Ezt tényleg olvasd végig, megéri.... lesz benne PINA is, szereted, és egy csomó vér + közösülés! Ennél az ingerküszöb tovább már nem hasad!
Na, szóval...
Helyszín: Közeltávoli jövő, digitális nagyváros
Stricy „Brandon” Jack erőszakosan ébredt lepusztult rezidenciáján. A falakon erőszakos ’grefitik’ kusza vérnyomai tükrözték tébolyult lelkét, koszos kis konyhája pedig egy végletekig őrült ember lázadását az egészséges táplálkozás iránt. 

Erőszakos fürdőszobájában erőszakos borotvaszer és szappan helyett csonkolt csecsemők lebegtek formalinban.

Jack erőszakos szemei kipattantak, és erőszakosan forogni kezdtek erőszakos üregükben! ÖLNI KELL MA!

Kiugrott az ágyból és rögtön szétmorzsolt két csótányt, akik éppen a pirítóját akarták meglovasítani, majd felrántotta koszos atlétatrikóját. A fegyverterembe lépett és széthajtotta a fegyverolajos vásznat, alatta fegyverhalom domborodott. Végignézett a halálhozó eszközökön és mélyen beszívta az erőszak negédes illatát. Antant övébe tűzött két aknavetőt, a csizmaszárába hat tankot, a hóna alá pedig nyolc uzit szorított. Alsógatyáját színültig töltötte lőszerrel és kézigránáttal.

Indulhat a nap.

Gondoltál már arra, hogy te nem is te vagy? Csak egy információ-halom, egy nevelmény? Semmi sem a tied ezen a világon, még a neved sem: a szüleidtől kaptad. Arról nem is beszélve, hogyha 3 éves korodban eladtak volna a szüleid egy hajóskapitánynak, akkor te most nem te vagy, hanem egy matróz. Te egy csinálmány vagy. Örömöd és bánatod egy bábué…

Kényelmetlen ilyesmit tudomásul venni, mi?

Ha túlbuzog benned a hit, a valóság már nem fér be oda.
Felborultam, mert felborult minden. Felvonultam magam előtt. Miért? Mert a világ miért ilyen milyen? Faramucizmus. Az emberiség történelmében nincs regisztrálva egyetlen olyan társadalmi kultúra sem, mely tökéletes békében, harmóniában és jólétben élt volna. Ez utópia. De ilyen sötétség-mező, ilyen fekete tenger, ilyen métely, mint manapság, nem volt, az biztos. Vállvetve is sok. Önelnyomást tapasztalok. Tudom, hogy egy kicsit mindenki igényli az erőszakot, szükség is van rá, mert nem csak önvédelemre jó. Túlnépesedés ellen is jó. Kell az, bár én nem szoktam igényt tartani otthon, mert nehéz, s ha súlyt fektetek, súlyt is helyezek, de erőszakot nem tartok itthon. Magamnak? Egyedülre? Hülyeség. Az erőszak olyan dolog, amit érdemes megosztani másokkal.

Annyi energiát fektettünk már énünkbe, hogy nem fogjuk feladni egy kis megvilágosodásért. Minél nagyobb vagy, reggel annál nagyobb meló újra felépíteni és összegereblyézni a személyiségedet. Aki nagyon el van telve magától, az megbízhatatlan. Nem bízom a megbízhatatlan emberekben. Nem bízom a nem szép, de buta nőkben sem. Nem szép a nőben a buta. Lett légyen akárhol. A fásult nőkben sem bízom. A minap leült velem szembe a buszon egy fásult fejű nő. Ötvenes éveinek derekán járhatott, két szatyorral. Megszólítottam: „hogy magának milyen fásult a feje, kedvesem” – mondtam neki. Tényleg, az egész nő merő lemondás, teljes feje letargia volt.

- Igen? A tied is fásult lenne, ha felneveltél volna 8 gyereket, buzikám – mondta, igen mérgesen.

- Ki kérte, hogy szülj 8 állandó gyereket, mártírkám – vágtam vissza.

Az asszony eltöprengett, majd így szólt:

- Belátom, barátom, igaza van. Ez nem őrültség – azzal elsomfordált.

Néha a nőnek is igaza van. Magának kereste a bajt, amikor nem a saját élete pergett le előtte, hanem valaki másé.

A tolerancia jegyében ma már egyik szakmából sem lehet kirekeszteni a fogyatékkal élőket, a betegeket és az egyebeket. De biztos, hogy jól van ez így? Miklós Tourette-szindrómás és aktív kiállítás megnyitó. Mindig feldobja a hangulatot, várt része a megnyitóknak és mindenki imádja az elegáns, kellemes professzor urat.

Aki még nem ismer, annak bemutatkozom, aki meg megismer, majd elvisel. Prof. Gárdonyi Miklós vagyok, műesztéta. Szeretettel köszöntöm az itt egybegyűlt kedves egybegyűlteket, látom, sokan kisgyerekkel érkeztek, nagyon jó, hadd tanuljon az ifjúság csírájában… és remélem nekik sem lesz unalmas Kertész Hajnalka, Mesterfogas c. kiállítása. Ezek a festmények a vidéki életről, finom, letisztult, dolgos emberek arca verítékéről szólnak… G…G…GE…GECILÁDA!! … Kevesen tudják, de Hajnalka és én már a Szépművészeti Képzőegyetem Biológiakarán ismerkedtünk meg, ahol azonnal, első látásra megismertük egymást. Annyi mindenen keresztül mentünk, és most itt vagyunk! A képek képzése gyönyörít, és ma az én tisztem, hogy… F..FF…FASZOM!!... megnyissam ezt a mai kiállítást, többek örömére, emelt fővel! A képek stílusa egyfajta kócos fantázia. 3D: síkban. Előfordul, hogy a művészek kauzálisként interpretálják a korrelációkat és ha törekvésük vakvágányra fut, akkor beszélünk gőgről vagy dadaizmusról, vagy olyasmiről, ami még jobban hangzik és még jobban mutat a falon… Faszfejkirály!!... Hajnalka szereti a szürrealizmust is, nézzék csak ott azt a csodás szántóföldes csendéletet a tengerparttal és a térfigyelő kamerákkal, melyeket elszórva helyezett el a képen, utalva egy modern, de biztonságtalan korra, melyben élünk.

Nem mese, de a pincében találtam, és tök érdekesek. Kihajthatós közepű retró nosztalgia lapok.

Ajánlom figyelembe a járműveket.

aláfestő poszt 

Barom, a borom oda! Kiszóródott a padlóra. Álljunk meg egy szóda ! …elbaszálni a poénszövegem? Felépítettem a magam brandjét, képes vagyok kiállni ezzel az új adagnyi módival. Ugye, minden kolléga úgy kezdi a műsorát, hogy: beszél… kinyitja a száját és járatja. De én! Nem! Kiérek, kérlek szépen, a színpadra, előttem a szótlanul szuttyogó közönség. Néz. Várja, hogy mi leszek. Az elején csendben mutogatok csak, amin vagy nevetnek, vagy nem, de mára már leesett a többségnek a stílusom, ők nevetnek. A szótlan mutogatás után fokozatosan, krétával táblázni kezdek a színpadon, alakzatokat rajzolok, amit átvezetek papíralapúra, melyre vastag manager filctollal megyek rá, aztán jön egy kis proji a vége felé, vicces meztelen nőket és szutyakos állatokat vetítek ki, néha vidéki néniket, hadd nevessenek. De még mindig nem szólalok meg, ugye? Érted? És most jön a csoda: azt hiszed, hogy végig néma maradok, ám hoppálá, nem... mert szólalok meg, csak a legvégén!

Észrevettétek, ha bezár egy könyvtár vagy mozi, abból valahogy mindig bank lesz? Medúza mosolyú ügyintézőkkel, lajhár modorú portásokkal töltik fel a kultúra helyét. Ez a művészet halála. És ha már a nem fenékig tejfeleknél tartunk: szoktátok a tévét? Nézni? Sorozatosan? Áramlik a kedvencek sorozata, melynek során hazai és egész alakos fiatalok teregetik mikéntjüket, s bőven megmutogatják életük savaborsát, arcocskájukon kortárs értelem. Az egyik hirtelen kiderül, a másik meg bekövetkezik. Szárazelem az egyszerű nézőnek, feltölti a sok semmi, erőt és példát ad neki a sok epizód-retardált. Mindig megnyugtató, ha a színes felszínességnek van magyarázata. Nagyon-nagyon kíváncsi lennék, hogy azok a Barátok Éjjel-nappal Közt szereplők miként tekintenek magukra. Tényleg elhiszik, hogy ők valódi sztárok és nem olcsó gibbonok? Az alkotók kinek és minek csinálják? Én egy darab embert nem ismerek a környezetemben, akinek tetszene.

Megjelent a „Hóvirág egy csoszogó kutya sírján” !

(tanulmány-részletek)

    Szerző: Boldogh Dezső

... Radafuk László új kötetében is könnyelműen ostromol, szubverzív oppozícióival lep meg, interpretációs és lehetséges jelenlétekkel határol. Dikció-idegenség, vagy művi gesztusok? A poszt-hagyományos definitív temporalitás eleven statikusságai? Exponált reflexiók inkább, derridai durranatok, panyigai ü-kkel koherenciában:„Elegem vakgyémánt, eleven szőlő, néma hasnyál.// Ki dúdol javaidban ellened hol veszélyt, / Szeress, s kecses seggemre nászt lehel. / Szemeddel nincs nekem, /Velem egykorú gyomromban...” A jelentés beszédaktusában strukturálódik a szubjektum paradigmatikus színtere, a radafuki szerves retorikai túlzás és annak hiánya, az azonosságkeresés mint poétikai definíció::„Rántott szívem, nem késő rút fellege, / vesztére törekszőt, üzemi nyár. / S üzeni új szót, reményt halva. // Betűkkel mondom, nem holnap, mint téli tej...” Mikor azt írja: „Meghidegült nézem hova mész...” vagy : „...kékes úton, ím tünemény javak. / Csendszabad lesz hol érzetek, / Rettentő hevétől hol kapok?” – költészetünkben talán először, vagy utoljára. Határpontok tehát ezek a textusok is, mint Radafuk eddigi evidenciateremtő életművében a hierarchizált beszédmódok kései eltűnésekor.

A harmadik hógolyót is ugyanaz a dagadt kölyök dobta, mint az előző kettőt. Ferenc ideg és hideg által összekócolt arccal fordult ismét a vízhatlan kék anorákot viselő, gömbölyded kisfiú felé, kinek pofácskáján kerubi vigyor ült, meg egy vastag szemüveg, melynek lencséi talán vaskosabbak voltak, mint maga a keret.

 „Mi szeretnél lenni a következő életedben, kisfiú?” – kérdezte Ferenc a kölyöktől, mivel munkaidő alatt nem ölhet vendéget.
„Gyöngyvirág az biztos nem, mert azt leszarják a lovak” – felelte a kis gömbölyű tünemény, majd legurult a lankás hegyoldalon.

Ferenc elkapta azt a ritka pillanatot, amikor az emberi testben éppen tetten érhető az öregedés, pedig 30 éves korában elhatározta, hogy nem hajlandó tovább idősödni, itt megáll, ennyi és köszöni szépen - ezt a tervet, így 32 évesen egyelőre sikerrel is teljesítette. Formában volt. Mások véleménye szerint is csinosan nézett ki.

„Az életem! Ha most hoznák, már akkor is késő lenne” – gondolta, majd kifújta az orrát a hóba.

Egy jó könyv megmondja, hogyan ne legyünk seggfejek, és azt is, hogyan lehetünk. A kitalált történet nem hazugság: csak kitalált. Ha egy történet igaz, nem biztos, hogy érdemes végighallgatni.

2014-ben volt egy ismerősöm, aki halálkomoly arccal képes volt a legnagyobb hülyeségeket előadni. Egyszer azzal jött, hogy ő bizony már egy ideje ténfereg a vallások közt, de eddig nem tudott még választani, és rájött, hogy hozzá a sátánizmus áll a legközelebb, és nem-e tudnék-e kölcsönadni egy fölösleges kutyát vagy macskát a mai beavató állatáldozathoz. Mert szeretne jó benyomást tenni hittestvéreire egy hozott állattal, ami önállóságról és következetességről tanúskodna. Már éppen adni akartam neki egy használt macskát, amikor elmondta, hogy csak viccelt. Dehogy sátánista, más hobbija van. És ekkor megint lódítani kezdett, de ezt a sztorit már igaznak hazudta: „mesélek 1 valamit! Egyik stupid barátnőm vett egy pornóboltban egy méretes gumiöklöt, amit a helyszínen el is kezdett használni a próbafülkében. Ahogy ki-be tologatta vaginájában a termetes eszközt, váratlanul levált annak egy műanyag körme. Onnan tudta, hogy amikor kivette magából, hiányzott a jobb kéz középső ujjának végéről. Azóta sem látta”.

Az eltűnésemet legalább dögös élet előzte meg…

Még most is azt hiszem, hogy az egész csak egy szülinapi tréfa volt. Fogalmam sincs, hogyan kerültem abba a nőbe, aki nekem nem anyám, akit ajándékba kaptam reggelig, akivel térdig gázoltunk az unicumos törley-ben … Akit fekete nőnek hívtam. Aki az egyik pillanatban még a kandallópárkányon ül, aztán snitt, felemelkedik, kitárja szárnyait, megint snitt, majd körberepüli a szobát nagy totálban. Snitt, és már benne is voltam. Az állkapcsom kiakadt, annyira. Jaj, de nyűtte a fülemet érte, nyűtte, csak nyűtte, hogy még, még csináljam neki, gyönyörtessem reggelig, szétfolyt a kövön, már attól féltem, fel kell majd viledáznom őt.

Utána jött az automata-ügy… de menjünk sorba.

Tévézek. Vagánymód. Fenegyerekül. Eleinte leleplező ál-dokumentumfilmekkel kezdtem, amik annyira aljasra sikerültek, hogy hamarosan megkaptam az ország legnagyobb átverősóját az egyik vezető kereskedelmi csatornánál. A Nagy ráverő – ma már így ismernek a szakmában. Nem Átverő, hanem rá, mert a Ráverő már egy fokkal magasabb szint. Az elején még kópés, rosszcsontoskodó kandikamerával indítottam, de egy idő után, az emelkedő ingerküszöb miatt már nem volt elég a nénik lájtos ijesztgetése az utcán. A meredekebb munkáim után már leszerződtetett az Ertéel, a Vigyázz, kész, átverés!!! c. műsorába.

Létezik olyan, hogy valaki túl egészséges? Hiszen az ember nem áll másból, mint csontból, húsból, vérből, gennyből, zsírból és könnyből. Velőből, okostelefonból és izületi folyadékból. És van olyan, hogy valakinél mindez leoptimalizálva ketyeg? És egy szép napon majd egészségesen fog meghalni? Kényelmesebb elhinni, hogy a halált majd valahogy megússzuk, hogy ez ránk nem vonatkozik, és mi majd valahogy kimaradunk belőle. Nincs olyan ember, aki nem meghal. De vajon meg lehet előzni a halált? Úgy értve, hogy kitolni? Dehogynem! A táplálkozáson van a hangsúly. Aki jót esz, az nem hal meg hamar, legfeljebb troli által, de magától, úgymond: nem. Ezért kell mindig körülnézni. Körül is néztünk, napijegyet váltottunk a XVII. Budapesti Ződ-ÖkobioFesztre, melyet a Kőrösi Csoma Sándor élményparkban rendeztek.

Odass! Meg oda nézz! Kukmál, törökméz! Krumplilufi, vegabohóc, csírapiknik, gabonakolbász! Az egyforma embereknek egyformán startolt ez a délelőtt, egy közös, gyógyító meditációval, melyet Tlyubo Oboacsenpo mester tibeti hangtálakkal keltett életre. Gyógynövények, forrázatok, ződteák, gyökerek, ehető virágok, mester és margaréta. Fekete birizli koktéllal köszöntöttek minden hatodik vendéget, akiket még ingyenvécé kuponnal is megajándékoztak, meg azzal a jó tanáccsal, hogy az utóbbira szüksége lesz, ne dobja messze.

Kálmán 31 éves, mélytengeri búvár. Élete mélypontja felé ereszkedik. Eddigi legnagyobb merülése 150 méter volt. Ez 149-el több, mint amire én vállalkoznék. Kálmán, mióta az eszét tudja, képtelen elviselni a musical-eket. Gyűlöli az első dalbetéttől az utolsó áriáig. Ezzel nem csak a saját életét változtatta kénköves pokollá, de a családjáét, és Andrew Loyd Webber-ét is. Ugyanis Kálmán felmászott a zeneszerző jachtjára, amikor az partközelben parkolt, és levizelte a napfürdőző Webbert.

Három határozott ajtóra verés zökkentett ki meditatív magányomból. Kinyitom az ajtót. Egy férfi áll ott, talpig békaruhában. Lecsatolja az oxigénmaszkját (maszkot visel, kapásból egyes!), aztán kezet nyújt.

- Szép jó napot!

Nincs szép és jó! Csak külön-külön. Ez olyan, mintha egy fatökű a de és a viszont szavakat együtt használja. Csak „Jó napot!” és csak „Szép napot!” létezik. Hogy a „kívánok” kötelező hozzácsatolásáról ne is beszéljek. Mellesleg már az elején azt hiszi, hogy ezzel a gyenge, elcsépelt, „vicces” köszöntéssel, most kurvára szimpatikussá tette magát. Pedig nem. Ahogy végig csattog idétlen békauszonyain a méregdrága rongyszőnyegemen, legszívesebben fenékbe rúgnám. A tenger mókamestere. Előbb fakadnak mosolyra a languszták, mint dr. Nyershús! Kézfogása nyers, határozott, nedves, iszapos.

(A folytatás innen elérhető)

(Egy fájó apácanő hajnala, s alkonya) 

Octavia a kecses apácanő lóhalálában rohant, szinte zaklatottan száguldott a kemény kövekkel kivert kolostor vagy plébánia rideg kövezetén, visszhangja kétszer csapódott vissza az érseki zuhanyzó ajtajáról és a nővérek déli magnéziumának színhelyét adó refektórium festetlen falairól. Octavia sokszemű rózsafüzére csak úgy lebegett utána szép fehér, rendkívül visszafogott és művelt hattyúnyakáról. A templomba lépve ujjait tétován belemártotta a hideg, csendes és szénsavmentes szenteltvízbe, majd belemerült a soha el nem fogyó templomi környezetbe. Elrohant a padsorok között, majd átlépve a gondatlanul elől hagyott apszison, az oltár elé borult. Egy darabig kisírt szemekkel nézett az oltárra akasztott, szomorú Krisztus egész alakos arcába, kérlelve, kérlelve és vigaszért esedezve, majd széttárt karral lefeküdt oda, a függő Isten Fia alá. Úgy hevert ott, mint a szent helyszínelőket váró holttest, akit már csak körül kell krétázni, és hagyta, hogy rázza, rázza a fel-feltörő tisztító zokogás. A templomi hűvösben, a megnyugtató, millió hallelújától fűtött térben úgy érezte, megnyugvásra lelt zaklatott lelke, vagy legalábbis annak egy nagyon komoly része. Sebzett rigó volt ő. Meglőtt ünő. Súlytalan patikamérleg. Máglyán szabályosan szénné égett Szent Johanna!

Jó napot kívánunk! Tárkony János őrmester vagyok és megkértek, hogy beszéljek egy kicsit erről a viszonylag új hatósági eljárásról. A szeptemberben hatályba lépett „Wellness törvény” betartásának ellenőrzését a rendőrség külön fegyveres testülete, az un. Wellness rendőrség látja el. De miért volt egyáltalán szükség erre a törvényre? – kérdhetnék önök, elkerekedett szemmel. Azért, mert az új EU-szabályozás és a fölzárkózás végett! Azaz: szeptembertől az EU csak szép embereket akar az utcákon, tereken, metrókban látni. Ez nagyon fontos az országimázs részére is, hogyha, teszem azt, kijön véletlen a Trevölcsenöl forgatni, akkor lássa, hogy a homeless is fitten hugyozza össze magát, és az a borvirágos orr, hát, tűnjön el rögvest, meg a vizenyős tekintet, az arcbőrük se a barnasörtől legyen feszes. Hanem a fitt által. Mivel ez az új intézkedés jelentősen megterhelheti a családi kasszát, a rászoruló lakosság utalványt kap.

Az új osztag feladata, hogy aki nem szép, rendőri ráhatással tesszük azzá. Ha nem tetszik élni az állami Lávakő masszázs és csokiborogatásos szolgáltatással, akkor a W R-egységek bejelentés nélkül hatolhatnak be a maga otthonába és akarata ellenére vethetik hatósági kozmetikai beavatkozások alá. Az ellenállókat lágy árammal cirógatjuk meg, hogy kellően felpezsdüljön a hajszálerek keringése, és erőszakkal helyezhetünk uborkapakolást az Ön és hozzátartozói képére. Az akcióban külföldi testületekkel is együttműködünk, ilyen a francia Le Synergie police, illetve a Nívea különítmény: munícióik a Hélia A, B C és D. jelzésű raktárainkban kerülnek elhelyezésre, bevetésig. Ezek a termékek kedvezményesen megvásárolhatóak webshopunkban: aki most regisztrál, 10% kedvezményt kap a nem akciós termékekből.

Zöldzene, öko-sound kígyózott az izzadó aszfalton, onnan felcsavarodott a járókelő torkára, bemászott a száján, majd a fülén ki. Nyár a nyár. Bence befejezte az utolsó műtétet, vágott, kiszedett, berakott, bemosdott, kimosdott, leöltözött, felöltözött, majd beszállt a kedvenc mercijébe és irány a szabadság. Kis fészek várta a természet lágy ölén, Kehidakusstányban, távol minden normális nevű falutól, kellő kussal és egyedülléttel. Örömmel falta a kilométereket, és mégörömebbül nézett valamennyi szemével az aktív pihenés felé. Egy ex-megasztár volt a telekszomszédja, akit mindig azzal szívatott, hogy szándékosan nem ismerte fel, pedig fel, csak direkt cukkolta, mert a bulvárból tudta, hogy a kis öntelt maki ettől teljesen kivan.

Takaros kunyhója, mint Wass Albert rezidenciája, ugyanolyan krva nyugalomban várta a sebészt, mint ahogy a decemberi szabi után otthagyta. A kert most illatozott, nyüzsgött, zümmögött. Volt itt étkezési szilva, tenyésztett sárgarépa, aprószemű díszcigánymeggy és fű.

(a tábortűz körül ülünk, este, félelmetes minden. Elemlámpa az állam alatt)
- Hallottatok már Szőrszakállról, a szörnyű Fekete Kalózról? Nyugtalan lelke 200 évvel ezelőtt a tengereket rótta, rémisztgette a boldog boldogtalant, háborgatta a habokat. Egy szép nap aztán elfáradt, mert az ilyesmiben roppant el lehet fáradni, így kikötött a Halálfej szigeten, ahol nagy tüzet rakott, majd a kalózkollégáival körbeülte. Rágyújtott egy fáklyára, majd az álla alá rakta, hogy ijesztően alátámassza ijesztő meséjét. Lángoló szakálla fényében bele is kezdett: „hallottatok már a szörnyű Fémrobotról, kalózismerőseim és kalózhozzátartozóim, he? A Szörnyű Kalózerdőben lakik, 20 járóföldre innen és csak sötétben látszik. Gyerekeket és Balaton szeletet eszik … és most hatalmas, mindent leleplező rémrejtélyt fogok önteni éhező szemetek elé, amitől jobban fogtok rettegni, mintha Stohl András pukkantana el a hátatok mögött egy felfújt papírzacskót. Tehát, a messzi Kalózerdőben, a fák cinkos takarásában, gyanútlan madárdaltól üde légben él és zakatol Fémrobot. Lappangó, ősi titok ő: a felszín alatt, egy bizonyos buckától háromlépésnyire, ezer éve albérel ott, ez a szerkezet, amit még az atlantisziak építettek, önvédelmi és pálinkászati célból, ugyanis a belseje kiváló lepárló.

2011 delén nagy okosság pattant ki a magával hozott fejéből. Telebróker lesz! (de nem félig tele, hanem telistele) És az is lett. Zsigmond már kisfiúként is odavolt a pénzért. Csakúgy, mint a frissen elhunyt bátyja, Ágoston, aki egy szép nap egyszerűen széttűnt a nyílt utcán, a fényes nappal szeme láttára. Senki soha nem látta többé.

Zs. most fontos ember, 8 mobilja van: egy otthonra, öt dísznek, amiket mind ki is szór az asztalra, ha értekezlet van, 1 azoknak, akiket átvert, és ha hívják, csak kicsöng, de nem igazán történik semmi, 1 pedig magának, amivel saját magát hívhatja, éjjel-nappal. És a baráti percdíj sosem veszély, nettó öröm, minden hálózattal megkent menny.

Percdíj ide, percdíj oda, sajnos a természet kiskanállal mérte Zsigmond arcán az esztétikát, a szája például olyan volt, mint egy apró ánusz, ami állandóan csókot próbál lopni. De a teste és a többi alkatrésze, úgy ahogy, rendben volt.

Behozta a gyerekét, hogy fejtsem meg, amíg ő bevásárol, de rögtön láttam rajta, hogy ez csak lázálom, mert a gyerek szédelgett, beteg volt, kértem az anyját, hogy ne a bézs padlószőnyegemre hányassa, mert akkor fel kell szedni az egészet. Az anyja erre ideges lett nagyon, rángatóztak mondatai, fennhordta a szavajárását, mondtam, hogy csendesüljön, mert ezzel csak megijeszti a gyereket meg az engemet, meg a többi álmodót a váróban.
Ilona vagyok, álomfejtőnő voltam, aki kiábrándult, hitehagyott és szakított a fejtéssel. Pedig milyen csinos kis stúdióm volt a Bajza utcában, függönyökkel, álommanót idéző izékkel. Lecsukódik már a szemed, várod álmod, hátha jobb lesz, mint a valóság, széptökélység lesz tán, pedig az álmaink ritkán jók, ritkán álomszépek. Rájöttem, hogy az álom a legnagyobb hülyeség, ami egy emberi fejben csak megtörténhet. Nincs abban semmi misztikus, csak egy színes, szélesvásznú esti önszórakoztatás, amit az agyad ad hoc produkál, összevisszaság, mint amikor unalmában elindul a monitoron a képernyővédő miskulancia. Belemerülsz, kizárólagosságot formál rád az ingyen biomozi, te meg sodródsz benne. Az álom: csapda.

A minap elmentem egy nem-álíró estjére, aki miután a legújabb típusú iPad-jéről felolvasott egy hihetetlenül együgyű simaságot, végig arról papolt, mennyire nincs lóvéja és milyen szegény tud lenni egy magyar nem-álíró, majd az est zártán - az ő javaslatára - beültünk egy négycsillagos sörözőbe, amit 5 olcsóbb másik vett körül, és lestük, ahogy egyik 800 forintos lagert zavarja a másik után. Ezt az egészet még aznap este elmeséltem a kutyámnak. Azt felelte, hogy hagyjam az emberi dolgaimmal őtet békébe, neki is megvan a maga kutyabaja, például a szomszéd kutya mesélt neki egy varázslatos helyről, amit Cicacity-nek nevezett. Ebben a városban csak macskák élnek, felemelkedve, kétlábon járnak és egy szemüveges, kövér, cilinderes sziámi macsek a polgármester. Az emberi világ minden szerepe ki van osztva: van bundás cicaribi, rókaképű szélhámos, aki mindig valami rosszban sántikál, van snájdig cicapincér, félnótás cirmos. Még a város legprosztóbb polgára is cicából van, a goromba hentestől a járdán heverő részeg kandúrig, aki barna papírzacskóból issza a tejet. ...Erre most mit lehet felelni? Nem is feleltem semmit, ő meg elfordult és módszeresen nyalogatni kezdte a valagát.

Aznap este nagyon hülyét álmodtam: egy svéd lány megállított a Váci utcán és azt mondta, hogy nincs pénze hazajutni, majd meghívatta magát egy kávéra. Meg is hívtam, beültünk egy drága helyre, ám amikor kértem a számlát, hirtelen felébredtem: „na, ezt most jól otthagytam a cehhel!” – gondoltam reggel.

Azt mondta a komolytollú, mangótekintetű írónő, hogy nem tart engem semmire, mert szórakoztató, az lehet, hogy vagyok, de érték semmiképp. Ekkor azt mondtam neki, hogy én sajnos nem írhatok olyan Igazi férfi iránt sopánkodó, divatos pinaságokat, mint ő. Nem állna jól. Na, erre leköpött. Szemen. Szavakkal. Lehet, hogy más meglátja benne a termékenységi istennőt, én csak egy korosodó, haladó punettit látok. Pinával vagy pennával írni nem mindegy. Merre a nem mindegy? Ma már minden szép és minden irodalom, de ez van. Engem nem adnak ki olyan sűrűn, mint őt, mert engem kevesebben akarnak megdugni.

Vontatott arcú alfanő, delikát csecse megfontolandó, sipító hangszíne jól megy a szeme fényéhez. Ezt a matt tekintetet gyakran használja nézésre. Lenézésre.

Kéne nekem egy irodalmi fedezőmén, (felfedezőmén) mint ami neki is van, pont olyan és pont akkora.

A hetek óta tartó szakadatlan esőzések miatt csúnyán kiáradt a Bodrog: fütyült ő a homokzsákokra, az elöntött belterületre, a szomorú háztulajdonosokra, az eláztatott termésre, meg az előrejelzésre: ha áradni kell, akkor áradni is fog, kérlelhetetlenül. A Bodrog teljes magyarországi szakaszán elrendelték az elsőfokú árvízvédelmi riasztást szombat délután. De ez már csak látszatintézkedés volt, csók a holtnak. Az árvízvédelmi készültség ellenére a víz áttört a homokzsákokon és beköszönt a faluba. Vasárnap motorcsónakkal érkezett a templom elé az Észak-magyarországi Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság árvízvédelmi osztályának vezetője, de azonnal vissza is fordult: odabent gumimatracon folyt a mise, ezt egy kicsit elnézte, mert ilyet még nem látott, majd elevezett. A térségben a szombati tetőzés óta a folyó több mint fél métert apadt, de ez sovány vigasz volt, hiszen a felső szakaszon továbbra is intenzíven áradt. A jelenlegi vízállások alapján Tokajnál a várható tetőzés hétfőre jósolható, sok-sok centiméter körüli értékkel.

Ágoston aggódott, mert eszébe jutott saját maga, s elmélázott egy gyári délután. Ez okozta végzetét. ... Vannak olyan gyerekek, akikről már kiskorukban meg lehet mondani, hogy egy címeres rohadék lesz, ha felnő. Ő ilyen volt. Már egészen apró korában megtanulta, hogyan kell elhappolni öccse húsvéti locsolólóvéját és nem egyszer kellett kirángatni őt a vasárnapi misén a perselyből, melyben derékig eltűnt - ilyenkor apuka elfenekelte, mire ő bosszúból pezsgőtablettát dobott az aznapi húslevesbe. Ágoston alig volt 20, amikor megpecsételődött a pénz és a közte feszülő, szoros érzelmi kötelék, vagy mi az isten, és ezt onnan lehetett tudni, hogy komolyan vett minden szerencsejátékot: például amikor a lottóhúzás után rájött, hogy semmit se nyert, (ez gyakran előfordult) dührohamot kapott, csapkodott, miközben azt kiabálta, hogy „most vesztettem 500 millát!”. Ugyanis ő már előre belekalkulálta a bevételt az életébe. Később rájött, hogy a legtöbb ember ordasul átbaszható, elkezdett hát feljárni a Várba és az útról felszedett macskaköveket II. Világháborús relikviaként értékesítette a mit sem sejtő turistáknak - konyhanémettel azt mondta nekik, „tudja, mennyi tank zakatolt ezeken anno? Ez itt a történelem egy kockája. Vigye a vitrinba, csak 20 euró darabja!” És vitték is.

És most Veled is megosztom a titkot, ingyen. Íme, a siker-recept: Egyszer besétáltam egy gigantikus könyvesboltba, megnéztem, mi az, ami manapság menő, óriási megasiker, lehengerlő és bomba. Megnéztem, mik vannak a toplista élén és miért osztanak aranyat. Tapasztalataimat 9 pontban foglaltam össze:

1. E/E-ben íródjon. Ne tökölj sokat, kerüld az üresjáratot, haladjon az a történet. Legyen benne tragédia, megvilágosodás és jellemfejlődés. A fordulatos cselekményen túl legyenek benne elérhetetlen dolgok, egzotikus tájak és milliárdosok.

2. Valósnak tűnő, megtörtént-szerű sztori legyen, amit te írsz, nem más, a saját szavaiddal mesélsz.

3. Személyes hangvételű legyen, „hozzád szólok, a barátod vagyok, hétköznapi vagyok, olyan, mint te” Ígérj az olvasónak titkokat, kuriózumot, exkluzivitást és leleplezést. Érezze magát különlegesnek és bátornak.

Április. A nem híres Miklóska 1 hónapja kúrogatja egy híres hazai műsorvezető nejét. Nem véletlenül, hanem direkt. Ez így megfelelt nekik. Aztán a műsorvez. egy nap, amikor a nej fiúillatosan tért haza a hitvesi lakásba, megneszelte a fiúügyet. Innentől kezdve kapcsolatuk fürgébb lett. Ez Miklóskának fiús kihívást jelentett és rendszeresen ottfelejtette magát a nej lakásán, ha a műsorvez. vendégműsorvezetni ment testvérországba. Amíg a majom a tévében páváskodott, a nej és a fiú odakapcsoltak, és nem ritkán a készülék üvegszeme vakláttára csinálták a szőnyegen. Micsoda parádé. Többször közösültek így. Ami a nej foglalkozását illeti, miheztartásbeli volt, tehát napközben erősen unatkozott - amíg a bejárónő felsikált, ő megette a hűtőt. Mégse hízott sehova se.

Mióta beújította Miklóskát, zongorázott a különbség, mert tőle sex után nem azt kérdezte, mit főzzön holnap, hanem azt, hogy „bírod-e még?”
Egy liftben ismerkedtek meg, mert tök véletlenül egy irányba utaztak vele. Egy kolléga is ott volt, a Ferike. Miután a nő kiszállt, Ferike megjegyezte Miklósnak: „Teccik az a lány? Nem is szar. Kapd el.” Akkor még egyikük sem tudta, hogy ez a cérnavézna teremtés sűrű sexualis igényű, és mindjárt meg lesz kapva, többször is, Miklós által. Pont jól jött az új románc, mert Miklós nemrég gyógyult fel az exnőtől kapott ajándékból. Fel is írt neki a doki faszpasztát: „marni fogja, öcskös, de legközelebb majd szélárnyékból is felismered a gombás nőt” - mondta.