Az embert a görénykedés emelte ki az állati sorból.
Ijesztően sokáig bírom rohadék emberek társasága nélkül. Valamiért nem bírom a rohadékokat. A rohadék természetű embereket, a rosszakat. A legtöbb ember rohadék. Ez a rohadékok bolygója. Beszélgettem hazai rohadékokkal és megkérdeztem tőlük, miért ilyen rohadékok? Azt felelték, hogy azért ilyen rohadékok, mert a világ is rohadék körülöttük, és ha majd a világ nem lesz rohadék többé, ők sem lesznek azok. Igen ám, csakhogy a világ te vagy… Mutogathatsz a másikra ítéletnapig. Gyerekek, legalább egymással ne legyünk rohadékok!! Én sokkal szerencsésebb vagyok, mint egy rohadék, mert a rohadéknak egész nap el kell viselnie saját magát. Nem tud más lenni. A rohadékság ott van, ahova beengedik. Ki a rohadék? A rohadék meg van győződve arról, hogy ő a világ közepe és mindenki más csak azért van körülötte, hogy őt kiszolgálja és szórakoztassa. A mai ember felszínes, ravasz, lobbanékony és cinikus, mert azt hiszi, ezekkel minden megúszható. Ha megszólítasz egy rohadékot, meg kell válogatnod a szavaidat, mert nem tudod, mire ugrik. Olyan, mint egy részeg, kiszámíthatatlan, mitől durran el az agya, mivel bosszantod fel ezt a mátrixharcost. Óvatosan, körültekintően kerüld a szemkontaktust, lassan és lehalkított hangon beszélj vele, hadd higgye, félsz tőle.

A főszereplő férfit egy szabadtéri esküvőn elnyomja a buzgóság. Tátott szájjal pilled a székén, arccal az égnek, miközben felette fecskék repülnek. Az egyik égi madár elpottyantja magát, és a cucc egyenesen a férfi szájában landol. A férfi prüszkölve jön egyenesbe, majd reflexszerűen köp egyet. Innen indul a történet, melyből megtudhatod, hogy a szerelem… hát, a szerelem az vak és… és legyőz minden konvenciót.

Az oltár előtt álló párocska meglepetten fordult a köpködős felé. A köpködős zavartan mosolygott, kezeit megadóan tartva maga elé, hogy bocs, a köpés nem a ceremóniára vonatkozott.

- Phil! – bökte oldalba a felesége – Ne köpködj!

- A számba szart egy madár, baszd meg! Nyeltem volna le?? - érvelt vissza a férfi nyomatékkal.

- Kulturáltan is lehet köpni. A nem rendeltetésszerű szájhasználat nálam nem sport. Tudni kell a dolgok helyességét. Gondolkodj, tehát vagyj! – suttogta az asszony, hogy csak azért is az övé legyen az utolsó szó. A nő valójában attól félt, hogy közönségesnek tartják majd férje viselkedése miatt, és nem hívják meg a lagzira. Mindig félt mások kritikájától, ítéletrajzától, nem viselte, ha pletykaszámba vették személyét. Őt senki ne emelje a szájához a háta mögött!

Tessék bejönni a kedves vendégnek! Nem nyomasztó az egész környék, tessék majd körülnézni, de a levegő jó, a madarak vidáman beszélgetnek a fákon, majd biztos körül tetszik nézni. Nem sokan járnak erre a meteor-dolog óta… Sokan Űr 9/11-et emlegetnek. Reggel hallom a rádióban, hogy most tulajdonképpen az I. Világvége és a III. Világháború között járunk. Hozok valamit, netán ebédelnének is, most lett kész a gulyás. Tudniillik, jobb, ha tőlem tudja, hogy a tavalyi Tűzoltóbálon az én gulyásom bronzérmes lett és a polgármester elő akart léptetni, de nekem nem kell az ilyesmi. Előléptetni? Hova? A Nemzeti Gulyásszövetségbe, ha-ha, ha lenne ilyen! Ilyen hülyeséget! Tessék elképzelni, hogy a fiam 32 éves, de nem lehet rábízni már semmit, teljesen haszontalanná vált, mint a meszes Jancsi a József Attila 12 alatt, de ő legalább némi aprópénzért felsepri a templomot a vasárnapi mise után és kigazolja a temetőt. Jaj, az anyám sírját de szépen megcsinálta! A fiam már 32 évesen, ilyen fiatalon, feladta, pedig ennyi idős korában Krisztus Urunk már nyakig ült a szentségben, bizony. Úgy tessék elhinni, hogy én négy gyereket neveltem föl egyedül. És mégis itt vagyok rokkanatlanul.

Semmi sem majdnem tökéletes…
Ferdinánd és János ezen az éjszakán ismét átadták magukat az önfeledt, zabolátlan szexnek, mint férfi a férfival. Vastagon zajlott a fülledt buzerancia azon a nagy franciaágyon, amit még a nagyszülőktől örökölt a főszereplő, János. Már többször csinálták ezt a műfajt, ezen az ágyon, szívesen. Zabálták egymást. Micsoda önkifejezés! Ez a szerelem nagyon sűrű és ez a két férfi se semmi. Szívbemarkolóan kapcsolódtak, belebonyolódtak egymásba, egyik a másik malmára hajtotta a vizet. Életben voltak, és ez látszott is. Éjfélre már mindketten teljesen ki voltak tágulva, örömüket egymásra vezették.

János szerelmesen pihegett Ferdinánd hosszúdad mellkasán:

- Jaj, olyan jó veled homoszexualizálni. Köszönöm.

- Váljék egészségedre - nyugtázta Ferdinánd önnön teljesítményét, mosolyogva.

Az azonos nemű férfiakat kedvelő férfiak ritkán tiltakoznak a seggregáció ellen.

A buszbaleset óta nem tisztul a fejemből ez a hülye hang: „wwwűűűűűűű”. Nagyon szar. A hülye busz ráállt a hülye sínekre, én meg csak hülyén ültem a hülye buszban, az a távoli morajlás meg csak közeledett és közeledett. A sofőr nem mozdult. A sofőr nem mozdult, mert pont meghalt. Pont rosszkor. Pont síneken.
Nem itt kellene lennem - gondoltam.
Az utastársaim már tudták, mi várható: fájdalmas becsapódás és elmúlás. Dudálva száguld felénk a halál, aminek a végén vagy ott van a reinkarnáció, vagy nincs. A vonat túl közel volt, az ajtó pedig túl messze, többen elindultak a busz elejébe, keresték az ajtónyitó gombot, mindenki mindent megnyomott, villogott a műszerfal, de az ajtó csak nem tárult.
Teljes erő. A sebesen érkező hangos fém már nem tudott fékezni, eltalálta a buszt és háromszáz méteren keresztül tolta maga előtt. A busz a felismerhetetlenségig pusztult, elroncsolódott, majd bővérű robbanás osztotta szét a természetben. Darabjait százméteres körzetből szedegették, szerencsére volt kiskanál. Nekem meg volt bátorságom túlélni. Egy fára repültem, ott lógtam a tűzoltóságig. A fiúk nagyon aranyosak voltak, amikor lesegítettek.

De nem annak születtem! Fokozatosan váltam azzá. Amikor felismertem, hogy mi vagyok, már késő volt. Többet voltam kurva, mint illett volna! Koronázatlan pillangó voltam. Míg praktizáltam, sok lovat adtak alám széleskörű vendégeim. Gyakran neveztek csupaszáj asszonynak, mégse tudtam egy emberként feléljenezni. Tudom, nagyon sok férfit kellett fenekelnem, meg folyton fojtogatnom, zömében hetero kapcsolatban élő családapák, rendőrök és politikusok, főorvosok, ügyvédek, gyárigazgatók, star-ok, star-szakácsok, reklámszakemberek, ker.tévévezetők, kérdezőbiztosok, ügyvédek, földmágnások, ügyvédek és star újságírók jártak hozzám, vagy ilyesmik, köztük nem 1 tisztes családapák, akik előbb a seggem partját csókolták, később meg a nejük arcát. Magukat megnevezni nem kívánták, némán mutatkoztak be. Már a küszöbömön azzal győzködték magukat, hogy ők csak levezetik a feszültséget, ez nem is félrelépés, de nem akartam kiábrándítani őket, mert akkor nem járt jatt a végén. Senki nem héjázott fenn, viszont alul értékelt. Hagyták, hogy rájuk húzzam a vizes lepedőt és élvezték. Tudom, mire gondolsz: minden siker csak félkövér káprázat. Én is élő lány vagyok, akár órákig sem bírom levegő nélkül, de azt is a saját bőrömön tanultam meg, hogy a férfihez a gyomromon keresztül vezet az út. Sok mindenhez nem volt gyomrom. Túl későn csináltam lelkiismereti dolgot az egészből.

Arca órákig zajlott, mintha dézsából öntenék. A koncert könyörtelenül közel volt és mindenre készen. Kék idő volt, elúszott a fejek felett, majd beszakadt középen. Mindenfelé péntek.

Mindjárt leesik kíméletlen arcom örömömben! – örvendett magában Zsófia. Zsófia szereti a tortát. Zsófia nagy életrajongó. Belül merő édesség. Örömképes lány. Ez a vidám test ma nem csak hülye. Valami a levegőben. A valami a levegőben van. Likőrös a hangulat. Nyers a valóság.

Egy nő jön ott. A nő nagy. A nő nagyon barna. Ismétlésben közeledik, kanyarodik. Valami felhígította kedvét. Illatos hangok, ízméterek Valamennyi tekintet valamerre szegeződik a sűrített levegőben.A nagy sikerű világ egyik legelragadóbb szerelmes együttese hangol odabent. Hass duó. Ez a nevük. A piros dalokat játszó férfi páros 4 kézzel markol a szívekbe. Ők a világ legszebb és legcsodálatosabb hímneműi. Dalaik megrezegtetik mellkas-pillangód szárnyait, hogy ezernyi hímporral örvendeztessék tele érzelmi szívedet. Szenvedélyes, ölelkezős számokat szórnak, legalább 15 éve, félmeztelenül. Koncertjeiket mindig a párzási időszakra tervezik.

Hányszor kapunk olyan kéretlen reklámlevelet, ami annyira rámenős, hogy még maga sem tudja, mit is akar eladni nekünk. Az értelem kibogarászása az MLM eme életigenlő reklámkölteményeiből a mi feladatunk. A szerző sok izgalmas felsorolással és pontba szedéssel próbálja ésszerűsíteni küldetését és egyszerűsíteni a címzett dolgát, miközben meghatóan igyekszik tanítani és rádöbbenteni minket önnön középszerűségünkre. Ha sikerül kikanalazni a lényeget, rájössz, hogy az egyedüli kiutat jelenlegi sz*r életedből csak ők jelentik. Néha zavaros, néha vicces ez a marketing balett.

Tisztelt Partnerünk, Barátunk, Ügyfelünk / Leendő partnerünk, barátunk, ügyfelünk!

Látta már, hogy milyen az élete? Végigtapogatta már viselt dolgait? Érezte már gyakran magát lehangoltnak és magányosnak? Pénztelennek, igénytelennek, semminek, nagy nullának? Vannak önnek nyaralási szokásai? Szeretteit érdekelné egy kedvező, fix hozamú befektetés?

Legyen Önnek is egy lehetőség végre már, amit AJÁNDÉKKÉNT adhat magának, és családtagjai javára.

Tudtad, hogy a Pogány Judit is így kezdte? Pedig bizony. Ő már gyémántfokozatú supervisorunk.

- Azóta élek, mióta megszülettem. Nem bánom, csak le ne szakadjunk az égből – mondta nevetve a csillapíthatatlan arcú Simon Brinkle kapitány. Simon Brinkle kapitány rendkívül szeretett pilóta lenni, mert minden nap repülővel járhatott dolgozni. A botkormány volt a kedvence, folyton fogdosta. Az állandóan változó személyzetet mindig kedvelte, de az utasokat nem mindig. Szállt, mintha madárporral szórták volna be, vagy mint akit madártejen szalajtottak. Mint akit szárnyakkal kínáltak meg az istenek. Örömteli személy volt.
Az örömöt nem bacilus okozza.
Két gép úszott az éjszakai magasban, magas éjszakában, ezekből egyet vezetett a már említett nevű kapitány. Teherszállító gépre osztották ma be, erre a szép 707-esre.

A felhőzet derült égből falra hányt borsó, mégse légből kapott, hisz leleplezte az éj leple.
A talaj alattuk aludt, de az igazak álma mindig idefent zajlik.

A 707-es tartotta a 8000 láb repülési magasságot, amikor a 747-es felülről kinézte magának. Hamar be is érte. Mennyi nehéz fém, és hogy repül! A 747-es megpillantotta maga alatt a kecses és kihívóan manőverező, nőstény 707-est: vonzó szárnyak, kihívó vezérsík, kacsintós ablakok. Lassan csökkentette a magasságot. Bendőjében a pilóták összenéztek, ellenőrizték a műszereket, majd elsápadtak és verejtékezni kezdtek. Tudták, mi következik. Alattuk a 707-es volánja mögött Simon Brinkle kapitány megnyomott három, egymás mellett sorakozó gombot a műszerfalon. Nem kellett, nem tudta, mi lesz és mire jók, de megnyomta őket.

Mivel ma erősen péntek 13 van, kitaláltam valamit...
Észrevették, hogy már milyen régóta hányat írunk, és még mindig nincsen világbéke? Csak harács meg jajszó? Háború, s nem béke? Önmegsemmisítés? A gazdag még gazdagabb, a szegény még szegényebb, a békétlen még békétlenebb, az erőszakos bunkó mégerőszakosbunkóbb. Pedig minden emberi harcdúlás butaság, hiszen közös hajóban utazunk, utazunk a Nap körül életünk végéig. És mi, buta ember, békétlenségre pazaroljuk el a drága időnket, paradicsomépítés helyett egymást maceráljuk! Hát teljesen normálisak vagyunk mi vagy teljesen nem? Le a bosszúvággyal és a vérnásszal! Le! Nem azt mondom, hogy akinek 2 inge van, az adja, és azzal mindent megold… Mert nekem is több ingem van, a legtöbb mind a kedvencem, tehát én pl. nem adnék, de akkor is úgy lenne jó, hogy akinek ingtöbblete van, és adogatós fajta, az adja oda a másiknak.

Rájöttem, mi kell? Rá! A világban lévő feszültség 80%-a szexuális frusztrációból ered – ez pedig csatározásokhoz vezet. A háborút is kár volt kitalálni, mert mindenki csak szomorú lesz tőle. Egy háború során mindig felmerül az a kérdés, hogy ki a jó és ki a rossz? Nos, a jók mindig mi vagyunk.

Szepessy Vivien vagyok… Most, hogy a Hit JehovaGyüli befogadott, megtisztultam… és mivel előttetek már nincsenek titkaim, elmondom nektek az összes bűnömet, mindent, részletesen, semmit sem tartva vissza, mert több titkom nekem már nincsen. Testvéreim! Mielőtt betértem volna hozzátok, prostituált voltam, számos ügyfelet elégítettem ki előző életemben, mert kellett a pénz: és mindig egyre több. Most ünnepélyesen legyónok előttetek, mindenki előtt, mert Isten színe az őszinte kék. Mindjárt úgy állok előttetek, mint egy ma született szűzlány.

…17 éves koromban kikerültem a hányattatott családi házból, s ellenséges szüleim dacára úgy döntöttem, kurvasorba állok. A túláradó pályaválasztást hamarosan tett követte: feladtam egy hirdetést, hogy búvóhely van. Sőt, mi több. Az egyéb megjegyzés rovatba beírtam a biztonság kedvemért, hogy verni csak felárral, akkor sem nagyon, max popsipaskolás, azt hagyni fogom, viszont azt is beleírtam elánnal, hogy engem lehugyozni, leszarni márpediglen nem lehet, kiváló neveltetésem végett, ellenben én nagyon szívesen mindenkit - az a baj, hogy nekem érzékeny női lelkem van és nyomot hagy bennem más nagydolga. Megspórolt pénzemen, korommal ellentétben, béreltem egy közepesen kicsi, fiatal ingatlant a Bosnyák tértől 20km-re, a belvárosban, jobbra a sűrű tömegközlekedéstől, egy balra eső frekventált helyen, minden közel volt, mégis oly távol. Kicsínosítottam magam, mert élményszámba akartam menni. Külsőségektől sem voltam mentes.

Gyerekkoromban azt hittem, hogy én nagyon szépen alszom. Valamiért ez a benyomásom támadt, és senki sem ábrándított ki, nem ébresztett fel, vagy rá a valóságra, hogy mennyire nem. Egy hím kanapén aludtam, amikor anya azzal keltett, hogy én eredendően rossz vagyok. Sátáni ivadék. El akart pusztítani, még aznap. Szüleimnek sajnos nem lehetett gyermeke. Én voltam helyette. Egy kedd reggel durván keltettek, meztelen fény vágott a szemembe.

Kaptam ajándékba művért, számba vettem, s úgy vágtam neki a világnak. A szembe szomszéd azt tanácsolta, szerezzek örömet magamnak. Azt mondta, próbáljam ki a szexet. Oké, mondom, de csak akkor, ha abbahagyhatom, ha nem tetszik. Rám ripakodott, hogy az mindenkinek tetszik, mert annyira jó.

Az 4 régész már három hete kaparta, túrta a sivatagot, eredménytelenül, míg ma végre, mi végre, találtak valamit! Szöszmösz orrocskák meredtek a sírkamra sötétjébe, ámultak és bámultak. Kint sok idő volt, idebent kevés, az is mindenfelé állt, vagy elkanyarodott, befordult a nincsbe. Mindannyian öregebbek lettek. És megint, és megint. Rengeteg néznivaló volt itt. Halomban álltak a kincsek. A régészet az a szakma, ahol munkahelyed maga a föld, kezed pedig az az eszköz, mely új világba emel egy régit. A régész olyan ember, aki szeret túrni. Régész csak ember lehet, egyéb nem. A régi időkben, Krisztus előtt táján, nem voltak régészek, nem volt keresett szakma a régészet, hiszen maga a téma akkor még életben volt.
Az expedíció vezetője, Pompeo professzor, óvatosan lépett a csendbe, nem akarta, hogy valami nehézkes ráessen, vagy megvágja magát arannyal és hátráltató sebpanasza keletkezzék.

- Minden tárgy saját használatra került ide – fütyült rá Pompeo.
- Ez a kamra tele van izgalmas IGENnel! – örült Klaudia.

Klaudia nem volt hülye nő, mert a Klaudiák nem hülyék, és ő Klaudia volt:

- Borzasztóan fajin lelet – lelkendezett újra Klaudia, a segéd-régész.

A mögötte álló dr. Stusnick hátborzongatóan egybeesett:
- Ez egy szerdásított kedd, de lehet, hogy annál is több! – örvendett.

Ki nem szeret vonatozni? Mindenki szeret vonatozni! Most megtudhatod, mitől nem is olyan jó a vonatozás.

•    Az elsődleges ok, ami miatt útitársam zavarhat, az, hogy lélegzik. Ki-be veszi a levegőt! Mocorog, korog a hasa.
•    Ha nagycsalád utazik több kisgyerekkel, biztos, hogy az egyik majd az én oldalamon akar kinézni az ablakon, és nem ritkán könyököl az ágyékomba. Hangosan kér sütit, vagy innivalót, s maszatos kezével zavartalanul fogdossa felelőtlenül elől hagyott személyes tárgyaimat. A szülei erre elnéző derűvel szemlélik a kis szarost, ahelyett, hogy alaposan a sarokba rúgnák, ahova egy ekkora gyerek való. Ott biztonságban tárolható minden ivadék. Az anyák ösztönösen megérzik, ha gyermekük nem szimpatikus valakinek. Ha a kölyök az önfeledt rendetlenkedés során véletlenül lecsúszik az ülésről, beüti kobakját és bőgve fakad, akkor én kapom az anyja „Remélem, most örülsz, te rohadék!” - pillantását.

Dinamikusan fejlődő cégünkhöz fiatal, agilis munkatársat keresünk, azonnali kezdéssel, Sales Account Manager Designer Coordinatornak! Amit elvárunk: 8 év gyakorlat, 6 diploma, 4 nemzetközi nyelv ismerete, nagy munkabírás, kiváló konfliktuskezelő képesség, referencia.
Amit kínálunk: versenyképtelen fizetés, garantált stagnálás, azonnali kezdés.
Munkaköri leírás: Önnek reggel nyolctól este nyolcig bent kell lennie az épületben. Ha késik, meghal. Ha korábban megy el, meghal. Hétfőtől péntekig Önnek a padlóra kell kerülnie, mi pedig hegyes botokkal fogjuk szurkálni Önt. Szombat és vasárnap túlóradíjért ugyanezt teheti, ám ebben az esetben kedvezményesen kínozzuk, ugyanis finom, puha szivacsot teszünk a bot végére.

1.
Szép volt. Az az: nem volt rossz, sőt, nagyon-nagyon is jó volt. Van egy sejtésem, hogy ezt te már gyakoroltad élesben. Szerintem nem először csinálod. Hanem már egy ideje. És az a jó benned, hogy teljesen átjöttél, van arcod, saját arcod, amit ma akkorára növesztettél, hogy elég nehéz bevilágítani. Magadat adod, nem mást, a humorod pedig annyira polgári és egyszerű, hogy mindenképpen jogos és érvényes vagy. Ügyes és bátor vagy, hogy ebbe belevágtál. Látom, hogy szép lelked van, amit bátran kiteszel, mert hajlandó vagy megosztani magad és szívesen is teszed. Ezt a pillanatot együtt éltük át, de az biztos, hogy téged meg kell szokni.

2.
Én észrevettem valamit, amit lehet, hogy más nem látott: belőled az előnyödre hiányzik valami és ezért vagy ilyen, …hogy mondjam?… ennyire kerek. Te a dal közben nem csak a hangod, nem csak a tüdejed, de a szíved is kiengedted. Tőled lehet tanulni, lehet, lehetne…Benned sokkal több van, mint amennyit gondolsz magadról. Úgy érzem. Szerintem. Minden a helyén van. Te teljesen beleadtad magad, és innen látom, hogy nem csak légzésre használod a tüdőd, és a szád sem csak azért van nyitva, hogy ki-be járjon a levegő. Neked már nem kell tovább fejlődnöd, mert nincs hova, vagy ha van hova, az a hova nagyon messze van. Te nem vagy vakvágány. Neked illatos a hangod. 

Súlyos csend zuhant Lady Lökler szalonjára. A hatalmas márványkandallóban éppen kettéharapott egy fahasábot a suttogva lobogó tűz, amikor odakint feltámadt a szél. A jegenyefák csendes táncát csak a gombszemű szarkák drukkolták végig. A sarokban borongó lovagi páncél ellenszenv nélkül meredt a szalonban ülő hét emberre. Puczér főfelügyelő éppen pelenkát cserélt a terebélyes mahagóni asztalon széttárt lábakkal fekvő sztárdetektíven, M. Mompölién, majd lord Edwirge-nek szegezte a kérdést:

- Nos, lord Edwirge, hol volt pontosan fél nyolckor, amikor Sir Watercraft-ot szíven szúrták?

A lord már éppen válaszolt volna, amikor Mompölié hangosan szuszogni kezdett a főfelügyelő kezei között. Nehéz volt eldönteni, hogy alszik, vagy szólni kíván, mert szemei végig csukva voltak. Végül hirtelen felüvöltött:

- NNGGGvv..kkk…hhrr….nnnaááááá!!

A főfelügyelő elégedetten hümmögött, majd Mr. Fordinger-hez fordult:

- Uram, maga látta a gyilkost! Vagy nem? Esetleg mégis?

A tengerek mélye nem csak ritka, de hülye halaknak is bőven otthont ad, gondoljunk az idétlen bohóchalra, a stíluszavaros csikóhalra vagy a golyóstollgyárak kedvenc tengeri szörnyére, a tintahalra. Az alábbi összeállításunkkal a méghülyébb halakról kívánunk megemlékezni.

Kalapácshal:
A fémfejű halfélék családjának egyik népes nemzetségét a Kalapácshalak alkotják. Nyelük hosszú, fejük vasból van, és a tiszai halászmesterek szavait idézve: „ajándék csónak ne nézd a lapát”. Fejük masszív súlya végett az iszapos folyómeder alján időznek, és csak ritkán jönnek a felszínre, legtöbbször akkor, ha kifogják őket. Ferde metszésű szájuk nem visel bajuszt, a hátúszó felső széle hátrafelé meredeken esik, a farokúszó nem egyenlő lebenyű és mélyen bemetszett. Tavasszal ívnak, és egymást eszik. Pikkelyük csak Húsvétkor van.

Regényhal:
Főleg a Könyvhetek alatt szaporodik, gyakran szenved jelzőhalmozásban, időzavarban, és tobzódik a sablonos karakterábrázolásokban. A közepe ellaposodik, de a végén mindig van valami csattanó. Csordában vadásznak és akár hatszáz oldalasra is megnőhetnek. Egy fajtiszta regényhal sose süllyed olyan mélyre, hogy plagizáljon. A betűszájú halak családjába tartozik, és gyakran lelkiismeretlenül telecsinálja az egész szövegkörnyezetet.

Egy forgalmas non-stop ABC pénztára előtt kígyózó sorban egy köpcös úr nyomakodik előre, majd megismer valakit. Rácsap egy konzervatív, öltönyös úr vállára. 

Férfi 1: János! Jesszusmárja! Te Hárfai János vagy! Hát nem ismersz meg???
Férfi 2: (zavartan, tartózkodóan) Őszintén szólva…
Férfi 1: Az isten szerelmére, én vagyok az! A Rózsa Tamás! Boeing 747-es katasztrófa? Két évvel ezelőtt? Na? Akkor ismerkedtünk meg. A kétszáznegyven emberből csak mi öten éltük túl a tragédiát. Te, én, Lajos, Éva és Chen, a kínai piacról! 
Férfi 2: (szemében felismerés csillan, arcán mosoly fut szét) Jé, tényleg! A fenébe is! Valami rémlik. Tamás! Hogy is felejthettelek el! Mi van a többiekkel?
Férfi 1: Hát, Lajos és Éva annyira összepánikolta magát, amikor a gép a hideg tengerbe csapódott, hogy hirtelen összeházasodtak. De már utálják egymást, sajnos. Chen pedig megháborodott: földimogyorónak képzeli magát, és szanaszét dobálja a héját.
Férfi 2: A mai világban az nem jó.

...Sziasztok, hello lányok! Alexka vagyok! Nem baj, ha ide ülök? … Amúgy mondjak valamit? én gyanúsan bölcs vagyok. Mert minden életünk perce olyan, szóval, úgy éld, mintha az utolsó lenne… Létünk csak egy hullámzás a mindenség óceánján… A múltat mindég le kell zárni és továbblépni, az istenért se hagyd lezáratlan. Oravecz Nóra nem kutya! ...Szóval, lányok, én nem egyszerűen élem az életet, én falom az életet, alázattal és nyakig szellemi tudatosságban. Én vagyok a Harcosok klubja, láttátok? Amúgy, saját bevallásom szerint, alapjáraton vega vagyok és személyesen bánt, ha valaki ökoállatot eszik a közelembe, vagy bunkó és nem szelektív… most nem? mér lányok, ti mit esztek… Semmit? Én zenbuddhistának vallom magam, és személyesen Ashram Láma adott avatást, bazmeg! És az nem lófasz, hanem a spiritúrális bodhiszattwa fény-törekvésének állomása… Jösztök táncolni? Ti amúgy modellalkatúak vagytok? Mert olyan csendeskék vagytok mind. Jártam már modellekkel egyébként, nem zavar, ne legyetek feszélyezve, se szeppenve bogarkáim, néha képes vagyok lealacsonyodni mások szintjére. Tudom, hogy le vagytok most némulva, mert csak így hirtelen idetoppan a semmiből ez a rejtélyes én, ebben a drágának tűnő bőrkabátban, ... hosszú hollóhajú, vagyis hollófekete hajú, feltűnően spiritúrális férfi, aki mások szerint rendkívül hasonlít a Trónok harcából arra a srácra, na mondd már, aki olyan nagyon dögös...na, arra a kutyásra, aki bundában kardozott a múltkor.

Ahoj! Dr. Horowitzky B. Botond vagyok, vállalkozó ügyvéd. A válság engem is elért és 50 milliárdos vagyonom jelentősen megcsappant. És hogyan tud Ön segíteni? Könnyedén! A visegrádi hegyekben áll a második kastélyom és termosztátos lett az emeleti jakuzzy. Ki kell cserélni, ami nem olcsó dolog… Aztán itt van az ex-nejem, akit szintén ki kell fizetni, de lehet, hogy inkább lelövetem és thai kurvákra szórom el a részét. Szomorú a történetem: 4 milliárdosra fogyott vagyonom miatt politikus barátaim elfordultak tőlem, és a maffia kapcsolataim is jelentősen visszahúzódtak, így már csak Önre számíthatok. Ha van szíve, és egy kis aprója…

Valaki meghalt. Arra ébredt, hogy valakinek vége. De kinek? Gyorsan beütötte a Google-ba, hogy „Ki halt meg mostanában?”, de nagyon sok találatot kapott. Nem jutott előbbre. Telefonált. Három készülékkel vonult le az utcára, hogy mások is lássák, ő egy fontos arcú ember, nem sima, nem pór. Hadarva, szaporán, kapkodva és hadonászva beszélt, repkedtek ott a milliók és a céges stratégiák. Pedig nem ment ő sehova, meg se érintette a telefonjait és nem is beszélt senkivel. Testben legalábbis nem. Nem volt készenléti teste, nem volt keze, se semmilye, pláne szája, ami egy beszélgetéshez kiemelten fontos lenne… csak képzelte az egészet. 

- villámregény -

Előszó

Sokkal otthonosabb lenne ez a világ, ha csak fele ennyien lennénk benne. Ha az emberiség fele önszántából letakarodna a színről. Sok hely felszabadulna, nem lenne annyi forgalmi dugó, környezet szennyezés, miegymás. Megszűnik a munkanélküliség, nem lesz homeless. Nem lesz több háború sem. Mert ha lenne több háború, nem lenne ennyi ember, de ha nem lenne több ember, nem lenne több háború sem. Megszűnnének a nemzetek közti ellentétek és az osztályharcok. Visszafogottabb lenne az ellenszenv a nyomorultak, az elesettek, az árvák, a négerek, a gyámoltalanok és a b*zik iránt. Otthonosabb, családiasabb lenne ez a bolygó. Ezt az egyértelmű tényt a világ vezető nagyhatalmai is felismerték. 2078-ban amerikai-kínai kooperációban megalakult a Népsűrűség Szabályzó Központ (NSZK) melynek feladata az önkéntes eutanázia ellátása volt. A paktumot az összes belátó nemzet aláírta, csatlakozott a NATO, az ENSZ és a többiek.

Maga kis csacsi!

(bohózat)

(kifinomult békebeli magyar humor)

Szereposztás:

László – Sas József
Péter - Gálvölgyi János
Béla - Bajor Imre
Ferenc - Kern András
János – Kamerás Iván
Imre - Haumann Péter
Ágoston - Rudolf Péter
Irénke - Hernádi Judit
Ezredes - Heilig Gábor
Palika – Szinetár Dóra
Gáspár úr - Szerednyei Béla
Matild - Lórán Lenke

Alátévesztésül egy kíválló kabaréjelenet igényesen:

1. felvonás

1920-as évek, magyar középosztálybeli nappali, sezlonnal a közepén. Irénke a színpadon. Előttük egy kisasztal, rajta olcsó whisky, körülötte szétszórt kártyalapok. Béla lóhalálában érkezik.

BÉLA: Irénke…jaj, Irénke! Maga itt?
 
IRÉNKE: Na, de Béla! Mi van magával, teringettét! De hát? Maga beteg? Hívom az orvost!
 
BÉLA: Jaj, nem. Nem én! Valaki beszart az omnibuszon, és olyannyira megrettentem, hogy azóta futok.

IRÉNKE: (negédesen) Maga csacsi! Az ég szerelmére, hiszen ma én is beszartam!

BÉLA: Bah! Teringettét!

FÜGGÖNY