Van egy mániám: fiatalkorom óta szerencsés szeretek lenni, nem más. Vonzódom a kiegyensúlyozott boldogságos lét felé. Ha nagy néha elszomorul a szerencsém, nem aggaszt soká, mert ordasul van egy secretem. Te csak a szenvedés testét látod, de annak puha háttérgyönyörét, könnyedségét már elviselhetetlenül nem! Az első a belső. De hogyan vonzd magadhoz a jót a rossz helyett? Lásd magad, ahogy bőségben lubickolsz, és máris bevonzod ezt az állapotot. Ez mindig, mindenkinél működik. Ahogy elképzeled, hogy gazdagságban vagy csurig, a Vonzás törvénye által hihetetlen erővel és tudatosan határozod meg saját életedet. Ilyen egyszerű. Itt azonban felötlik a legnyilvánvalóbb kérdés: „Akkor vajon miért nem éli mindenki álmai életét?" A probléma a következő: a legtöbb ember arra gondol, amit nem akar. Aztán csodálkozik, amikor megtörténik vele. Az emberek vágyai csupán azért nem teljesülnek, mert legtöbbször nem arra gondolnak, amit szeretnének, hanem arra, amitől tartanak. Figyeld csak meg, mi zajlik a fejedben, és milyen szavakat használsz! A törvény ugyanis mindenható, nem ismer kivételt, és sosem hibázik. Képzeld el, fogd meg és tartsd meg! mi nem világos?

Csak vicceltem! Mér kell mindent túl komolyan venni? Megcsókoltam annak a csinos csajnak a csinos koponyáját, de ez nem megcsalás, le is fényképeztem a mobilommal, ez csak természetes emberi rajongás, csak egy baráti koponyacsók volt, amit anyámnak is szoktam osztogatni, ugyanúgy. Van egy tartós kapcsolatom, de annak a csajnak semmi humora. Több humor szorult egy szögesdrótba, mint sajnos belé. Pedig a humor az intelligencia jele, még a csimpánzoknak is van humora, biztos, hiszen annyit nevetnek, miközben a banánfán hülyéskednek. Nem azt mondom, hogy humorérzék nélkül lehetetlen teljes értékű életet élni, csak az az élet nem esik majd jól. Például, reggel a közértben megláttam a mindig terhes Barbarát. Félvállról betréfáltam neki: „mi van, megint leszülnél? Oszt hanyadik? Bár te sem számolod már, mi?” Erre azt mondja, hogy szokjak le róla, - „Te szokjál le a légzésről” – mondtam neki, és vettem két ivólevet, az egyiket nem magamnak. Merthogy a partnerkapcsolatom becsipogta, hogy sose veszek neki semmit, mire én megírtam neki SMS-ben, hogy „Baby, amikor ivólevet kértél a múltkor, akkor lementem a boltba és kaptál őszilevet? Kaptál őszilevet. És ma is fogsz kapni őszilevet”.

Megkívántam Márait. Meg a füvet. Hogy nekem is kell egy Füves könyv, ami csurig tele bölcselettel, tanulsággal, igazsággal és életirányelőremutatással. Egy saját, olyan, ami a magamé, amit én írtam elejétől elejéig. Az átlagember közízlése számomra nem ’Smafu’, nem fogok magam elé tüzelni, igyekszem szellemi veteményeskertem legüdébb hagymáimat és tökeimet neked adni. Summa summárum: ez egy Általános élet-és kulturális tudáskönyv, mely kiadványt az IQ kedvelői sem nélkülözhetik. Ön sem hiányozhat erről a polcról. Ezután nem kell neked már semmi, mert ez az 1 életed végedig segít, s elkísér a rögös útjain, mert nem semmi.
Imre! Illetve: íme. Ha otthon a tengeri fűvel tömött díványon elfeküdve lapozgatjuk eme sorokat, tudjuk meg jól.

A gyermeknevelésről

Gyermeknek azt a hangos protoplazmát nevezzük, ami biológiai úton belőled fakad, belőled eredeztethető leszármazott. A gyereket nevelni kell. Fel. Ha születne egy helyes kislányom, rögtön megnevelném. Már az elején. Ha, tegyük fel, csínyre adja a fejét, eltulajdonít, előre megfontoltan elveszi a másik gyerek kedvét és /vagy tulajdonát, vagy más dolgát csúfolja, kitenném őt a nevelésnek. Kitárt kezecskéjét nyitott ujjakkal feszíteném egy fatuskónak, majd egy határozott baltával a kezemben igyekeznék felé. Azt kiabálnám neki, hogy tettéért meglakol, azért, amit merészelt, most levágom a kezét. Ő sír, rettenetesen könyörgömözik, és amikor már nagyon sír, lesújtok a szerszámmal – szerencsére mellé, hogy bántódása ne essék, karcolás se, haja szála se, de lelkileg helyre rázódjék. Gonosz személyisége ekkor megtorpan. Ő első örömében megkönnyebbül, hogy megtarthatja kezét a továbbiakban is, és a hátralévő életében már sosem lesz rossz, nem lesz bűnöző, krva, vagy ilyesmi, és lopni sem fog, mert tudja, hogy akkor jön a balta. Aztán feloldásként - mert nem vagyok állatok – elcsomagolnám azt a baltát, szépen megölelném kislányom és adnék neki puszit. A rémület megtörtént, tanult az esetből, de ezt a poént csak egyszer lehet elsütni, esetleges legközelebb már sejteni fogja. Utóirat: A balta, emlékeztetés és miheztartás végett, dísztárgyként kifüggeszthető a gyerek szobájában.

Denike 29 éves, és egyszerűen irodalmár. Semmi több. Hogy ezen belül és konkrétabban mi, azt nem tudom, csak annyit még hozzá, hogy hosszú haja van. Sálja is van. És egyszerre tudja hozni a butus kajla férfit és az álértelmiségi füves bohócot, amire a költő-és egyéb nők már összemedúzázzák a bugyijukat. Hát, amikor József Attilát játszotta a Bárkában… ott előjött a harmadik énje is, a dárkos. Mindenki elájult, milyen eszelősen hozza az egyre öngyisedő figurát és mennyire eszelősen tud nézni azzal a mély fiúszemével! És a ballonja is milyen fiúsan áll a csípején a vonat alatt!! Deni tavaly szépen bedemonstrált: hat hasonszőrű, lóvés költőcske haverjával kibérelt egy baszott nagy Hummer limót, demonstrálandó, hogy a költés mennyire meghozza gyümölcsét, és a felvágó luxus igenis, nagykép, az ők mind leg privilégiuma, jár nekik a szerfelett, és nézze csak az utca, nézze csak a város. Amikor arról tájékoztattam, hogy fehér Hummer limóban csak azok a kis prosztók bohóckodnak, akik nagy prosztóknak szeretnének tűnni, összetört. Pedig azt hitte, nagyot csinált.

Ez egy alacsony költségvetésű found footage film-forgatókönyv. A népszerű kézikamerás stílus, felszerelés híján, most csak olvasható, de ez a változat magnóra mondva és írásvetítőn egyaránt lejátszható. Milyen az, amikor forgatókönyv van, de film nincs a véletlenül megtalált filmhez? Mennyire veszélyes egy halálos kézikamerás blicc manapság?

(A kamera a metróaluljáróban halad, majd a mozgólépcső felé kanyarodik. Az ellenőröket látjuk és a közöttük vonuló utasokat. Az egyik megállítja a kamerát)

ELLENŐR: Legyen szíves...
FICKÓ a kamerával:   Mit legyek szíves?
ELLENŐR: Aztat a kamerát kikapcsolni
FICKÓ: De nincsen bérletem, se jegyem. Sajnos.
ELLENŐR: Akkor nincs utazás se, most pedig kikapcsolod azt a kamerát, mert nem lehet!
FICKÓ: Mit nem lehet, anyádat, te b*zi?? Te bajuszos sz*r! Ettél ma már kolbászt?? Jau kis kaubászt, he?
ELLENŐR: Bérlet nélkül nincsenek lemenetek! Figyelmeztettem.
FICKÓ: Akkor megb*szom a szád (dulakodás, mozog a kép) Kurvaszád (stb.).
ELLENŐR: Hatóságot fogok foganatosítani.

(nagyon mozog a kép, lihegés, futás, le a mozgólépcsőn, onnan visszafordul a kép, látjuk, hogy a kövér bajszos ellenőr is fut utánuk egy metrórendőrrel az oldalán.)

„Azt magyarázzad meg nekem inkább, hogy miért van kedden mindig valami? A kedd miért a csütörtök péntekje? Passz!” – fakadt ki csendesen Csendes Zoltán okl. állatfogász, miközben állatfogászati műszereit, kellékeit fertőtlenítette egy elszuvasodott, nyugdíjas bernáthegyi után. Kivette a szabadságát. Irány van a Bükkben. Volt ott kis vidéki telke, ami már évek óta szanaszét volt unatkozva, gaz meg hiányvakolás. A helyeske parasztház arca a hegyekre nézett, a konyha meg az erdőre nyílott. Csupa panoráma, még a kerti vécéből is - ha Zoltán a nyugalomtól nem nyugszik el, akkor tényleg már csak a sírban. Az első nap be is fészkelte magát, felállította a hobbiját, elővette a fészerből az ecseteit, palettáját és hülyén festegetni kezdte a kilátást - már öt domb megvolt, hat hátra. Így éldegélt madárcsipergés, lombzúgás és halvány szellők közt illatosan, mígnem egyik nap váratlan vendég történt.

Amikor leesett a harmadik hó, csak ültünk magunkból kikelve, a presszóból kocsmává alakított italozóban és hallgattuk, hogy H. Lajos arról beszél, mit látott tegnap a Spektrumon: „a geológusok szerint autónagyságú gyémántok vannak a földkéregben! Mire várunk még? Kinél van lapát?” 10 perc múlva témát váltott és azon kezdett szájjal gondolkodni, hogy minden nagy uralkodó a szétsanyargatott tömegek hátán kapaszkodott fel. Mert amikor a fáraónak piramisra szottyant kedve és leszólt a rabszolgáknak, hogy „hé, kéne egy piramis”, akkor azok nem ugattak vissza neki, hogy: „igen? Ha piramis kell, építs magadnak, baszod, mi leléptünk” hanem csendben elkezdték tolni a témát. Könnyű a megfélemlített embertéglák verítékéből szupertársadalmat építeni.”

Utána Lajos arra is kitért, hogy régen csak diriga volt, a nép meg megvolt félemlítve kegyetlen uralkodók által, a rómaiaktól a kínaiakig… és ha belegondolunk, nem sokat ferdült azóta a módszer, csak lelassult, egyre távolodva az ártatlanságtól, kifinomult kegyetlenség, langyosabb vérfürdő. Egy pálinkás stampedli állt előtte, arra várva, hogy megtörje magányát egy másik. Azt mondja, a lassú ivás és szopogatás mértékegysége a hektocenti.

Bejött egy élő szexnő, szép vádlival, derékkal, mindennel, mire a hülye Lajos odamegy hozzá és próbálja behódítani dumával: „kisasszony! Nem sírok én, csak maga akkora gyönyörűség, hogy egyszerűen a szememen keresztül élveztem el.” erre a nő csak annyit reagált, hogy: „bácsi, kérem, azért mert beesel a vízbe és kiúszol a partra, még nem vagy darnyitamás” - de senki nem értette, mire célzott ezzel… Lajos meg eloldalgott gondolkodni. Valaki rendelt valamit, de csak szájhúzva, mire a Marika kiszólt a konyhából, hogy, hé, egészséges az én konyhám, mert én kizárólag alapanyagokból főzök.

Bejelölt a Fészen egy rövid nő, elég hangosan. Azt kérte, dicsérjem meg a fellépését. Erőszakos termetű, rézsútos magatartású nő ez. Van benne valaki. Van benne élet. Kiszedek belőle. Mert mi a nők titkos titka? Mennyi és meddig? Kérdezni könnyű? Elmúltál már? 18? Ez a teremtés nem problémamentes. Azt mondják, egy ilyen nő túlságosan igénybe veszi az izületeket és az idegrendszert. Na, de maga az élet is igen igénybe veszi az idegrendszert és azokat az izületeket. Minden maga az élet.
- Nézel engem mióta? – kérdezte, és én septiben bejelentettem a közvéleményem: nem.

De akkor mit akarok? – kérdezi langyos szájjal, majd lapos saját maga fotójára hivatkozott, hogy láttam-e, milyen céltudatos rajta a teste?

Akire szükségem van, az egy jó szerkesztő, lehetőleg nő vagy férfi, aki beletép a szöveg húsába és felteszi a kurvára megfelelő kérdéseket. Pórul van járva az olvasó, ezen a szilárd szövegfelületen, melyen megcsillan a nap, beleveri a szemébe.

Nehéz arca mosolytalan. Csőcsere és bálabontás – egy jó nő rossz hívószavai.

Lemegyek az utcára.

Került már bűnelkövetés során olyan szorult helyzetbe, melyben csak egy jól feltett kérdésre történő rossz válasz taszította még mélyebbre? A magabiztos nyugalom, henye arckifejezés, megszigonyozhatatlan felkészültség – ez a három dolog kell a megúszáshoz és a csőbehúzó cső végén máris megláthatod a fényt. Aknázzuk alá a ballonos hadnagy leleplező érveit együtt.

1. Columbo: Csak még egy kérdés. Lehetséges, hogy maga a luxusjachtja fedélzetéről egyenesen a vízbe taszította úszásra képtelen feleségét?

Ön: Az nem úgy volt, hadnagy úr! Én nyugodtan üldögéltem és a repülőhalaknak dobáltam kenyérmorzsát, amikor arra gondoltam, hogy fel kéne már húzni a horgonyt és továbbállni. Éppen tápászkodnék föl, amikor odajön az asszony, és az a drága lélek azt mondja, maradjak csak, ne mozgassam a fájós lábamat, ne fáradjak a vasmacskával, majd ő lemerül és felhozza. Alábukott, és legközelebb már csak felpuffadva láttam viszont.

Tehetségtelenkedés - azt mondta A. B., ez az, amit művelek, évek, vagy ki tudja, akár hónapok óta! Azt mondja, hogy én az ő, vagy más, vagy mégmásabb, de ne menjünk messzire, vegyük csak az övét, tehát az ő irodalmi lapjába én labdába se merhessek rúgni!

Ne is álmodjak róla sajnos. Mert én még nem vagyok. Az ő Kőkútjának én nem vagyok profilja, már ne sértődjek, de vaskos a stílus és különben is, úgy lóg az egész. Azt mondja, ne rugózzak többé azon sem, hogy a hazai irodalmi folyóiratok csak egy szűk kör tánctere, jól leszívják az állami lóvét, sírnak, hogy nincs lóvé, vagy van lóvé, de annyi, mintha nem is lenne. Aztán ha küld valaki valami kéretlent, verset, kisprózát, de, teszem azt, nem név, arrogánsan, ha-ha, így mondja, ha-ha! elküldik a művüket a szaros, már elnézést, hogy így mondom, nem pedig durvábban, lapunkban megjelentetni szíveskedjünk. Erre mi így válaszolunk sportszerűen, de azért vegye a lapot a kedves szerző, hiszen kéretlen a kézirata: „Vegye tudomásul”… „Értse meg, nem tartunk rá igényt”… „Megértését köszönjük”. Mit jön a csatolmánnyal, meg az rtf-el? Csinálja onlájn magának, magáért. Tessék kibontakozni máshol. Otthonról végezhető. Ezek a kéretlenek olyan értetlenek. Mondja hajnalban A. B.

A Titanicot végül a fürdőszobaajtóra ragasztották, mert ott szerepelt a takargatnivaló, hozzátartozói szennyeződés, jól elfödte azt a foltot, amit a mamika hányt oda múlthúsvéton, és sehogy se jött le a ragaszkodó pepszinje: beleette magát a fába, bárhova is sikálták.

Lacika csontig lekérdezte mozis nagybátyját, mikor hozza már a Vasembert meg a Pókot. Ekkor elmagyarázta a gyereknek, hogy csak akkor veheti ki a neonos plakátfoglalatból őket, ha már lement a film, matinén is, mindenhonnan, és akkor. Volt öröm, amikor megjöttek a sietősen összetekert trombiták, családilag beterítették velük a nagyszobát, és felülről lecsodálták a sok lapos filmet.

A múltkor előkerült a mozipincéből 3, kiakolbólított Utolsó cserkész, meg Reszkessetek 1-2 és némi Die Hard, meg X akták: the film is. A kisfiú ítiért könyörgött főleg, meg régi Csillagok háborújáért, de a nagybáty érthetően elmagyarázta neki, hogy az eredeti Csillagok már mind gyűjtőknél vannak, legfeljebb reprót tudna szerezni, de ahhoz neki be kell menni a központi multiplexbe. Itt a Rózsa moziban nincsen.

Hajnaltájban Szindbád sürgető kórságra ébredt: Ej, még sosem ültem repülőn!

Az ódon kakukkos óra lankadó famadara éppen előugrott, és kiszólt. Illetve beszólt. Vagy beszállt. Szokott. Óramű pontossággal, óránként. A hajós felült ágyán és aggódó arccal bámult a foncsorozott alpaka falra, ahonnan borostás tükörképe nézett vissza rá. Igen, ez az a férfi, lányok-asszonyok kedvence, aki már minden lóra felült az életben, de a felhők felett repülő robosztus gépmadárra még soha. Pedig nem irtózott a repüléstől, vagyis nem tudta még, hogy irtózik-e.

Általában nem félős. De nőzős. A hajós már bejárta a fél világot, és annak minden tengerét, ha partra vetődött, mint elromlott medúza, és ideje engedte, bizony megejtett egy-két jóképű delnőt, büszke grófkisasszonyt, cserfes apácalányt, de tán még egyebet is. A hét tenger vándora az Atlanti-óceántól a Gibleltári-szoroson át a Vese-medencéig széthajózta magát, így arra gondolt, hogy 108 évesen már igazán illene repülőre is ülnie.

Egy fanatikus bélyeggyűjtő akkor izgul fel, ha imádatának tárgya minél sérültebb, szakadtabb, régibb, hibásabb és hitványabb. Ez a dolog már nem csak az embereknek furcsa, de a postások is nyugtalankodnak. Egy biztos: bélyeget, régi pénzt, érmeritkaságokat általában azok gyűjtenek, akiknek az életben nem jelentenek motivációt olyan szemfényvesztő hívságok, mint például a szex, alkoholizmus és a kisállattartás.

A filatelisták nagy örömére egyedülálló bélyegsorozatokat bocsátott ki a Magyar Pósta. Lapozzunk bele:

A ’Pótkerék’ fantázianevet viselő példányon egy pótkerék portréja látható. Csak akkor kaphatott volna más elnevezést, ha nem kereket, hanem mondjuk pingvint ábrázolna, de az butaság. Az eddigi visszajelzések alapján ugyanolyan jól mutat borítékon, mint autópálya matrica mellett, vagy a kukában.

Nem magasságilag vagyok nálad nagyobb, irodalmilag teltebb. Szövegemben tágas terek, mélységek, szóközök. Szavilag kinyújtózom, nincs nálam slamp, csak alám és fölém rendelt roppant mondatok. Mér’ én vagyok a tollak grófja, egy teljesen elegyéniségült nem senki? És miért? Merthogy én előbb mondtam ki, mint te! És aki előbb mondja ki, hogy ő a kirájabb, az tudatában van annak, hogy nagyobb mint te, sőt, jófejebb, így ezzel a kimondással mintegy igazolta is azt. Magára vonatkoztatva van. Ugyanis az igazándi nem jó fejek sosem mondják ki, hogy nem jó fejek, és ebben igazuk is van: megteremtik önnön nemjófejűségüket és magukra vetnek. Lecsöpögnek a csatornarostélyon, hiszen olyan kicsik és vékonyak, beszóródnak a sötétbe. A régi időkben ez pont fordítva volt, de a régi időknek vége. Ma már a dolgok hamari kimondásán múlik minden, tudtad? Mivel valaki, sőt, Valaki vagyok, tehát minden szinten ugyanaz a Valaki, éppen ebből kifolyólag nem Senki. Ebből kifolyólag, ha az egyéniséget egy nagy toronyházként képzeljük el, akkor én vagyok minden Emeleten, de tán még a liftaknában és az alagsorban is.Úgyhogy egyáltalán nem értem, de egy kicsit sem, hogy ennyi mindennel a hátam mögött, mér’ vagyok egyáltalán elégetve? El nem ismerve és elfeledve? Mér’ nem én kaptam idén a Soproni Bor-és TollTábor GoldHordócska-díját a vörösréz szőlőverettel?? Amikor már olyan rég vágyom rája. Még azt a faragott faszom-plakettet is más kapta. Kell! Kellett volna! Elhagyott a kedvem, de szemem a pályán!

Öten játszottak a sáfránysárga szőnyegen. Egy afrikai krokodilisten fából faragott maszkja függött csillárként felettük. A csillár szájában három 40 wattos villanykörte ontotta fényét, de elbeszélésünk szempontjából ennek nincs jelentősége.

Az öt játékos nem tudhatta, hogy nemsokára történelmet fognak írni.

- Ben, most te pörgetsz – mondta a házigazdának Victor, majd félrészegen megpróbálkozott egy hátra bukfenccel, de csak a mögötte álló dohányzóasztalt sikerült leselejteznie.

A Flowrence street 11.-ben nagy volt a vigasság. A Dixie Duck gyorsétterem munkatársai egy csapatépítő tréning fáradalmait pihenik ki éppen Ben-nél, aki meghívta kollégáit magához egy kis unatkozásra. Ben: a mindennapok embere. Maradt a múlt hétről néhány üveg vodka, a hűtő pedig tele volt dobozos sörökkel, nem szomjaztak. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, az összegyűlt társaság kibeszélte azokat a kollégákat, akik nem voltak jelen, ki, hogyan bénázott a túra során: az egyik vécésúroló nyári munkás majdnem beleesett a folyóba, az egyik felsővezető elhagyta a cipőjét, és míg a susnyásban kotorászott utána, a kasszás csaj véletlenül kupán vágta az evezőlapáttal. A könyvelő és a műszaki felelős elkezdett horgászni: fogtak egy pisztrángot, be is szákolták rendesen, de a zsákmány a halhálóval együtt elúszott. A vadvízi evezés sem mindenkinek jelent egyforma élményt, a lányok zöme a partról drukkolta végig – féltek, hogy kiborulnak.

Láttam, hogy a kommandósokat és azt a maroknyi rohamosztagost, akik a terepszínű egyenruhára húzott fekete Kevlar mellényben lapultak a fűben egyformán meglepetésként éri, amikor nem az utcafront felől érkezik a támadás, hanem egyenesen a hátuk mögül. A kertben találtak fedezéket, a veteményes és a szárítókötél között, amin lustán lengedező hófehér lepedők ejtőztek. Erősödő morajlás. Közeledő motorhang. Amikor a zúgás felerősödött és elérte a tetőpontját, már túl késő volt. Megfordulni sem maradt idejük, amikor a hatalmas ezüstszínű kamion átrobbant a rozoga deszkakerítésen, az orrára kapva a lepedőket, és megsemmisítve a kiskertet. A hátulról támadó jármű a gyanútlan kommandósok felét azonnal a másvilágra küldi, eltiporja, a szerencsésebbeket csak pár méterrel odébb repíti. Az egyik rohamosztagos, aki lepattant a szörnyjármű éhesen vicsorgó hűtőrácsáról, berepült J. Ágnes nappalijába, lesodort néhány kitömött plüss állatott a kerevetről, majd szétloccsant a feje egy dísznek tartott Singer varrógépen. A kamion maga alá gyűrt egy ártatlan járókelőt is, aki most úgy festett, mint egy feltekert szőnyeg, de undorítóan vicces módon a feje valahogy épen maradt.

Mivel művelt és művészies Asszony vagyok, számomra sem semleges a szépkeletű, művészi fotó. Így hát én is! Kamerát kaptam a kezembe és szép FF-fotókat készítettem, mert szerintem van érzékem hozzá, ojjé, bőven!! Tele vannak szimbóleummal és csak úgy zeng bennük a nyers ipariság. Meg az ambivalencia. Szeretettel meghívjuk fotókiállításomra, ami itt és most nyílik! Csodálják, s élvezzenek el velem együtt:

Cemendék a falon:

Nem! Rátarti a nemek harca. Melyik nem a szuperebb nem? Én Szuper-nem vagyok, problémátlanító megoldó-nem vagyok. Nem teszem a szépet, pofont kézbesítek, benyomom a kezemet, csavarok és szakítok! Többfelé tudok funkcionálni, lepereg rólam a szitok és a golyó. Te csak ne legyél gonosz főellenség. Megvédő-nem vagyok, gyengék gyámolítója minduntalan vagyok, küzdősporttal atrocitást hárító. Igazságért küzdő-nem, legalább kardélre. Jobb úgy csávába kerülni, hogy vagyok, de nincs baj, minthogy baj van, de nem vagyok. Régen legalábbis így volt ez … Ma már státusztévedésbe taszítottak. Elbecsületlenedtem. Ha repülök a járda felett, puhán, az elesettek jajszavát fülelve, szemtelen gyerekecskék bekiabálnak, hogy „hülye szuper-nem! hülye szuper-nem!”, de nem verhetem szájul őket. A röhej repülő tárgya lettem. Lejárt jelmez.  

1. Samuel L. Jackson félreérthetetlen helyzetben fekszik floridai villájának verandáján, a barátságos Nesszkvik nyúllal. Ha minden igaz, a nyúl sutyiban történő kakaóivásra buzdítja az afroamerikai színészt. A hetykén álló szívószál arra enged következtetni, hogy barátságnál talán több van köztük…

2. Pamela Anderson és Nick Nolte közös tollat használnak egy manhattani étteremben, hogy kiegyenlítsék a számlát. A színésznő egy darabig hagyja, de a férfi túl lassan firkál, ezért türelmetlenül kitépi a kezéből az íróeszközt és elviharzik. A hetykén figyelő főpincér tekintete arra enged következtetni, hogy talán szimpla utálatnál több van köztük…

3. Demi Moore és Eddie Murphy két egymás melletti óriásplakáton reklámoznak életbiztosítást. Eddie, a gyakori záporesők következtében, olykor mintha kihívóan kacsintana a színésznő felé, aki a szeszélyes Central parki időjárásnak köszönhetően, nagy csíkokban távozni kezd a reklámfelületről. Szerelemről, vagy csupán flörtről van szó? A papír minősége arra enged következtetni, hogy a ragasztónál több van köztük…

Az előbb már egyszer el lett mondva! Hogy a fogsoromat nem én csináltam. Ezt. Hanem csináltattam egy hasonkollégámmal, szinte féláron, hozott anyagból. …Dán köszönés, vízszintes, négy betű… Nem? Semmi? A családunkban évszázadok óta számít a fogsor minősége, milyensége, hányada. Fontos, sőt, kiemelten nem semleges, hogy a fogaink tökéletes rendben legyenek, lehetőleg mind meg, ugyanis nálunk a száj hagyomány, üdvözléskor szájon csókoljuk egymást, mint az olaszok. Anyám engem, én anyámat, lányom engem, én őt és viszont… És abban a szájban bizony maradéktalan fogsor üljön. Sokak szerint ez a családon belüli csók furcsa dologság. …Versmérték, függőleges, tíz betű… Bocs, közben fejtek, mert ezzel még végezni akarok, míg a fogfehérítős csajnak letelik az ideje. Csak meg ne ijedjen majd a megannyi sok hirtelen fehérségtől a szájában. A száj nem magánügy.
Ha hézag van a te szádban, én megoldom: rögzített pótlás, fém, cirkon, műanyag, kerámia. Protetikát is vállalok. Ingyenes felmérés, teljes körű lebonyolítás. Nálam a fogpótlások elkészítési ideje jelentősen rövidebb, helyben van a röntgen is, fogfehérítési eljárásunk a legkorszerűbb. Ha kérsz egy hidat, vagy egy pofás csapot a te szádba, én beteszem neked, koccra pontosan. Porcelán, grádia, arany betét, minden. Fogat az egész családnak. Budapest a tömés fővárosa. Ha hézag van, vagy ha tettlegesség érkezik, éjszakai szórakozóhelyes következmény, maflás, mert hirtelen és alattomosan megemberelték arca ajtaját, na, akkor aztán van fogvesztés, zománckár, egyéb. Engem nem zavar, hogy őszinte fogtechnikus vagyok.

A Szív világnapja alkalmából szíves napot tartott a Várfolt Galéria az Országos Kardiológiai Intézettel karöltve. Dr. Suhác fővédnök piros sütiket, szív alakú bonbonokat pakolt a vendégasztalra, ott mosolyogtak édesdeden. Volt kürtöskalács is, a valaki hozta (micsoda átverés, a lyukat is meg kell venni hozzá, a hiány köré tekerték a tésztát, az édesség zöméje semmivel jár). A falon körbe szíves kiállítás terjedt, alatta szíves szórólapok és szívtápszer-reklámok.
Az első vendég dagadt volt, dr. Suhác cöccögve nézte is, tetőtől-talpig, diagnózison érlelt szemeiből szanatóriumi beutalók csöpögtek. Amikor a nőt seggbe szúrta ez a tekintet, sietve észrevette, majd röhögve közölte a dokival, hogy ma már soha nem eszik, vigyáznia kell, mert a boldogság = krémes, a krémes = boldogság, a boldogság pedig boldogít alaposan.

Ekkor vették észre az első három lyukat. Dr. Suhác egy nagy doboz szórólapot cipelt a parkolón át, miközben lelkesen mesélt a szívről, úgy általában, egy zöld asszonynak, így a figyelme duplán elterelődött a lábaelénézésről, hát bele is lépett az egyik ott termett lyukba. Szerencsére nem volt mély, tán 30 centi, átmérője pont lábnyi, egy 42-est simán elnyelt… és a többi lyuk is ilyen volt. A szívdoktornak nem lett baja, kilépett a csapdából és leporolta magát. A szórólapokat egy kicsit szétvitte a vári szellő, de hamar összenyaláboltatta a nővel.

Nem való más rosszának örülni, de kihajtható meghívót kaptam, kihajtottak a visszhangos betűk. Esküvő lesz. Éljen az ifjú - de meggondolatlanul lelkes - pár. A lagzi izgat. Az az esküvő veleje. Ki lesz idén a pálinkanagykövet és a legszőrösebb magyar elektroDJ? Hát, a káptalan vőfély? Kinek ki lesz a szája? Az ifjú asszony fehér, mint a szappan, szűziesen kövér, asszonyosan harap a tortába. Hitvesi szájban gyullad a szofi, mondta már a boldogító igent, bemondásra is elhitték. Tréfásan beleboxolt a cicimbe, mire elmeséltem, hogyan mentem Gyálra, de odafele nekem akart jönni sajnos két barna haramia, de levertem őket, egyedül ám. Nem késsel, kézzel, puszta végtagharc volt az. Ők bezzeg két szöges gyilokkal jöttek rám, de hahaaa! kivel kezdtek! - Ezen a násznép gyorsan derült, elszállt mellettem egy légy, valaki kiabált, valaki sírt, valaki táncolt. Az öregek árnyéka élő freskót fosott a tbc-sárga önkormányzati falra. A semmiből ködlött elő a tántorgó bőrjakós, könnyített csokornyakkendővel, hogy ki vagy te? Kérdezte. Mér, ki vagyok? - feleltem. Énekeljek sürgősen, azt a szépet, hogy láma szeme, láma szeme, vagy rögtön megbök. Azt mondta, kurvanyám, de elesett. Kaptam hazára citromszirénes tortát, sokat, csomagolt egy násznép. Házasság és gyűrű kúra. Biztonságos a zociális háló. Megéri tartani.

Egy blogtalálkozón személyesen láttam azt a szaragyú Szarovszky Miklóst, akit én szívből nem kedvelek, mert nem olvasom. Mondom neki „figyelj már, régen Népszabis voltál, most meg főblogger, meg divatos ifi onlajníró vagy, net-fenegyerek vagy, blogbandita vagy, a Wellnet.hu star-ja! Mire vágsz föl?” - Főleg szájjal vitatkoztunk, pattogtatott, töpör mondatokkal. Ő pedig merészelt velem vitázni, igen. De nem volt igaza, mert nem volt igazi. Meredeken, de egyenes gerinccel szóltam be neki:

„Engem nem érdekel, idd meg amid van, aztán gyere ki, kint beszéljük meg. Gyere csak ki velem…teee, kis homó! Ide a ház elé, a betonra rá. Mert nézeteltérés van, s inkább kint kerüljön sor a hangos témázásra, ne borogassuk fel a vendégeket. Gyere ki birkózni a betonra, majd ott eldől, hogy ki lapul a cyber világ biztonságos bitjei mögött, s ki vagány valódiból, és ki harcol a valódi férfiöklével, s nem szavakkal! A vastag szabolcsi szemöldököd tüzes jellemre utal, úgyhogy jó lesz velem birkóznod. Megmondó újságíró vagy, mi? Szeretnek az emberek? És most már gazdag vagy? Könyvet írsz? Ki vagy te, csezmeg? Figyeljél, én nem tisztellek, mert rajtad nincs mit. Biztosan hányattatott volt a kiskorod. Melyik nagyfiú bántott meg nyolcadikban, hogy ennyire onlájn lettél? He ? Vagy tán a prosztó szüleidet tagadod meg nagyszájú szavakat szórva? Tán egy gonosz kiskori élmény mételyezte meg így lelked, hogy ennyire elferdültél az onlajn felé? Kényszeresen ki akarsz emelkedni? Nő miatt? Hogy bizonyíts a ciciknek? Vagy mert alacsonyság vagy? Vagy a pénz? Nem vagy még elég gazdag? Nem vagy elég jófej egy heheri társaságnak, még központabb akarsz lenni péntek este a Kuplungban, he? Vagy mi kell még? Meddig még? Látszik, hogy nem voltál katona!”

Dr. Cziczen Henrik a hosszú élet titka. Vitaminokkal, ásványi anyagokkal és nyomelemekkel felszerelve, már születése óta. A férfi, aki egész életét a népegészségre áldozta, nem veszett kárba. Létfontosságú enzimhalmaz. Hatalmas fehérje. Egészséges plazma, megfelelő szénhidrát, ám az ideálisnál kicsivel több koleszterin tartalommal. A telített és telítetlen zsírsavak aránya kielégítő benne. Henrik genetikán végzett, most pirospozsgás, hófehér professzoros, pofaszakállal, derűs hatvanas, aki mlm rendszerben sajnos időben elvagyonosodott. Ha valaki, hát ő a bionagykövet. Kipipálhatta életbeli státuszát.

„Erre a romlandó emberi szervezetre bővenséggel ráfér a vitaminkodás” – mondja mindig viccesen a dr. ha meghívják a Reggelibe szakérteni náthához, elhízáshoz, hpv-hez. Egész nap büszke, mert ő volt az, aki behozta ’90-ben a pívizet meg a provitaminpogácsát. A zöldfateás E-vitaminjára pedig nem egy rákgyógyász és konditornás jár rá ma is. A saját fejlesztésű, feltuningolt gingó bilobáját egyenesen a Straub Dezső reklámozza az ATV-n. Az ashwaganda füves impotencia kenőcse még a Fábryba is bekerült. Több szóval: Henrik egy kurvára vitális öregúr, répával. Még önálló déli műsora is volt a Teleguruban! Retekből jósolt és egész jól.

Véletlenül láttam a Terminátor Kettőt és elgondolkodtam, vajon kéne-e nekem egy ilyen dolog otthonra? Nem kettő, csak egy. És arra jutottam, hogy lehet. Esetleg. Ugyanis egy felszerelt gépember, aki a békés hétköznapokban is gépember, sok mindent megoldana: ha rászorulnék, elővenné a harcmodort és használná. De felmerül pár intim kérdés: ha már közös háztartásban vagyok vele, vajon mászkálhatok előtte pucéran? Nyílván igen, hiszen ő is meztelenül materializálódott az elején. Ha kakálok, vajon nyitva hagyhatom a vécéajtót, ahogy szoktam, vagy erre már érzékeny és nyakon vág?