földi lények a sexet!” És a kalandvágytól fűtött delikvensek általában meg is mutatják neki. Innentől kezdve idegeneknek a belépés már nem tilos.

Persze előtte randiiiiii! Nem ám csak úgy, űrből az ágyba: ennyire egyik nő se nő. Tehát Janesz megkérdezi tőlük, hogy hova járnak a földi lények szórakozni? És akkor viszik. Mutatják neki. Így jutott el földi diszkókba, éttermekbe és táncparkettekre… Mivel neki csak űreurója volt, az is otthon a marsbrifkójában, mindent a földi pénzével fizetett az éppen aktuális idegenvezetője.

Családon kívüli erőszak, automatikusan gyümölcsöző almafák. Magasztos nómenklatúra, miközben rézsútos magatartásba rendezem vonásaim.

Ott álltak, talpig lőfegyverben. Pocokarcú kommendós homlokból vérzik. A mosogatónőnek sáros volt a csizmája. Lovasok jönnek, a virágárusnál befordulnak, keresztül a postákon. Vanílián csenget a villamos. Itt a pénz nem jó semmire. Imola az orrom előtt tört Parti Nagyi magaslatokba. Nagyon szenved. Szomorú a cigány csuklója.

Túláradó orca, nevető kezek, csúf orr, hozzá kiugró hanyatt-homlok, gesztenyényi kelés a lelkén. Fiatal éves, serdülő könnye eltakarja.

Csak mi legyen? Azért írok, mert kaptam itt ezt a levelet és meg kéne beszélnem magammal, mi legyen. Azt írják, túlélőket keresnek, akik szívesen élnének túl. Csak a Marsig, vagy csak mellé, ahol halálig lebegünk az űrben és majd történik valami.

A föld jó, a föld fontos! Lételem, hisz min állnánk nélküle? Mákostarcsán minden évben megrendezik a Földmérők bálját. Itt aztán senki sem földszűz. Amint kitör a bál, az ország minden szegletéből idesereglenek a lelkes geodéták, ide, a Jankovics utca 12 alá. Az idősebb földmérőket, geo-özvegyeket és a mérőveteránokat külön busszal hozzák, hogy teljesen egyben legyen a szakma. A ruhatárban a megbízási szerződéses földmérő-kislányok fogadták a kabátokat, ez az ő dolguk volt, hiszen ők még csak részmunkaidősek, a létra alján álltak, csakúgy mint az alkalmi szerződésesek, akik nagyon jól tudták, hol a helyük, nem is mertek odamenni a meleg előételhez, megvárták, míg a bejelentett alkalmazottak is megjelentek, így egyelőre csak a hideg krumplisalit meg a narancslevet környékezték.

Birkeneu Tibor kedveli Érdi Zsolti állapotát.
Fehérvár Péter kedveli Karvaj Györgyné fényképét.
Bodrogi László meg lett jelölve Ibolya Szabó fényképén.
Szaróczi Tiborné és 32 további személy kedveli őt.
Dr. Schleim Tamás hozzászólt Koltai Bt. fényképéhez.
DirektMarket Kft. meg lett jelölve Teodor Dani.hu fényképén. 

Ripper Tamás és 48 további személy kedveli ezt.
Széll Kalmi hozzáadott egy új fényképet a(z) Mobil feltöltések albumhoz.
Prosztó Katalinné kedveli MegaPolis Fogfehérítő Bt. hivatkozását.
OnlineParfüméria.hu frissítette a borítóképét.
MakikyKati megosztotta magát.
R. Laci hozzászólt a saját hivatkozásához: „nemá!”
Látlelet Domokos hozzászólt a saját hivatkozásához.
Piramis Erika hozzászólt a saját fotójához.
Kalahári Balázs kedveli Piramis Erika fotóját.
Kalahári Balázs kedveli Piramis Erika állapotát.
Kalahári Balázs és Piramis Erika mostantól ismerősök.

S ezzel megosztották magukat egymással.

Állapotuk nincs megadva. Magasságuk nincs megadva. Szemük színe nincs megadva.

Íme, itt van két hiánytalan ember. 

Vasárnap is érik a dolomit, a primőr levegőre haragudni nem lehet, itt mindig ilyen. Kerek-perec, nem egy Lóár-völgy, annyi szent. Itt találkoztam először a Sery-vel. Nem tudja, hogy így hívom. Csinos, hosszú lábú, csicsereg a kertek alatt, mosolya fényes, csípejét pedig tinis pajkossággal ringatja, ki-be. Megbizsergeti az mindenféle férfikorosztály alhasát, mint valami buja szexszellő… vagy szexhuzat, nem tudom másként mondani. Még az általában halvérűek is meglepődnek, milyen virágos hatással van rájuk ennyi élő erotika egyetlen testben. Megáll előttem, de még álltában is ring, követel, táncol, csalogat, mint egy boldog kis őzike, akit az öröm tart össze, vau! Ott áll ő, hiánytalanul. Megkérdezte, milyen jegyben születtem, mire én azt feleltem, hogy semmilyenbe, erre ő: de olyan nincs, mire én: nem hiszek az ilyesmiben Sery, ha én elfogadok valamilyen jegyet az vagy busz, mozi vagy anya. Erre visszakérdez: tessék? Nem érti, amit mondok, erre azt mondom neki, hogy akkor… akkor.

Szereted a pletykásdit meg a kibeszélős bulvárokat nagyon? Tapicskolni mások magánéletében, mert neked nincs? Teeee kis drakulavámpír, hát itt vagyok neked én, Krasznarajszt Tamás, a legnagyobb hazai médiahiéna. Igazi star vagyok már, sapkám is van! Hozzá élveteg arc és napszemüveg. Vezettem már - míg ki nem vezettek - kibeszélő sót, rialitisót, gasztrosót, írtam már a Kiszelrőltől Villaügyekig mindent. Bárkit meg tudok alázni a saját érdekemben, mert én genetikásan immunista vagyok mások emberszámára, ki nem állhatom az ilyen humánoskodó izéket…széptevéseket. Én rávettem a vörösiszap katasztrófa-nénit, hogy sírjon már a kamerába, mert az prémiumos, pedig nem akart. De van itt valami. Az utóbbi időkben a különböző szexpartnereim észrevettek egy nagyon különös dolgot velem kapcsolatban. Lehet, a kokain miatt. És ettől még én is megijedtem. Azt, hogy szex közben, az orgazmus hevületében valamiért mindig azt kiabálom, hogy Pünkösdnádasd. De hogy miért és mitől? Telkem sincs ott. Amikor magam sem hittem el, rejtett felvételt készítettem. Eldugtam az ágy alá, hogy ha este felébredek, nehogy észrevegyem. És reggel meghallgattam. És tényleg. És tényleg, még egy csík kokó sem tudott megvigasztalni.

Álmodok, néha…
Álmodok, mint a veréb.
Álmodok, mint a sóder
Álmodok, mint a vaj.
Én vagyok az új, mely a szőrre mutat.
Az álmos szőrre, mely egy nőt borít, ha.

Hideg, nyűgös este köszöntött be a lourdes-i kávéházba, ahol az Alkimista ült egymaga, egy borongós sarokban. A fiatal és feltűnően kulturált lány hirtelen lépett be a kinti csendes, ám száraz zivatarból:

- Most jöttem a szent Római Út zarándokútjáról, sok napon át kellett gyalogolnom, hogy gyalog ideérjek! – mondta a teremtés.

- Életed minden perce egy új lehetőség napja – válaszolta az Alkimista, majd felállt és kiment vizelni.

A spicchajú kínai tudósító két ceruzaelemet shoppolt a szemsprőzi trafikban, digitális diktaszonjához. Igyekeznie kellett, iparkodni, csipkedni magát, mert a vörös balson szőnyegen már egyre lépkedtek a peckesen flantoló Star-ok!

Az Oscar-díj ceremóniát mindenki szereti. Illatos, smúri rendezvény. Azok a fények, gyöngyök, strasszék, meg minden! Ezen az éjszakán valósággal megcincult a nagyszabású gálaest, a swung tapintható volt a hálivúdi külsőségek, s belsőségek garmadán. Limuzinok ciceróztak be, majomfejű dizájner punák által kreált, egyedi cuccokban villantó színésznők és színészmenek, pökhendi rendezők, barom producerek csörgőztek a vörös szőnyegen, befelé. A balson két selyemmadzaggal elkerített szélén úgy lestek, tülekedtek a hepilendi rajongók, hogy majd kicsöppent belőlük a szlájszfi. Véget nem cinnázó vakuvillanások. Nagyemberkedés. Egyedi szemüvegek. Ruhák, kelmék, sálak, stólák, fényes cipellők. Fények. Mjúzik. Tollasboa. Finomillat.

Fülig sprúzott szájak, tűzben égő pilácsok.

Még a híres írók is bakiznak néha írás közben! Ha elütnek, félreírnak, vagy rosszul fogalmaznak valamit, azzal szerfelett mulatságos perceket szereznek maguknak és másoknak, de a szerkesztőknek mindenképpen. A 2015-ös év legtréfásabb elütéseiből, fogalmi zavaraiból gyűjtöttünk Önöknek egy csokorral. Boldog buékot kívánunk az egész család javára!

1. Bálint szomorúan olvasta a Cickafark irodalmi folyóirat újabb elutasító levelét. „Kedves szerző! Megkaptuk kéretlen prózáját, de nem tartunk rá igényt. Lapunkban leközölni nem áll szándékunkban. Megérzését köszönjük!”

2. A szemrebbenő nő menekült. Erdőn át, völgyön át, tökön-babon át. Szörny üldözte. Igazi Jeti. A nő minden sejtjében érezte, hogy szarul a hurok.

3. Gyerekek tekernek, érkeznek nagyon, bicajon, igazi vidéki cangán, nagyon vidékies ez az egész hangulat, már-már egészen. Az udvar közepén rézsútos magatartásba rendezték magukat, a szülők pedig nem tapsoltak.

4. A Konyhamalac irodalmi kávéház szabad felolvasó estjén R. László nagyon sokáig olvasott fel. Mindenki azt várta, mikor hagyja már abba. De senki sem szólt, a közönség csendben emésztgette a halottakat.

Fokcsikorgatva leképzelődött az oroszi mínuszban, lefelé közlekedve a fagyos tajgán a magányos vasszerelvény. Ottan a vonathajtás erős valóság. A mozdonyvezető balkán srác, valószínűtlen arc. Még nem szellőzött ki belőle minden élmény. Sokan felelősek a saját mosolyukért. „Vétlen voltam, s kiszakítottak a természetes környezetéből! Nincs rajtam bugyi!” – mondta a szerelvénysofőr, feketemaszatos arcával. Minden vonat haladó, hajlandó zakatolni, halandó valamennyi vagon, múlandó, mert nem kerüli el az elkerülhetetlent: átgázol az mindenen, kérlelhetetlen, közben maga is csorbul. Szerdástúl rontott rá a reggel. „Belekenni a szenes kezem másnak a ruhájába” – így a masiniszta. Zene, hangulatjelek, ebből kifolyólag.

Étkezőkocsi van, restaurente ala carte és ami a dress code-ot illeti, nem más az, mint a Bisnis casual. És mozdonyvezetőnk is elegáns, „annyira ruhagyuri ez a gyerek”- mondták a szülei, kik azon tanakodtak akkor, hogy vagy mozdonyvezető lesz belőle vagy buziszexuális.

Nézi a szemafort a masiniszta, ez az ő vegyes színű apoteózisa a Mozdonyok kertjében.

Az elhaladt táj, az elszakadt szemek.

A karácsony egy kicsit a szeretet ünnepe is… Mivel ma Kari van, PONT EGY OLYAT írtam bizony! Hogy ezúton kívánok boldogságos, fajin, eredményekben gazdag, fenntartható és autentikus Karit mindenkinek méltósággal, toleránsan. Mert a Kari nem csak az ajándékokról, meg az adventi vacsoráról szól, de a toleráns szeretetről is. Mert a szeretet nem csak a szeretetről és az ajándékozásról szól!! 
Az Isten áldjon meg!
Az ünnepi önzetlenségről hirtelen Jézus Krisztus jutott eszembe, aki az év bármely napján megszülethetett volna, ám ő mégis a Karácsonyt választotta! Minden ünnep ön-kielégítés is picit… A Kari pedig megfelelő pillanat, minden nap.     Ma karácsonyfa vagyok, díszítsetek fel!

Élt egyszer egy ember. 
Karácsony reggel. Egy hangszerkészítő személy.
Ez az ember még sosem látta a tengert. Egész életében csak hangszert gyártott, és nagyon szerette a szakmáját. Viszont az minden nap nyomasztotta, hogy még sosem látta a tengert. Gyakran mondogatta is: „Odaadnám a farkamat, ha üdülésjogot vásárolhatnék egy tetszőleges tenger-felület mellett!”.
Ezen a karácsony reggelen, a szokásos karácsonyi orgonasíp karbantartást követően, annyira el volt már keseredve, hogy elhatározta: na most rögtön kimegyek a tengerhez, hadd lássam.

Beült a kocsijába, és elindult: az út gyönyörű volt. Rengeteg szép tájat látott elsuhanni maga mellett. Csupán az lohasztotta le a lelkesedését, amikor a határőr kegyetlenül visszazavarta őt, ugyanis a hangszerkészítőnek az összes papírja otthonmaradt. Hazament érte. A tengerlátáshoz bizony papírok kellenek.

Uhrin Benedek nem csak kiváló énekes, de kiváló író is volt. Ez a 2 könyvritkaság a Christie's árverésén 500ezer dollárért kelt el. Én vettem meg. Lapozzunk bele.

1. A duzzogó: ha látod, hogy valamiért neheztel rád, majd megkérdezed tőle, mi a baj, csak annyit felel: „ha magadtól nem jössz rá, nem is érdekel!”. Egész este szótlanul ül melletted a tévé előtt, de látod, hogy a kezében lévő távirányítót majd’ összeroppantja, ahogy kifehéredett ujjakkal szorongatja.

2. A gondolatolvasó: befejezi a mondataidat, és gyakran kezdi úgy a sajátjait, hogy „tudom, mire gondolsz.” Gyakran jön azzal, hogy tudja, mit csináltál, még akkor is, amikor még te magad sem tudod.

3. A mártír: szex után halkan közli, hogy bár ő nem élvezett el, meg nem is volt jó, de neki mindegy, a lényeg, hogy neked jó volt. Megfőzi a vacsorádat, leül az asztal legtávolabbi végére és nekiáll zokogni, azt állítva, hogy örömében teszi. Halkan azt mondja, hogy elvetted tőle a legszebb éveit, de mindegy, gyereket amúgy sem szeretne már, mert hangos és biztosan csak zavarna téged.

4. A pszichológus: folyton a szüleidről és a gyerekkorodról kérdez, és amikor próbálnád kerülni a témát, megszólal: „akarsz róla beszélni?” Gyakran szeret úgy szexelni, hogy te a díványon fekszel, ő pedig másfél méterről hallgat.

1. A mókamester: az első randit három malac viccel indítja, pedig még le sem ültél az asztalhoz. Élő stand up-ot nyom neked, és amíg a tapsodra vár, a saját hülyeségén röhög. Folyton azzal jön, hogy húzd meg az ujját. A második randit a Mikroszkóp színpad aulájába  szervezi, amire már nem mész el.

 2. Az életmód tanácsadó: megdicséri a frizurád, de kineveti annak színét és rögtön ajánl neked hat másik árnyalatot, ami valószínűleg jobban állna. Szerinte kevés folyadékot fogyasztasz és tud legalább három olyan bioboltot, ahol akciós az antioxidáns tartalmú gyümölcslé meg a gabonakolbász. Mindegy, milyen az alakod, akkor is kövér vagy. Valamiért állandóan vérnyomásmérő van nála.

3. Mama kicsi fia: keresztnevén említi anyukáját és biztos benne, hogy nagyon jóban leszel majd vele, sőt, alig várod, hogy megismerd. Abban a ruhában érkezik az első randira, amit az anyja választott neki. Gyerekkori fotókat mutogat neked saját magáról.

1. Testem szűkében vaklárma vár / tűz emészt, s majd nem jön el / Vakszolnám minden bánatom / jel vagyok a falakon.

2. Hangod egy arc / örök fagy vagy / múltad nincs, de halálod majd hinni kell / esküdet eső mossa, néma krétakör ragyog rajta.

3. Tízezer éve nézem az órám / reszket mellettem minden perc / lábnyom vagyok, de Holdra lépni tilos.

4. Fekete csendben izzad a holnap / visszaválthatós régi dal / öngyilkos álom s szívsebész, vadul lángol minden ész.

5. Rég másmilyen az arcod / minden éjjel, álruhába bújnak a holnapok / ezüst gonosz, bolond ketrecek, de kegyetlen.

6. Tegnapok szóltak, hogy ma álmodtam neked holnapot / ez még nem ámen / őrjöng a sok elégedett halott, s majd itt leszel.

7. Ha fázol, állj közelebb a Naphoz / nulladék ma minden kutya / nehéz az arcod, kegyetlen konyakmeggy gyermeke.

8. Lelkem megkímélt állapotban eladó, de felújítandó / szájam véralakban nyílik szét / teste, s testem hozzám ér, szorosan, mint galériához a kép.

9. Az igazság nem indiánvágy / vájt szemekkel, de tiszta láng / átkozott csontok vagytok, hazug hússal.

10. Jöttem erre nélkülem, miért a Tűzből? / Lépteim lángok örökre mindvégig /
Nekem közül az égig rég fölmerülő bíbor / Rettegve kel a nyegle, nincsen a fukar,
És már csak mér’ én félti, ha látja őt? / Termett lélek és az Igen testté lett!
 

- Kedves játékosaink! Kezdődik a Szinttévesztő vetélkedő. Mondok egy ügyfélszolgálatot, irodát, vagy képviseletet egy általam kitalált irodaházban, önök pedig próbálják meg nem eltalálni, hogy hányadik szinten van. Ráhibázni nem ér! A játék célja, hogy adott idő alatt a kívánt szintet ne érintsék: azaz, tévesszenek szintet. Ha nagyon cél közelébe kerülnének, azt fogom kiáltani, hogy protonágyú, ha pedig teljesen eltalálták sajnos, akkor azt, hogy aurafotó! Ne üsse meg a szintet és vigye haza a nyereményt! Mehet? Ildikó! Rájfájzen budapesti képviselet!
- Hatodik emelet!
- Mellé! Gratulálok. Ezzel meg is nyerte a 18. kerületi polgármestert!